Azt hiszem ez a pusziszerűség (nevezzük csóknak) a hónap legjobbja. Bár még az elejénél járunk, de mindegy. Nem is érdekel Fanni. Sőt eszembe jutott, hogy azelőtt ő mondogatta mindig, hogy Mikát kell választanom, mert a szívem őt akarja (ő meg milyen jól tudja) szóval lehet, hogy mégiscsak félreértés volt, és mi (Mesi meg én) meg csak keverjük a szart. De az is lehet, hogy csak magamat akarom ezzel álltatni. És azt se értem, ha Dóri Miku barátnője biztos tudta, hogy büntetőmunkán van, de akkor miért küldetett engem is oda?
Na ez járt abban a pillanatban az eszemben. De aztán mindennek vége lett, mert megláttuk, hogy az ajtón túl Hilda áll, és épp fotókat készít rólunk. Így hát felkerekedtünk, és elindultunk felé, de futni kezdett, mi is futni kezdtünk, de elfutott, mi meg megálltunk.
Mika: Tudod arra gondoltam, mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk?
Lili: Mit?
M: Hát, hogy milyenek vagyunk... így ketten... együtt.
L: Én benne vagyok.
Igen, ez a hónap legjobb eseménye.

Október 7, péntek 21:04
Ó, hát miért sikerülne nekem bármi is, nemdebár? Luca szomorú, mert Szabad Máté jelenleg nem tud vele találkozni, és megkérte, hogy felejtse el őt, mert meggondolta magát, és nem akarja felrúgni az életét (biztos, hogy ezt nem magától találta ki, de hát ha valaki Dénes Dóri anyja) Reggel alig vártam, hogy találkozzam Makival. Már a Lepkén összefutottunk, és együtt voltunk. Semmit nem csináltunk csak együtt voltunk. És milyen rossz ezt most így leírni, mivel most már inkább külön vagyunk. Na de, kezdem az elejénél. A suli előtt összefutottunk Bálinttal és Mesivel. Mikor megtudták, hogy összejöttünk, majd kiugrottak a bőrükből. Mesi kicsit kétségbe volt esve Fanni miatt, de ez nem nagyon foglalkoztatta sokáig, inkább azt akarta megtudni, hogyan jöttünk össze. Sajnos annyira figyelt, hogy nem vette észre, hogy Rasi szalad felé és fellöki. A tesi cuccát, amit a kezében hozott, elejtette, ezért lehajolt, hogy felvegye és akkor biciklin megérkezett Marci, és pont nekiment Mesinek. Mindannyian visszafutottunk, de szerencsére nem történt semmi komoly baleset. Bár Mesinek fájt a karja és az oldala, Marci pedig a fejét verte be, és az orrát fájlalta nagyon. Az volt még fura, mikor reggel a suliban nem találtam a teremben Fannit. Általában már mindig bent ül, mikor én bemegyek, és vagy Éviről másolja a leckét, vagy Bálinttal meg Robival van. De most nem volt ott, ígyhát bementem Mesiék termében, ahol Mesi már nem volt ott. Az egyik osztálytársa nevetve mesélte, hogy kigáncsolták, és mivel beütötte a karját, hazament. Gondolom, ők nem tudták, hogy már azelőtt is fájt neki az esés miatt. Délután kiderült, hogy eltört a keze. Mindegy, mentem vissza a terembe, hátha ott lesz, de csak Dórit hallottam.
Dóri: ...erre berohant a mosdóba. Gondolom, még most is bőg.
Tudtam, hogy Fanniról mesél. És utána rohantam. Halk sírást hallottam.
Lili: Fanni, itt vagy? Képzeld, fantasztikus hírem van.
Fanni: Már tudom! Rohadtul örülök.
L: Figyelj, mi a baj? Nem kell elmondanod, ha nem akarod, csak gondoltam jól esik kibeszélni magadból. Meg hát meg akartalak vigasztalni ezzel a hírrel, de mivel már tudod....
F: Megvigasztalni? Ezzel a hírrel? Hát kösz nem! Tudod miért nem, mert Te vagy a bajom!!
L: Hogy mi? Én?
Kijött az ajtón, a szeme teljesen kisírva.
F: Igen, te. Persze, honnan is kellett volna tudnod? Gyerekkorom óta ismerem, és azóta... azóta csak őt szeretem. Először azt hittem, hogy csak gyerekes szerelem, de már 15 éves vagyok, nem vagyok gyerek, és még mindig, töretlenül szeretem. És te... csak úgy megjöttél, és elvetted tőlem, mert neked mindenki kell. Még Ő is! Dóri mondta... Bizonyítéka is volt róla... nem érdekelt. Mert nem csak a szerelmemet vesztettem el, hanem a legjobb barátnőmet... és bár Dóri gonosz, pillanatnyilag még őt is jobban kedvelem mint téged. És, hogy ezt most miért mondtam el? mert a barátok megosztják egymással a titkaikat. Tudom, én eddig ezt titkoltam, de most, mikor már teljes szívemből gyűlöllek, most elmondom, mert valaha a barátom voltál.
Fanni kirohant, én meg sírógörcsöt kaptam. Úgy éreztem, ez így nem jó. Ha én boldog vagyok, akkor az embereknek, akik a legfontosabbak nekem rosszra fordul az életük. Ha Miku és én együtt vagyunk, akkor bekövetkezik a világ vége. Összetört karok és szívek. Egyszerre bántottam meg Fannit, Marcit és Orrant. És akiket nem én bántottam, mégis úgy érzem, hogy segíthettem volna rajtuk. Ha nem akkor mesélem el Mesinek a történteket, akkor nem ejti le a cuccát, és nem szalad vissza, és akkor Marci is nyugalomban beért volna a suliba. Jajj, el is felejtettem, hogy Orran ma nem is jött suliba, mert beteg volt. De mindent tudott, végül is ő Marci legjobb barátja. De nem is csak ez a baj, mert lehet, hogy ezt együtt át tudtuk volna vészelni, hanem az, hogy Maki az utolsó óra után szakított velem. Mert ő nem képes így velem lenni, mert ő nem tud tartós kapcsolatot tartani, és erre még nincs felkészülve. Mikor elment, a sarkon ott állt Dóri, és kettesben távoztak. Értem tehát: velem van a baj, velem nem képes tartós kapcsolatot tartani, Dénes Dórával minden lehetséges.
Ezennel megdőlt a szív összetörési csúcs a környéken.

