Erdei ragadozók
(by: Olívia)

A lombkorona élőlényeit – éppúgy, mint a cserjék rejtekén vagy az avarban élőket – szoros táplálkozási kapcsolat fűzi egymáshoz. A táplálkozási lánc utolsó láncszemei főként élő állatokkal táplálkoznak, vagyis ragadozók. Képviselőik közül az erdei fülesbagoly és a róka hazánk valamennyi erdejében él. 

AZ ERDEI FÜLESBAGOLY

A madár 35 cm-es teste dús, laza tollazata miatt nagyobbnak látszik. Nagy feje szinte nyak nélkül folytatódik a törzsben. Rozsdabarna tollai hosszanti fekete foltokkal tarkítottak. Előretekintő, narancssárga szemét tollkoszorú veszi körül. Nevét jellegzetes „tollfüléről” kapta, melynek semmi szerepe nincs a hallásban.

A madarat ritkán látjuk, mert zömmel az éjszaka leple alatt jár táplálék után. Kitűnő repülő. Nagy szárnyaival lassan és nesztelenül szeli a levegőt. Izmos, erős lábát, hegyes karmokban végződő ujjait toll fedi. Külső ujja, az úgynevezett vetélőujj előre irányul, de hátra is mozdítható. Így a lábujjak helyzete a használatnak megfelelően változtatható. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver. A lábával fogva tartott áldozatát ezzel veri agyon. Először rendszerint az áldozat fejét tépi le, s a megmaradt részeket, ha rövid időre is, rejtekhelyére szállítja. Táplálékul elsősorban erdei rágcsálókat, rovarevőket fogyaszt. Éjjel szívesen üt rajta alvó verebek társaságán is. A táplálék felkeresésében hallása és látása segíti.

A baglyok által elfogyasztott táplálékra a fa alatt összegyűlt bagolyköpetből lehet következtetni. A madár ugyanis szőröstől-bőröstől nyeli le a táplálékát. Az emésztetlen tollat, szőrt, csontot később kiöklendezi.

A kora tavaszi párzás után a nőstény fészket keres. Szívesen foglalja el más madár fészkét vagy a mókus odúját. Fészekalja 4-6 tojásból áll. Fejetlen, fészeklakó fiókáit mindkét szülő nagy gonddal neveli. Haszna ekkor a legnagyobb, mert rengeteg erdei rágcsálót pusztít el. Ilyenkor annyi egeret hord a kicsinyeinek, amennyit csak tud, s ha megtömte őket, a fészkét is telerakja.

Szigorúan védett madár!

A VÖRÖS BUNDÁS RAGADOZÓ

Ahol hazánkban erdő van, ott róka is. Nevéhez gyakran hozzáteszik a „ravaszdi” jelzőt, pedig csak kiválóan alkalmazkodik környezetéhez.

Karcsú testét hátoldalán rozsdavörös, hasán, nyakán, fején és a farka végén szürkésfehér bundájáról ismerni fel. Színén kívül széles fej, hosszú, keskeny orr, ferde vágású szem és hosszú, lompos farok jellemzi.

A róka napközben szívesen sütkérezik a napon, vagy kotorékában pihen. Alkonyatkor indul vadászni, és szinte egész éjjel talpon van. Mozgására a gyors furás éppoly jellemző, mint az óvatos, lassú sompolygás. Vadászat közben áldozatához közel lopakodik, hirtelen ráugrik, és fogaival elkapja. Ha elhibázza az ugrást, áldozatát ritkán üldözi. A megszerzett zsákmányt jól fejlett szemfogaival fogva tartja, tépőfogaival pedig szétszaggatja. Mindennapi élelmét egerek, pockok adják, de elfogyaszt bármilyen nála gyengébb állatot. A dögöket sem veti meg. Tápláléka felkutatásában kitűnő hallása és szaglása segíti.

A róka ösztönei, tapasztalatai kitűnően kiegészítik egymást, éppen ezért az öreg rókák ritkán esnek csapdába. Vadászatkor sem lehet őket az egércincogás vagy a nyúlsírás utánzásával előcsalogatni.

A nőstény kora tavasszal a rókavárban hozza világra 4-6 kölykét. A kezdetben gyámoltalan fiatalok gyorsan fejlődnek, s a negyedik hónap végére önállóvá válnak.

(c) Saját írás!

Honnan írtam ki? -> 6. os természetismeret könyvből!

www.mindenfajta-allat.try.hu

by: Olívia