My Chemical Romance<3 MCR4Life

Szakadj el!

I. fejzet

Ester 2008.01.14. 20:25

Első fejezet, amelyben megismerjük Zoey-t, és a nagy tervét.

Zoey hónapok óta erre várt. Ma este a kedvenc zenekara, a My Chemical Romance, ebben a városban lép fel. A 18 éves lányt világéletében arra vágyott, hogy eljusson egy MCR koncira, de a szülei sose engedték el. Azt mondták, hogy ha betölti a 18-at, na akkor majd elmehet.

Zoey pár hónapja látta meg a plakátot az egyik reggel iskolába menet. El se tudta hinni, hogy a srácok az ős városában lépnek fel, ráadásul egy nappal a 18. szülinapja után. Persze azonnal leszedte a hirdetőoszlopról a plakátot. Csak úgy jó-kislányosan. Aznap estére már a szüleit is megfűzte, ami nem volt egy könnyű menet, de egy kis hiszti és pár betarthatatlan ígéret árán az ujjai köré csavarta az ősöket. Két nap múlva már jegyei is volt. Chrissel a legjobb barátnőjével együtt számolták vissza a napokat.

Aztán ezen a reggelen Zoey minden reménye tovaszállt. A szülei ugyanis kitalálták, hogy ma este elmennek meglátogatni a rokonokat, hogy megünnepelhessék Zo szülinapját. Ráadásul nem is itt, hanem a szomszéd városban.

- Anya! Ezt nem tehetitek!- Zoey teljesen kiakadt- Nem és nem! Én nem megyek!

A lány karba fonta a kezét, és határozottan megállt anyja előtt.

- Zoey, ne kiabálj anyáddal!- apja a szomszéd fotelban olvasta az újságot, föl se nézett miközben Zoey előadta a nagyjelenetét. Láthatóan nem zaklatta fel a dolog- Megnyugszol szépen, és összerakod a cuccodat. Nem tudom mi olyan nagy dolog ebben a koncertben.

- Áááááá! – Zoey lassan ott tartott, hogy egyenként kitépi a hajszálait, és a földhöz csapkodja magát, de rájött, hogy egy 18 éves és egy napos lány már kinőtt a hiszti-rohamokból – Tönkre teszitek az életem! Grrrrrrr! Annyira , annyira! Áhhhhh! Miért csináljátok ezt? Miért kell állandóan összetörni az álmaimat. 18 éves vagyok az istenért! Ez lett volna életem legeszebb napja, de nem, nem mert ti állandóan elrontotok mindet. Gyűlölöm, hogy ezt csináljátok!

Zoey könnyes szemmel trappolt fel a szobájába. Jó hangosan becsapta maga mögött az ajtót, és feltekerte max hangerőre a zenét. És ahogy Gerard hangja bekúszott a fülébe ő is kezdett megnyugodni.

- Nem igaz! Nem igaz! – sírta bele a párnájába miután elterült az ágyon.

Aztán teljesen elszégyellte magát, amiért 18 éves létére itt bőg. Érezte, ahogy a könnyek lassan végig csordogálnak az arcán. A mérhetetlen düh most kezdett még mérhetetlenebb fájdalommá alakulni. A tehetetlenség érzése elhatalmasodott rajta, ahogy rádöbbent, hogy semmit sem tud csinálni a szülei akarata ellen. Most csak azt érezte, ahogy az álmai egyre messzebb kerülnek tőle. De mielőtt végleg feladta volna a reményt, a kusza gondolatai között megfogalmazódott a nagy terv.

***

Zoey-t feszítette belülről az izgalom, ahogy a kocsiban ült. Az indulásig maradt ideje azzal telt, hogy kidolgozta terve minden apró kis részletét. Perc pontos menetrendet készített. Tudta, hogy most végre ő is tehet valamit az álmaiért, ez az ő ideje. Eltemette magában azt a Zoey-t, aki csak ül, és aláveti magát szülei akaratának. Mostantól végre fogja hajtani mindazt amire eddig vágyott. És nem csak az MCR koncertre fog eljutni, hanem beadja a felvételijét a művészeti fősulira is, ahova szülei semmiképpen se akarják elengedni. Szüleinek sose tetszett, hogy Zoey tanulás helyett állandóan rajzol, és foggal körömmel tiltakoztak az ellen, hogy Zoey tehetséges.

Na igen, és most Zoey itt ül az autójuk hátsó ülésén, és arra készül, hogy kitörjön a szülei nyomása alól, és végre azt csinálja amit igazán szeretne. Véghez fogja vinni a szökést, el fog jutni az MCR koncira, még ha utána élete végéig szobafogságban kell csücsülnie.

10 perc. Már csak 10 perc,és kezdődik. 10 perc múlva odaérnek a nagynénje házához. 10 perc múlva, már minden másodperc számítani fog, attól a pillanattól kezdve, hogy kiszállnak a kocsiból. Gyorsan ledarálta magában a menetrendet. Éppen akkor ért oda, hogy megérkezik a koncertre, amikor apja nagyot fékezett, és a kocsi megállt. Zoey megnyugtatta magát, hogy minden rendben fog menni.

A lány gyomrában pillangók röpködtek, amikor kiszállt az autóból. A következő fél órában történt dolgokat, csak félig-meddig érzékelt. Körülbelül annyi lelkesedést mutatott minden iránt, mit egy élőhalott. Aztán mint egy programozott robot, fél óra múlva kiment a WC-re.

A lány bájosan mosolygott a rokon seregletre, és kislattyogott a mosdóba. Bezárta maga mögött az ajtón, és sóhajtással üdvözölte a sorsfordító pillanatot. 1 másodperce van eldönteni, hogy kimászik az ablakon, vagy visszamegy. Az előbbi mellett döntött. Most még visszafordulhatott volna, de nem akart. Ebben a percben elszállt minden félelme.

Kinyitotta a fürdőszoba ablakot. A kád szélére állva felhúzta magát a párkányra. Ennyire még sosem örült annak, hogy ilyen sovány. A következő percben, már földet is ért a kertben. Át ugrott a kerítésen, a cipői már is a betonon kopogtak. Miközben a buszmegálló felé futott, ledobta magáról a bordó ingjét, ami alól előbukkant a fekete MCR-es poló. A nyakában ott lógott a jegye.

A buszra 2 percet kellett várni csak. Teljes lelki nyugalommal felszállt, kifizette a jegy árát a sofőrnek, és beült a leghátsó sorba. Elégedetten mosolygott magában mikor megindult a busz, hogy most már aztán kereshetik. Senki nem fog rájönni, hogy ő Zoey már útban van a koncertre.