Október 10. hétfő, 23:10
Egész hétvégén otthon ültem. Végül is mit csinálhattam volna? Fanni szóba sem áll velem, Mesi fel sem kelhet a sérülései miatt, pasim nincs, a nagynéném kómában fekszik. Na jó, annyira nem vészes, csak ki sem kel az ágyból. Ahogy én sem... Rémálmaimban Dénes Dóri kacagását hallottam. Ő az egyetlen, akinek boldogan telt a pénteki napja. Hiszen megkapta amit akart: Maki is az övé, és én is feladom. Nem volt nagy harc, én meg gyenge vagyok.

Október 11. kedd. 19:43
Dóri: Áh, szöszi, már vártam, hogy gyere.
Lili: Miért vártad?
D: Hát, hogy visszalépj, hogy feladd! Pedig téged nehéz ellenfélnek gondoltalak. De hát könnyen meg lehet téged győzni. Nem is téged, a barátaidat. Néha könnyebben hisznek az ellenségüknek, mint a barátaiknak....
L: Nem lépek vissza.
D: Jó.
L: Ennyi? Beleegyezel?
D: Bele. Sőt, örülök neki. Legalább folytatjuk a játékot:)
Ennyi. Fanni még mindig nem áll velem szóba.

Október 12. szerda 19: 20
Legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy Dóri miatt nem fogok visszalépni. Mégis így volt. Egyszerűen meggyőzött. Aztán ma meglátogattam Mesit. Azt mondta, vele se beszél Fanni. Azt állítja, hogy ő is segített nekem becserkészni az ő szerelmét. Mindegy, a lányok bolondok, így van ez, mióta világ a világ. Luca meg szívfájdalmában hányni kezdett. Éjjel nappal a vécén csüng, csak megy ki egy kicsit a konyhába, és bekap egy kis párizsit meg nutellát. Jóformán ezt csinálja 3 napja. De, hogy beteg lenne, azt tagadja.
Suli után meglátogattam Orrant. Szegénynek csütörtökön allergiás rohama lett a parkban egy olyan virágportól, amilyen virág nincs is a parkban. Dórival volt, aki rögtön hívta az anyukáját, és együtt mentek az orvoshoz. Orran elég szomorú volt a történtek miatt (mármint ami velem történt), de utána megértett, és még meg is ölelgetett (vele ellenben Marci teljesen kibukott, és azóta nem is áll velem szóba) Mivel szó esett arról, mennyire szeretem a Jóbarátokat, Orran felajánlotta, hogy nézzük meg pár részt. Csakhogy a dévédék a nővérénél voltak, annál a nővérénél, akihez régebben annyit hasonlítgatott engem Fanni. Így hát Orran átment hozzá, de mikor visszajött a lány is jött.
Lola: Áh, szóval te vagy Lili... Hallottam már rólad.
Úgy mért végig, mint a piacon a csirkét szokták.
Lili: Én is sokat hallottam már rólad.
Mondtam én is félénken. De aztán Lola legnagyobb csodálatomra egy szó nélkül eltűnt. Egy finom, és titokzatos lány ez a Lolalány, biztos azért csípik annyira a srácok. Ugyanúgy néz ki mint Maki csak lányban... A szavaiból nem lehetett kivenni, hogy szimpatikus avagy antipatikus vagyok neki, de olyan érzésem van, hogy az nem túl jó, ha nem keltek rá jó benyomást. Miután megnéztünk pár Jóbarátok részt Orrannal, leléptem, és megírtam a leckémet.

