A négy fiú szótlanul állt fel a fotelekből, majd David után kisétáltak a szobából. Odakinnt már várták őket a biztonsági őrök, akiknek a segítségével át tudtak törni a szálloda előtt várakozó őrjöngő tömegen. Beszálltak a kocsiba,majd mentek az első helyszínre. Néhány perc alatt a hamburgi stadion előtt találták magukat, ahol többszázszor nagyobb tömeg várakozott rájuk transzparensekkel felszerelkezve, mint a szálloda előtt. Amint meglátták a beforduló fekete, Tokio Hotel jellel ellátott, sötétített ablakú autót, lányok ezrei százai kezdtek sikítozni. Szép lassan ment az autó mígnem hátra nem értek ahol már elvoltak kerítve az emberek és kitudtak szállni nyugodtan. Osztottak pár autógrammot,majd bementek a csarnokba.
 -Srácok, még van egy óra a kezdésig. Most lesz egy fél órás próba, utána menjetek a sminkszobába! -adta ki az utasításokat David, majd otthagyta a bandát.
 -Na igen, ez mind szép és jó, de merre van a színpad? -kérdezte Bill.
 -Tesó. -kocogtatta meg a vállát a rasztás, mire a fiatalabbik kérdőn felé fordult. -Odasüss! -mutatott egy tábla irányába, amire hatalmas betűkkel ki volt írva a színpad szó, alatta egy balra mutató nyíl húzódott.
 -Hát a szerelem tényleg elvakít. -paskolta meg a vállát georg majd otthagyták az ideges Billt.
-ajj most nem tom mi bajuk van ezeknek?! -morgolódott bill -csak nem vok jó formában ennyi..-nem tom mit szekálnak.
Majd gondolt egyet és elindult utánnuk.
-leszállnátok mostmár rólam? -kérdezte kissé idegesen.
 -Tudtommal nem vagyunk rajtad... -mondta vigyorogva georg. Bill homlokán lüktetni kezdett egy ér, s Tom érezve a veszélyt, ami fenyegeti azt a szerencstélent, aki mégegy rossz szót szól az énekeshez, inkább közbe vágott.
 -Elkezdjük még ma a próbát?! -kérdezte. A hatás nem maradt el. Az énekes már valamivel nyugodtabban a kezébe fogta a mikrofont, majd a banda eljátszott néhány dalt. Mikor végeztek a próbával vmenyire már bill lenyugodott,főleg mikor az 1000meeret próbálták.Aztán következett a sminkes szoba.
 -Ez így nem jó! -lökte félre a sminkes kezét az énekes, már vagy huszadjára.
 -Bill, kmolyan mondom, ha nem hagyod abba, leütlek! -szólalt meg Tom, aki már negyed órája nézte a testvére, a szemceruza és a sminkes közti háborút. -Jó a sminked!
 -De nem jó, értsd már meg! -makacskodott az énekes.
 -Srácok, öt perc múlva kezdés! -nyitott be David a szobába. -Sonja, már húsz perce itt ültök, és még nincs kész a sminke? -vonta kérdőre a lányt, amikor látta, hogy Bill idegesen ül a székben, félkész sminkkel.
Sonja dadogva próbált válaszolni, majd egy gyors "máris csinálom" után, remegő kezekkel próbálta megcsinálni az énekes sminkét.
 -Majd inkább én! -kapta ki a kezéből Bill a sminkceruzát, majd megcsinálta a szerinte tökéletes sminket.
-na kész is! -állt fel a székből elégedetten bill majd elindultak a színpad felé.
