4. fejezet II. rész

(Szerk: Azért teszem fel részekben, mert így tovább tart, azonban a következő fejezet már az ötödik lesz!)

Debi gyorsan megnyomta a gyűrűje kövét és elmondott egy előre megfogalmazott varázsigét.

- Az elvarázsolt, láthatatlan változzon most láthatóvá!

  Rögtön gyerekké változott öt kisseb-nagyobb szikla, és két üres szekrény. Mind a lányra szegezte a pálcáját.

- Erezd le a pálcád, – kezdte egy fekete hajú fiú – nem akarunk bántani. A nevem Tomi, Samu jó barátja vagyok.

- Ja, Samu. A hazudozó fiúk vezére. Honnan tudnám, hogy nem akartok bántani? És miért én eresszem le a pálcám?

- Biztosak akarunk lenni benne, hogy te sem akarsz bántani. És nem vagyunk hazudozók.

- Akkor ki mondta, hogy ez a Leggyengébb gyűrű? Ki mondta, hogy minket semmi sem bánthat?

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ne játszd az ártatlant! Éjjel találkoztam a szellemekkel. Samu azt mondta, hogy semmi sem árthat nekünk. Ehhez képest éppen hogy megúsztam.

- Ezért nem szabad még egy éjszakát a szabadba töltened. Hiszen alig két napja vagy itt és még egy tápasztalt varázslónak is nehéz a szabadban sokáig megmaradni.

- Akkor ti nagyon pancserek vagytok. Csak egy ház kell.

- Akkor gyere vissza velünk. A Faluban van egy csomó ház.

- Miért tenném?

- Mert. Nem tudom miért haragszol ránk, de ha így folytatod, azt fogjuk hinni, hogy te is démon vagy. Ebben az esetben pedig át kell vizsgálnunk az agyad és talán bele is dobunk a Lyukba.

- Ja, démon. Tudom, hogy furcsán viselkedek, és nem ezt szoktátok meg, de egy kicsit örülök a magánynak. Három tesóm van otthon, és eléggé elegem van a társaságból. Úgyhogy ha most megengeded bemegyek a barlangba, szerzek egy kis kaját, miegymást és már itt sem vagyok.

  A lány ezzel lezártnak tekintette az ügyet és elindult, hogy kikerülje a fiúkat. Ám Tomi eléállt. A mellkasának nyomta a pálcáját, és nem engedte tovább.

- Velünk jössz és kész! – mondta.

- Kényszeríts. Dermedj meg, meg ne mozdulj, míg elmegyek!

  A fiúk megmerevedtek, Debi meg odament Tomihoz és ezt mondta:

- Tudom, hogy gonosznak tartasz, de hidd el nem vagyok az. Nem akarlak titeket bántani. Mond meg Samunak, hogy találkozni akarok vele. Holnap este 8-kor itt várom. Legyen egyedül. Ne jöjjön vele senki, különben nem állok jót magamért. Megértetted?

- Igen – válaszoltak a fiúk egyszerre.

- Oké, akkor én megyek is.

  Beszaladt a barlangba, összeszedet néhány cuccot, pl. szendvicsek, kutyakaja, ruha, és már ott sem volt. A fiúkra mondott egy varázslatot, amitől elfelejtik merre ment tovább.

*

  Már későre járt, mikor Debi leereszkedett Picurival a kisházhoz.

- Gyere Picuri, most eszünk, aztán berendezünk neked egy kis sarkot, ahol nyugodtan aludhatsz.

  Ezen az estén már semmi izgalmas nem történt. Egész este csak ültek és semmit sem csináltak.

  Másnap se történt semmi. Egész nap fürödtek, játszottak, pihentek, sőt még horgásztak is egy kicsit. Este pedig kényelmesen elindultak a barlang felé. Fél nyolc körül már ott voltak és a korai idő ellenére Samu már várta őket.

- Na, miről akartál velem beszélni? – kérdezte.

- Csak magyarázatot várok. De ha megengeded előbb... Elvarázsolt láthatatlan, változzon most láthatóba!

  Semmi sem történt. Tehát Samu egyedül jött.

- Nem bízol meg bennem? – kérdezte.

- Őszintén? Nem. Már hazudtál nekem egy párszor, honnan tudnám, hogy most nem csapsz be? De most kimagyarázhatod magad.

- Csak meg akartunk védeni. A gyűrűknél azért hazudtunk...

- Tudom miért hazudtál. De ha bíztál bennem, akkor elmondhattad volna.

- A kezem le volt kötve. Nem mondhattam el az igazságot, mert ez a szabály. Ami a szellemeket illeti, nem akartam, hogy megijedj. Már hónapok óta nincs lány a szigeten és a fiúk nem bírják nélkületek. Egyre többen ugrottak bele a Lyukba, hogy visszatérjenek a rendes életükbe. Bármennyire is nem úgy látszik, de a fiúknak szükségük van rátok. Én vagyok a főnök és elhiheted nem könnyű. Minden bajukkal hozzám jönnek. Nekem kell fent tartani a szigetet, és ha elmennek, akkor egyre kevesebben fognak varázsolni, a gonosz varázs egyre terjed, és a sziget meghal. Most hogy idejöttél, egy csomóan elhalasztották a hazamenetelt. Érted már? Nem szabad elmenned és azt sem kockáztathatjuk meg, hogy a többiek démonnak tartsanak.

- Aha. Tehát nem akartok becsapni, és ha jól értem, a fiúk nem tudnak meglenni a lányok nélkül, ezért vissza kell mennem. Így van?

- Igen. Na visszajössz?

- Aha, ha a fiúk is akarják. Holnap délben várom a választ ugyan itt.

  Debi megvárta, amíg Samu láthatáron kívül ér és elindult ideiglenes lakása felé. Picuri követte.

- Te mit gondolsz? Visszamenjünk?

  De picuri csak ugatni tudott.

- Bárcsak tudnál beszélni! Várjunk! Tudsz is. Kis kutyuska beszélj, ha akarom mesélj!

- ...vissza – mondta Picuri, aztán hirtelen elhallgatott. – Nekem nem lehetne így társalognom.

- Nem tetszik? Azért csináltam, hogy meg tudjam valakivel beszélni a dolgaimat. Így én is megértem, amit mondani akarsz. De ha nem tetszik, visszaváltoztathatlak.

- Ne! Nekem tetszik így.

- Akkor, szerinted visszamenjünk a Faluba?

- Szerintem visszamehetünk. Nem hiszem, hogy a fiúk bántani akarnának. Ha meg igen, majd én megvédelek!

- Hát jó. Akkor holnap már ott leszünk. Gyere, segíts összepakolni.

  Egész este pakoltak. Sok tárgyat összezsugorítottak, belepakolták egy táskába.

  Mikor végeztek, már 10 óra is lehetett. Nem is törődtek mással, csak az alvással.