Jin és Jang

(gondolatok Karácsony előtt)

Hőség és dér, nyár és tél,

Sötét és fény, magas és mély,

Fagy és tűz, vágy, ami űz,

Rád ragad és fűz; utcalány…és szűz,

Kaland és unalom, álmosító,

Depresszió, földre nyomó...

Csend és zene, pacsirta éneke,

Harc és béke, tündérek lépte,

Kudarc és siker, lesújt vagy felemel,

Egyke, vagy iker, szeretetre terel.

Úttalan út, messzeségbe fut,

Sivatagi por, televény és gyom.

Dagály és apály, hullámok hátán,

Tükörsima tó, ölelő, ringató.

Messze égbe nyúló havas hegyorom,

Vagy síkságon guggoló szürke rom.

Egekben, magasban szárnyaló sasok,

Vagy a föld mélyébe nyúló gyökerek, bogok.

Szikrázva, vakítón perzslő nap heve,

Vagy gyémántfényben szikrázó hó hidege.

Őszi levelek vörös-aranyló perzselése,

Vagy a mindent beborító köd szürkesége.

Könnyekkel áztatott szomorú lélek,

Vagy boldogságtól sugárzó élet.

Mindig van a feketében fehér,

S a fehéret is láthatod feketén,

Az örökösen szívedben dúló harc…

Sötét és fény tél és nyár magad vagy

S ma talán hófehér de holnap már fekete

úgy érzed, van remény, de zuhansz a mélybe le.

Magad vagy, ne feledd, magad vagy a remény,

Te magad vagy egy égi tünemény,

S ha harcod során elbuksz az éjsötétbe,

Lépj újra, állj fel, indulj a káprázó fénybe,

Légy önmagad: fekete és fehér,

Éjsötét s tündöklő, űr és tiszta fény,

Áraszd ki, s fogadd be a szeretetet,

Az éjbe a Fény újra megérkezett.

2007.12.16