Először Gustav met a színpadra,majd Tom,Georg és végül Bill is felfutott,és mindenki elkezdett sikítozni a színpad előtt. Először az übers ende der weltet adták elő.Utánna jöttek a többiek,majd a legvégén az 1000meere és az ich bin da volt. Az énekes fergeteges hangulatot teremtett a stadionban. Minden dalt vele együtt énekeltek a rajongóik. Nagyszerű közönség volt. Az utolsó dal után megköszönte, hogy eljöhettek, majd lementek a színpad szélére, hogy ha visszahívják őket, gyorsan ott legyenek ismét a színpad közepén. Ez meg is történt,visszahívták őket,visszamentek még 1szer utoljára,majd mentek be a backstage-ba.
-na ez sztem egész jó volt! -mondta tom -szerintetek?
 -szerintünk is. -mondták a többiek
-szted bill? -kérdezte tom. -bill? hahóó! -itt vagy? -kérdezte tom de bill nem válaszolt.
-mi? -jah aha jó volt. -mondta nem túl nagy kedvvel.
-mi van veled bátyó? -kérdezte tom
-semmi! -mondta bill de mivel testvérek,tom ezt nem hitte el neki.
 -Tudom, hogy hiányzik! -nézett a testvére szemébe Tom. -nekem is hiányzik Nóri.
Bill meglepődött testvére szavain, nem nagyon mondott még hasnolót egy lánnyal kapcsolatban sem.
-mehetünk a szállodába? -jött be david
 -nem megyünk bulizni egyet? -vetette fel az ötletet georg, de látva a másik három fáradt tekintetét, inkább visszakozott.
-mehetünk! -mondta Bill majd ő állt fel elsőnek és indultak is. Most nem osztottak autógrammot,,mert nagyon fáradtak voltak,egyszerűen csak beültek a kocsiba és megsem álltak a szállodáig.
A szállodába érve elkérték a kulcsaikat a recepción, majd meg sem álltak a szobájukig. Gyorsan elvégezték még a szükséges teendőiket, majd fáradtan dőltek be az ágyba.
Az éjszaka gyorsan eltelt,nem történt semmi említésre méltó.Reggel David kopogtatott az ajtón h haladjanak a srácok,mert menniük kell interjúra.Gyorsan kipattantak az ágyból,de egyben fáradtan is,majd elkészültek és mentek ki a szállodából. Lent David várta őket,a kisbusszal,beszélltak majd elhajtottak az interjú helyszínére. Eközben nállunk:
-jó reggelt! -köszönt nekem Nóri
-szia nővérkém! -h aludtál? -kérdezte
-nem vmi jól,nyugtalanul.-feleltem majd lementünk reggelizni. Már Simone várt minket melegszendvicsekkel.
-köszönjük! -mondtuk egyszerre majd gyorsan megettük,és mentünk is fel a szobába,bekapcsoltuk a tv-ét ,hátha lesz benne vmi érdekes. És ahogy kapcsolgattuk a csatornákat,a fiúk tűntek fel a képernyőjén.
 -Sziasztok! A mai adásban a világ egyik leghíresebb német zenekara, a mindenki által ismert Tokio Hotel lesz a vendégünk! -mondta a műsorvezető, majd néhány pill erejéig közelebbi felvételt mutattak a fiúkról.
-gyertek üljetek le! -mondta a műsorvezető,majd egymás melett helyet foglaltak.
-köszönjük! -mondták a srácok.
-na és milyen eddig a túrné?-riporter.
 -nagyon jó volt eddig. -kezdett bele Bill, de testvére kikapta a kezéből a mikrofont.
 -Fantasztikus közönség előtt léptünk fel a turné eddigi állomásain. -fejtette ki véleményét. -öröm ilyen lelkes közönség előtt játszani..
 -És milyen hosszúra tervezitek ezt a turnét?-kérdezte a riporter
 -Igazság szerint, csak néhány naposra. -mondta Gustav.
 -Egész évben rengeteget hajtottunk, és közös megegyezés alapján egy rövid időre pihenőt tartunk, és dolgozunk a következő Cd-n. -mesélte a frontember
-értem! -akkor sok sikert az új albumhoz. -mondta a riporter majd el is köszönt.