Október 13. csütörtök 20:47
Ma már Mesi is jött suliba, és megbeszéltük, hogy mindenképp beszélünk Fannival. Ígyhát ebéd szünetben leültünk mellé az asztalhoz.
Lili+Mesi: Szia.
Köszöntünk.
Fanni: Nahát, a pasijaitokat nem akarjátok ide ültetni?
L: Fanni, nem azért jöttünk, hogy vitatkozzunk veled.
M: És amúgy sincsenek pasijaink.
F: Akkor mit akartok.
L: Megbeszélni.
M: Nem tudtuk, hogy te is szereted őt.
L: Igen, én nem akartalak megbántani ezzel. Csak hát ugye nem tudtam, és azt hittem, hogy ez neked is jó, mert annyiszor mondtad...
F: Hát ha említettem is volna, nem akartam, mert én tényleg szeretem, meg ő is, mert már mondta, csak hát az olyan régen volt, még kisgyerekek voltunk, meg az olyan fura, hogy egy baráti társaságban egy pár....
L: Most már szabad az út, startolj rá, csak kérlek bocsáss meg...
F: Na jó.... Már úgy is unatkoztam egyedül.
L: Hát én is...
Megöleltük egymást. Olyan jól eset egy hét után.
F: És amúgy is, hozzád Mika illik...
Na ezen a ponton világosodtunk fel Mesivel. Egymásra néztünk, és olyan izgalom lett úrrá rajtunk.
M: Úristen! Te eddig nem is Mikáról beszéltél!
L: Nem is ő a gyerekkori szerelmed! Nem azért hagyott el, mert téged szeret!
F: Mika? Hogy jön ebbe a történetbe Mika?
M: Hát mi azt hittük, őt szereted, hogy róla beszélsz. Mikor a múltkor úgy áradoztál róla...
F: Ő csak a barátom, a szerelmem az...
M: Ki?
L: Ki a szerelmed?
F: Ti nem tudjátok?... Ti nem tudjátok!... Nem mondom el!... Azt hittem.... Dóri azt mondta...
L: Hát persze Dóri bekavart. Azon a csütörtökön Hilda lefotózott minket. Vitte a képeket Dórihoz, aki kitalálta, hogy tönkretesz bennünket. Reggel bemesélt neked egy sztorit, mert azt hitte, hogy te is Makit szereted, mivel ő is itt volt, mikor úgy védted őt. Aztán Rasit rászabadította Mesire, akinek így Marci nekiment, és mindketten megsebesültek... Orran... Nála allergiás rohamot idézett elő... Hát persze minden stimmel.
M: És Mika? Őt hogy intézte el?
L: Azt nem tudom. Meg vannak rá a módszerei. De ki fogom deríteni. Mert nem fogom hagyni, hogy egy ilyen pink-pacni tegye tönkre az életem.
F: Ez a beszéd, csajszi!
Konyhás néni: Becsengettek. Mit ülnek itt, menjenek már!
Ez már a konyhás néni volt. Mi meg szaladtunk órára. Végre nem egyedül késtem mindenhonnan, hanem újra Fannival.

Október 14. péntek 20:10
Mindig tudtam, hogy Dóri sok mindenre képes, de hogy mindenre. Ma egész nap beszélni akartam Makival, de ő valahogy mindig ott termett, és valamilyen indokkal elrángatta Makut, aki mindig elment vele. Nem tudom, mivel győzte meg az a csaj, de ki szeretném deríteni, sőt ki AKAROM deríteni, sőt ki FOGOM deríteni! Luca megőrült. Síró görcsei vannak, mostanában inkább nem eszik semmit, és szörnyen néz ki. Fannival kapcsolatban is megöl a kíváncsiság, mert nem mondja el, kire hitte azt, hogy jártam vele. Mesivel arra jutottunk, hogy vagy Robi, vagy Bálint. Szóba jutott még Orran és Marci is, de én őket kizártam. Ezenkívül Árpiról is vannak fejlemények. Esküvői harangok zúgnak, ez évben már 5-szörre. Anyu szeretne visszamenni dolgozni, apa meg próbálja lebeszélni. Szerinte egy alig több mint 3 hónapos bébit, még nem kéne magára hagyni. A magát Lucának hívják, és rejtelmes betegsége van.

