14.    fejezet

Ahogyan kinyitom az ajtót, Lisát látom meg. Csak ő hiányzott a családi vacsorához…

-             Hali Lisa, nem vártalak! – mondom.

-             Hát jó, akkor elmegyek! – süti le a szemét Lisa.

-             Nem, nem kell… vagyis nem úgy értettem… csak tudod, családi vacsora van, és… - és szinte már teljesen elvörösödtem.

-             Oké, értem, már itt sem vagyok! – mondja hűvösen, és el is tűnik a szürkületben.

Bezárom az ajtót, visszahuppanok a székre, és folytatjuk a vacsorát.

E közben a buszmegállóban…

-             Jaj, hol késik már a busz, ez nem lehet igaz! – türelmetlenkedik.

Ekkor azonban feltűnik O’Stin, és Lisához lép, mivel beszélő viszonyban vannak.

-             A buszra vársz? – kérdi.

-             Igen, de már legalább 8, 46 perce itt kéne lennie. – felel Lisa.

O’Stin közelebb lép a buszmegállótáblához, és megnézi az utolsó indulási időpontot.

-             Itt az áll, hogy 19: 45-kor megy el az utolsó ebből a megállóból. Most mennyi az idő? – kérdi O’Stin.

-             Jesszus… 20: 00! – felel. – Hogy érek én így haza?

-             Gyere el a fészerházba, úgyis ott lakom egy ideje! – ajánlja O’Stin.

-             Mégis miért laksz ott? – kérdi Lisa furcsállva.

-             Ez most hosszú, inkább induljunk el. – mondja O’Stin.

Az út nem volt túl hosszú hat perc gyaloglás alatt odaértek.  Amikor belépnek kellemes sonka illat csapja meg Lisa orrát.

-             Hmm… nem is tudtam, hogy jó szakács vagy. – mondja Lisa, és nagyot szippant a levegőből.

-             Hát igen, aki egyedül él, annak tudni kell főzni is.

(Most jön a csattanó!)

O’Stin közelebb lép Lisához. Talán túl közel is. Mivel Lisa egy kicsit bágyadt, átkarolja O’Stin-t, és csókolóznak. De a csókolózásból más is lett…

Amikor már a nap derengve pislákol a fészer ablakán O’Stin boldogan csókolja meg Lisa homlokát.

Lisa azonban nem reagál túl kedélyesen, és magára veszi ruháit, és zihálva elfut a fészerházból.

O’Stin keservesen néz utána.

Lisa már majdnem vörös, mire oda ér a buszmegállóba. Zihálva fölszáll a buszra, maga mögött hagyva a várost.

Másnap reggel.

Újra elkezdődik a tanítás, és gyerekek százai özönlenek az iskola felé. A nagy tömegben sajnos nehéz kivenni Lisát, azonban amikor odalépek, hozzá, és meg akarom csókolni, eltol magától, és azt mondja: - NE! – majd itt hagy.

Egy órakor szerencsére vége a tanításnak, azonban nem a jókedv önt el, hanem a borúság Lisa miatt. Vajon mi történhetett vele?

Gondoltam egyet, és megkérdezem. Megfogom a vállát, mielőtt felszállna a buszra.

-             Lisa várj! – kiáltom.

-             Nem lehet, ha ezt a buszt nem érem el, másfél óra múlva megy a következő. – tétovázik.

-             Mondd el mi a baj, és felszállhatsz, húsz perc múlva indul.

Lisa a szemembe néz, nagy kék szemeivel.

-             Van, amit el kell, mondjak! – kezdi.

-             Tudtam, hogy valami nincs rendben! – gondoltam.

-             Tegnap, amikor elzavartál… akkor O’Stin-nal találkoztam, és elmentem a fészerházba. Ott aludtam.. és… - mondja Lisa könnyes szemekkel.

-             Nehogy kimond! – kiabáltam, és az én szemem is könnyes lett.

-             Colin én szeretlek, tudnod kell! – mondja Lisa.

Hogy hogyan folytatódik a történet? A következő fejezetből kiderül.