-köszönjük! -modták a srácok majd elköszöntek és mentek a szállodába.
 -Hallottad? -bökött meg Nóri. -Pihenőt tartanak! -mondta csillogó szemekkel.
 -Nem mennek majd turnéra és több idejük lesz ránk. -mondtam ki, amire gondoltunk. Nóri vidáman belebokszolt a levegőbe.
Valaki halkan kopogtatott az ajtón.
 -Gyere be! -szóltam. Simone mosolyogva lépett be az ajtón.
 -lányok van egy meglepetésem...-mondta
-mi? -csillant fel a szemünk
-ma elmehettek a fiúk koncertjére,mert megvettem nektek a jegyeket. -újságolta
-tényleg??-kérdeztünk vissza
-igen,de egy vmit ígérjetek meg nekem! -mondta
-persze,bármit! -mondtuk mosolyogva
-azt h nem buktatjátok le magatokat..-odamentek,tomboltok meg minden,de ne csináljatok a fiúkkal semmit,ha lehet kerüljétek el őket,ne hogy vmi bajotok essen! -mondta simone majd átadta a jegyeket,mi meg a nyakába borultunk.
-rendben! -megígérjük.-mondtuk majd simone megfordult,és kisétált az ajtón,mi meg elkezdtünk sírni az örömtől.
 -Alig tudom elhinni! -ölelt meg Nóri.
 -Nem vagy egyedül! -mosolyogtam, majd eltoltam magamtól, és egy vigyor terült szét az arcomon. -Tudod mit jelent ez? - kérdeztem.
Nóri csak megrázta a fejét.
 -Azt, hogy találkozunk a fiúkkal? -találgatott.
 -Nem...
 -Azt, hogy látjuk őket?
 -Nem. Azt, hogy enyém a fürdő! -rohantam ki a szobából, és bevágtattam a fürdőbe. Nóri néhány másodperc után kiabálva követett, de csak a csukott ajtóval találta szemben magát.
  Ez nem fer! Hallod, Edina, ez nem ér! Gyere ki! -ütögette az ajtót.
-jó kimegyek,de előbb megfürdök! -mondtam egy vigyorral az arcomon majd gyorsan megfürödtem,majd mikor készen voltam,megcsapta a vállam Nóri a türcsivel,majd bement,én meg mentem öltözni. -remélem azért észrevesznek majd billék.-gondoltam magamban
 -Lányok! Siessetek! -kiáltott fel Sim egy órával később. -Le fogjátok késni a buszt!
 -Nóri, gyere már! -mindig rád kell várni? -beszéltem türelmetlenül a fürdő ajtajával, ugyanis a hugom még mindig ott tollászkodott.
 -Kész vagyok! -lépett ki. -Minek kell itt hisztizned?
 -Mert öt kerek perc múlva indul a busz!
 -Miért nem ezzel kezdted? -kérdezte felháborodva.
-mert nem tudtam, h áh hagyjuk is! -mondtam. -inkább haladjunk. Elköszöntünk simonetól két puszival majd mentünk a buszmegállóba. Szerencsére 2percre volt,szval elértük,de már majdnem indult volna,de mikor látta h futunk megállt.
-köszönjük.-mondtuk egyszerre.
-kölbe kérük két jegyet! -mondtam majd kifizettem,megkaptuk a jegyet,és kerestünk magunknak helyet.

Gyorsan megérkeztünk Kölnbe, mert a busz csak néhány helyen állt meg. Szerencsére az egyik kölni buszmegálló a stadionnál volt, így még csak mászkálni sem kellett. Egy cseppet sem lepődtünk meg a tarnszparenseket fogó tömegen, akik a fiúkra vártak.Nórival a tömeg eleje felé indultunk el, hogy minél jobb helyet találjunk majd a koncertre.Kb a 2.sorra sikerült befúrnunk magunkat. És ott meg is ismerkedtünk pár jó fej csajjal,de mikor beengedtek minket a stadionba elváltak útjaink. A csarnokban azonban nem mentünk közel a színpadhoz, de távol sem voltunk tőle. Az egyik oldalon, az ajtó közelében álltunk meg, hogy minél hamarabb ki tudjunk szabadulni, az ag osztás miatt. Lassan elaludtak a fények és lejöttek a srácok a színpadra ,olyan sorrendben ahogy szoktak. Majd végül bill is felért. Mosolyogva köszöntötte a közönséget, majd belekezdtek az első számba. Nórival végigtomboltuk a ÜEDW-t, majd az összes többi számot is, és egyáltalán nem bántam, hogy senki se tudja, hogy kik is vagyunk mi, így legalább élvezhettük a koncertet. Lementek a fiúk a szípadról majd sok sikítozással elértük h visszajöjjenek,és az utolsó szám az 1000meere volt. Ekkor közelebb mentem a színpadhoz,de nóri megfogta a karom: -ne menj oda! -mondta,de én kirántottam a karom és odamentem szinte billel szemben és  néztem őt ahogy énekli a számot.Mikor a refrénnél tartott meglátott engem,és mindketten elmosolyodtunk. Erre azonban a rajongók is felfigyeltek, így Bill elkapta rólam a tekintetét és nagy nehezen én is levakartam a mosolyt az arcomról.
 -Mondd, te normális vagy ilyenkor? -kérdezte Nóri, miközben kirángatott onnan. -Megígértük Simnek, hogy nem bukunk le és nem csinálunk őrültséget, erre te?
 -Jó, felfogtam megértettem! -mondtam. -De legalább tudják, hogy itt vagyunk...
-akkor is megtudták volna ha elmondtuk volna telon! -pirított rám nóri
-jól van már! -ne legyél már ilyen! -szomorodtam el,maj mikor vége lett a számnak kisiettünk.
Sodródtunk a tömeggel, a legtöbben a hátsó kijárat felé vették az irányt, így mi is arra mentünk. 10 perc múlva a fiúk meg is jelentek ott, és elkezdtek ag-t osztogatni. Azonban Bill megpillantott minket, és széles mosolyt küldött felénk, majd bátyjának is jelezte, hogy merre vagyunk. A két fiú egyszerre indult el a felénk, de Nórival hátrálni kezdtünk, és jó néhány rajongó mögé rejtőzve figyeltük az eseményeket.Szerencsére a biztonsági őrök sem engedték Billéket a rajongók közé, nehogy kárt tegyenek bennük. Bill és Tom értetlenül néztek össze, majd egy erőltetett mosollyal tovább osztották az agket...
Elmentük a buszmegállóba,majd szerencsénkre jött is egy busz,majd arra felszálltunk és egy dbig ézük a fiúkat,majd mentünk. Elég gyorsan visszaértük,ahol Simone támadott le minket.
-na milye volt? -kérdezte
Nórival összenéztünk, hogy mit mondjunk el és mit nem.
 -Jó volt! -mosolyogtam. -Nagyszerűen éreztük magunkat.
 -Igen, és mégegyszer nagyon köszi a jegyeket! -ölelte át az asszonyt nóri.
 -Lányok és történt valami? -kérdezte
 Nóri rámnézett.
 -Öhmm... semmi... csak a fiúk felismertek...- vallottam be
-és azon kívűl? -kérdezte sim
-nem eljöttünk gyorsan h ne történjen semmi baj,de ha nem haragszol most mennénk aludni,mert nagyon elfáradtunk.-mondtam
 - Perzse, menjetek csak... - mosolygott a nő. Nórival felszaladtunk a szobába, majd rádőltünk az ágyra...
Eközbe csörgött a telóm. Láttam h billt ír ki ezért gyorsan fel is vettem.
-szija! -szóltam bele
-szia szívem! -mi volt az este, a koncerten? -kérdezte
-öhm semmi! -mondtam zavartan
 -Miért léptetek le? -kérdezte.
 -Nem léptünk le! -mondtam -ott voltunk egész végig...
 -Az a.g osztásról beszélek! -mondta
 -Nem maradhattunk ott! A rajongók széttéptek volna, ha rájönnek, hogy a barátnőd vagyok... Azt hittem megérted...
 -Én is azt hittem, hogy megérted... én nem akarom tovább titokban tartani!-mondta bill
 -Tessék? -döbbentem le. -Úgy érted, hogy mindenkinek el akarod mondani?-kérdeztem
 -Igen, hadd tudja meg mindenki, hogy nekem van a legszebb bnőm a világon és h boldogabb vok, mint bárki más! -mondta
 -De csak pár napja jöttünk össze és...-mondtam
 -Nem szeretsz?-kérdeztett vissza
 -Bill, nem erről van szó... csak félek! -mondtam
-de hát mitől? -kérdezte
-a rajongóktól meg mindentől! -mondtam
-de ettől nem kell félni,majd adunk mellétek testőrt! -mondta bill
-nem kell! -nem mondjuk még el senkinek és kész! -kérlek bill. -szoltam bele halkabban a telóba.
-jó ahogy szeretnéd! -mondta megértően bill
-köszönöm! -na én most leteszem mert álmos vok! -mondtam
-rendben! -jóéjt. -mondta bill
-jó éjt! -szia! -köszöntem el tőle
-miért vitatkoztatok? -kérdezte nóri
 -mert nyilvánosságra akarta hozni a kapcsolatunkat... -mondtam -de meggyőztem róla, hogy még nem fontos... a rajongók miatt...
 -és mert nem vagy biztos ebben a kapcsolatban, igaz? -kérdezte a hugi. -Nyugi, először én sem, de tudom, h Tom szeret, ahogy azt is, hogy Bill odavan érted. Bízz benne, nem fog elhagyni.
 -Igazad van! -mondtam.
 Ahogy megbeszéltünk mindent az álommanó gyorsan eljött értünk. A többi napon nem történt semmi említésre méltó. Mindennap ugyanaz ment. Felkeltünk kajáltunk,végig tvéztük a napot,a fiúk pedig koncerteztek.Elég lassan ment el ez a pár nap. Már vasárap reggel van,szval ma jönnek haza a fiúk. Mint mindíg most is felkeltük,és metünk le a konyhába,Simone most nem volt itthon de hagyott egy kis üzit, h van kaja a hűtőben,szval ha megéhezük együnk. Majd csak késő este jön. Le ismentünk majd gyorsan megreggeliztünk közben beszélgettünk tesómmal.
-de jó!! -ma jönnek haza a fiúk! -mondtam boldogan
 -jaja én is várom már! -úgy hiányzik tom -mondta nóri majd mentünk tvézni. Egész napunk azzal telt el h tvéztünk,elmentünk vásárolgatni, Meg egy kicsit takarítgattunk, a házban ,ja meg nóri elmosogatott,mikor már mindennel készen voltunk megszólalalt Nóri:

-Edina! -Menjünk sétálni, lééécci! Nem bírok tovább itt ülni és várakozni! -rázta meg a karom. -Mire a fiúk hazaérnek mi is itt leszünk... Léécci! -nyúzott tovább.
  -Na,jó! Menjünk! de ha nem érünk haza, meggyilkollak -mosolyogtam, mire fancsali képet vágott.
-jól van! -egyezett bele nóri majd felöltöztünk és mentünk is vmerre amerre láttunk. Bár még nem igazán ismertük a várost..épp idelye volt.
 -Az ott egy folyó? -mutatott Nóri előre.
 -Szerintem igen.-mondtam
 -Nézzük meg! -mondta, majd kézen fogott és a folyóhoz rángatott. Egy fa hidacska vezetett át a másik oldalra, természetesen muszály volt átmennünk oda is, mert Nórinak, nem elég, ha innen látja a folyót.xP Átis mentünk a hídon mikor 2alak tűnt fel a sötétben.
-sziasztok cicák! -köszöntek ránk
 -Hello! -köszöntünk vissza Nórival. -Hmmm... Milyen kár, hogy már mennünk kell, igaz? -néztem a hugomra, mert nem teccettek ezek az alakok. Furcsa járásuk volt, szakdt göncökben jártak, szal cseppet sem voltak bizalomgerjesztőek.
 -igen, menjünk is! -mondta gyorsan, és elindultunk de ketten elénk álltak, és nem tudtunk tovább menni.
 -Hova, hova, CICUSKÁK? -kérdezte az egyik... xP
-megyünk haza! -feleltem
-nem mentek sehova! -mondta az egyik
Mikor indulni szerettünk volna elkaptak minket majd elkezdtek hurcolni vhová.
-héé engedjetek el minket! -modta Nóri miközbe próbált volna szabadulni
-mit akartok tenni velünk? -kérdeztem
-csak szórakozunk egyet, Cicám!  -mondta az egyik alkoholtól bűzlő alak.
 -Tessék? Engedjetel el! - kapálóztam.
 -Nyugi, ha nem ellenkezel, nem fog fájni... -simított végig az arcomon az egyik. Nem tudom, honnan szedtem a bátorságot, de arcon köptem a pasast.
 -mi nem fog fájni? -ha bármit is teszel a nővéremmel esküszöm megöllek! -modta nórim
-jaj nyugi kislány. -te is jó kezekben leszel a haveromnál. -mondta az alak   
Nórival elkeseredetten próbáltunk szabadulni, de nem sikerült. Láttam, ahogy Nórit két ember megfogja, majd kituszkolja a szobából. Néhány másodperc múlva hangos csattanás, és egy sikítás hangzott fel..
 -te rohadt szemét. -mit csináltatok a hugommal? -kérdeztem
-jaj nyugodj meg! -jó kezekben van,ahogy te is! -mondta  a pasas. -Ne törődj vele, most csak te vagy és én! -tette hozzá. Kezei végigsimítottak a testemen, hiába akartam ellökni, még így, bepiálva is sokkal erősebb volt nálam.Már tudtam mit akar tenni...
  -ne kérem ne! -próbáltam összehúzni magam...
 A szomszéd szobából egy velőtrázó sikoly, majd csattanó hangok hallatszódtak...
Már folytak a könnyeim,és a sikításokat már nem halottam. Egyre közelebb került hozzám a pasas, csókolgatta a nyakam,símogatott.
-nóri..-egyet se félj.megfogunk menekülni,csak tarts ki! -mondtam ezt magamban és egyre szaporábban vettem a levegegőt.
A férfi már letépte rólam a felsőmet, s a nadrágommal szórakozott. Megfelelő alkalomnak tűnt a szökéshez. Összeszedtem az erőmet és lelöktem magamról az alakot, majd  az ajtóhoz futottam. Már majdnem elhagytam a szobát, amikor a férfi utolért és visszahúzott a szobába. Egy pofon csattant az arcomon, amitől a földre vágódtam. A férfi kihasználva a helyzetet újra rámmászott.. Egyre többször ért már hozzám.Már levette a nadrágját is. Itt már láttam h nincs menekvés,és nóri után kiabáltam.
-nóri kérlek ébredj fel! -hallod..könyörgöm segíts!
-fogd be! -mondta az alak majd kaptam még egy pofont amitől kicsit megszédültem,és megtörtént az a dolog amitől minden lány fél. Nem tudtam már menkülni.Nagyon nagy fájdalmat éreztem akkor,abban a  pillanatban,majd nóri toppant be az ajtón véresen. Nóri közelebb lépet az alakhoz majd egy nagyot vágott a fejére egy bottal,majd a hátára,és eszméletét vesztette. Én gyorsan felöltöztem, már amennyire tudtam és odasiettem nórihoz. Elborzadva néztem a hugomra. Testét több seb is borította, némelyikből csak szivárgott a vér, de a karján és a hasán súlyosabb sebek voltak. Sírva megöleltük egymást, majd elindultunk a kijárat felé. Néhány lépést tettünk meg, amikor egy ismerős csengőhangot hallottam meg a szobából
 -Te is hallod? -kérdeztem szipogva a hugit. A könnyeimen keresztül láttam, ahogy lassan bólint, azonban a következő pillanatban ájultan esett össze... Eközben a Kaulitzoknál..
-megjöttünk! -rohantak be a srácok a házba
-jaj de jó h itthon vagytok! -ment oda simone hozzájuk. -a lányok veletek vannak? -kérdezte
-nem miért? -mi történt? -kérdezte bill
-nem tudom, mire már haza értem nem voltak itthon,és a telót sem veszik fel! -aggódott simone
-várj! -megpróbálom még én is. -mondta bill majd elővette a telóját és tárcsázott.
 -Igen? -szólaltam meg remegő hangon.
 -Edina? -hallottam meg Bill hangját. -Edina! hol vagytok? -kérdezte, de a torkomat szorongató gombóctól nem tudtam felelni...
-Edina, mi történt?! Válaszolj már, az istenért! -idegeskedett Bill, amikor meghallotta a feltörő zokogásomat...
-itt..itt vunk egy kis folyónál a-a híd másik oldalán! -nem tudom pontosan. -kérlek siessetek. -mondtam majd elejtettem a telót és erőt vettem magamon,majd elindultunk a híd felé,én vittem tesómat,mert még mindíg eszméletlen volt.
-na mi van velük? -mondd már! -faggatózott tom
 -Nem tudom... -mondta Bill. -De valami rossz történt, érzem! Edina egész végig sírt... Siessünk!
 -De hova? -kérdezte tom
 -Azt mondta, hogy a folyónál valami házban vannak...-mondta bill
 -Sejtem melyik lehet! -mondta Tom. -Tudod, ahová régebben bulizni jártam..
 -Úgy érted, a drogkorszakodban? -kérdezte Gustav. A rasztás csak lehajtotta a fejét, Bill pedig egyre sápadtabb lett.
 -Induljunk már! -sürgette a többieket...
Elis indultak felénk,de jött simone is. Már közeledtek hozzánk és kiabáltak: -nóri, edina merre vagytok? -kiabáltak a srácok
-itt. -szólaltam meg hallkan mert alig jött ki a torkomon hang úgy megvoltam réműlve.
 -Úristen! -pillantottak meg minket. Már alig bírtam megtartani Nórit így a földre rogytam. Hallottam, hogy valakik gyors léptekkel közelítenek, s amikor felpillantottam ismerős alakokat láttam meg.
 -Kicsim! -futott oda hozzám Bill, Tom kíséretében. A rasztás magához ölelte Nóri eszméletlen testét. Láttam, hogy Bill ugyanezt akarja megtenni velem, de nem akartam, hogy mégegyszer hozzám érjen egy pasi. Gyorsan felálltam, majd mit sem törődve Billel Simhez futottam...
-kérlek ne engedd hozzám közel! -mondtam simonenak,ő nem tudta miért mondom ezt hisz szinte nem látszott rajtam semmi kívűlről.
-de hát miért? -kérdezte simone majd csak átöleltem és sírtam,majd bill jött közelebb.
-kicsim, mi történt? -kérdezte
-semmi! -ne érj hozzám. -mondtam
A fiú végigsimított a hátamon, én meg riadtan ugrottam arrébb.
 -Ne érj hozzám! -sziszegtem, majd Sim mögé léptem, távol Billtől és a többi sráctól. Az énekes értetlenül nézett rám, majd lehajtotta a fejét...
 -A francba hívjatok már mentőt!  -kiabálta a földön térdeplő rasztás.
 -Már úton vannak! -mondta georg, s valóban néhány percen belül szirénázó autó tűnt fel a láthatáron...
Odasiettünk a mentőhöz majd tesómat hordágyra tették,engem meg egy orvosnő segített fel a kocsiba.
-1ember még befér! -mondta az orvos
-majd én megyek. -mondta tom,Ahogy ezt meghalottam átültem Nóri másik felére,szemben meg velem tom,majd elindultunk,a többiek meg jöttek utánnunk kocsival.
Néhány perc alatt odaértünk a kórházhoz, még is éveknek tűnt a kocsiban eltöltött idő. Szinte egész végig remegve ültem, s azt figyeltem, mit csinál Tom, merre mozog, mit tesz,minden egyes mozdulatánál félve megremegtem, ami neki is felűnt.
 -Miért félsz tőlem? -kérdezte rekedten, fel sem pillantva a hugom sápatag arcáról.
 -Nem félek. -suttogtam...
-de félsz. -hisz minden kis mozdulatomtól megilyedsz. -mondta a rasztás,majd mikor megállt a mentő én szálltam ki utoljára egy nővér kíséretében. Tesómat betolták a vizsgálóba,én meg mentem utánna. Ott két orvos fogadott bennünket. Tesómat feltették az ágyra megpróbálták felkellteni,ami pár perc elteltével sikerült. Ekkor egy orvos szólalt fel: -ön jól van? -kérdezte tőlem
-igen! -válaszoltam
-nem ugy néz ki! -na jöjjön megvizsgálom. -mondta
El is mentem vele egy másik terembe,majd mikor megláttam h közeledik megkérdeztem: -mit akar csinálni velem?
Eközben már billék rohantak be a korházba.
 -Nyugodjon meg csak megvizsgálom. -mondta a férfi.
 -Nem, nem akarom! -ellenkeztem.
 -kérem maradjon, muszály megnéznem magát is, bár nem látszódnak a sérülései, de belső vérzés előfordulhat...
 -Mondtam már hogy jól vagyok! -hátráltam a falig...
-ne ellenkezzen már! -mondta az orvos majd közeledett felém,én meg leguggoltam és elsikítottam magam.:D Erre tesóm is meg billék is felfigyeltek.Tesómnak ellátták a sebeit,és nem érdekelte h h van hanem sietett be hozzám billel eggyüt.
-mi történt? -jött oda bill
 -Én nem csináltam semmit... -mondta az orvos Billnek. -csak megijedt és... valószínűleg még mindig a sokk hatása alatt áll...
 -Edus! -guggolt le hozzám Nóri. Szipogva hozzábújtam.
-Vigyél ki innen. -suttogtam. A hugom bólintott egyet, majd felállított.
 -gyere! -karolt belém.
 -Hova mennek? -kérdezte az orvos.
 -Haza, mégis hova? -kérdezett vissza Nóri, és elém állt, amikor látta közeledni az orvost.
 -De még meg kell vizsgálnom...-mondta
 -Jól vagyunk, mind a ketten! A sérüléseim nem súlyosak, a nővér már ellátott! Nem tudom, mi akadályoz meg abban, hogy hazamenjünk, és a szeretteink körében feletjsük el a történteket! -csattant fel Nóri, majd az orvosnak hátat fordítva kihúzott a teremből, otthagyva a döbbent férfiakat.
-mi történt? -jól vagytok? -jött oda hozzánk simone.
Tom meg egyenesen nórihoz rohant.
-jól vunk! -mondta nóri
-kérlek ne engedd el a kezem! -mondtam neki
-nem fogom! -nyugi..-mondta tesóm,majd elindultunk a kijárat felé.