Október 15. szombat 22: 20
Úristen, ennyire förtelmes napot. Nem elég, hogy mindenki megőrült körülöttem, minden a feje tetejére áll, de most kellett rendkívüli próbát is beépíteni, és még ez a Luca-ügy is. De a Luca-ügyről később. Szóval a parkban Bálint bejelentette, hogy holnap fellépés, de mivel a banda titkos, a szülőknek csak egy szimpla bulit kell bemesélni. Gyorsan eljátszottuk, az eddig ismert összes számunkat, de akárhogy próbáltunk még egy számot összedobni, mindig óriási baromság lett a vége. Aztán mikor megemlítettem, hogy Nagyi palacsintát sütött, mindenki hozzánk akart tódulni, így hát elindultunk haza. Mikor hazaértünk, egy idegesen telefonáló apát, és egy nyúzott anyát láttam. Mivel ezt nem tartottam különösen furcsának, ezért simán a konyhába kísértem a srácokat, ahol Nagyi beavatott.
Nagyi: Lucát letartóztatták.
Na ez, meglepett. Az egész társaság felmorajlott, hiszen nagy részük hallásból-látásból ismerte Lucát, és nem tartották, egy bűnöző félének (remélem.)
Lili: De miért?
Nagyi: Gyerekrablással vádolják.
L: De ez hülyeség. Dani az unokaöccse, vagy mi, nem rabolta el...
N: Nem is Daniról van szó. Rebiről, és Baluról.
Robi: Miiii?
Ezen már Robi is felbolydult, mivel az ő unokatestvéreiről volt szó.
L: De hát, ki jelentette fel?
N: Egy nő. Szentmihályi az is, csak nem jut eszembe a neve.
R: Tessék mondani, nem Teréz véletlenül?
N: De- de. Teréz, tudtam én.
R: Tudtam.
Mika: A muterod feljelentette, Luca nagynénjét?
Bálint: Eléggé úgy néz ki, haver...
M: Ez vicces... Családjaik örökké harcban állnak majd...
Mesi (ezesetben Emese): Nem lenne olyan vicces, ha a ti családotokkal történne.
N: Állítólag azért jelentette fel, mert nem tudta, hogy vannak a gyerekek, és mikor megtudta, hogy Lucánál vannak, szaladt a rendőrségre.
Fanni: Nahát, egy hónap után feltűnt neki.
R: Annyira jellemző ez az anyámra. Megemlítek neki valamit, és rögtön intézkedik.
Nahát igen. Hála Robinak, Luca börtönben csücsül. Mint kiderült apu a gyerekek apukáját hívta, aki nem vette fel, meg Szabad Mátét, de ő nem volt elérhető. Meg próbálta a rendőrséget is elérni, de az sem sikerült.
L: Senki nem megy sehova? Miért nem csináltok semmit?
Anyu: Csinálunk, kis szívem, de nem megy gyorsabban.
L: Akkor én megkeresem Lucát.
Ott hagytam a családom, és felpattantam a bringámra. Mivel az egész hóbelebamm banda nálunk csücsült, ezért csak követtek. Mikor a rendőrség elé értünk, beviharoztunk, nem kis feltűnést keltve, de már megszoktam.
L: Bertóti Lucát keresem. Sürgősen. Maga nem ismeri. Meg fog őrülni, sőt ha tudná: már megőrült. Teljesen le van betegedve, maguk meg ilyen gonoszan bevágják egy cellába, és azt várják, hogy bevallja, hogy elrabolt 2 gyereket. Hát nem látnak a szemüktől. Azok a gyerekek boldogak voltak, hogy vele lehettek. Fogadjunk, hogy most is a tündéreihez beszél. Kérem engedjék el, különben... nem állok jót magamért.
Rendőr: Nyugalom, kisasszony. Bertóti Lucáról van szó?
Bólintottam. Halottam, hogy a mögöttem lévők meg sem szólalnak.
Rendőr: Nos, ő az őrszobában ül.
L: Őrszoba? Így hívják a kivégző helyet? Felakasztják? Meglövik. Ő ártatlan.
Rendőr: Nyugodjon már, le mert dühbe jövök.
L: Én jövök dühbe, amiért nem engedik el most rögtön a nagynénémet!
A srácok csitítgatni kezdtek, mert látták, hogy a nagydarab rendőrcsávó tényleg kezd begurulni. De én nem vettem észre, természetesen. Mert nekem mindig minden későn esik le.
Rendőr: Azonnal jöjjön velem!
Förmedt rám a hapsi. Erre a többiek próbálták meggyőzni, hogy csak dühös vagyok, de egy nagy ordítozás lett, ami abból állt, hogy engem rángattak két felől. Végül hála nekem (na jó, nem csak nekem) az egész banda Luca mellett csücsült az őrszobában. Ami nem egy cella volt. Csak egy szoba. Ezek szerint kicsit túlzásba estem. Mivel szék nem volt, csak egy kényelmetlen és törött, a földön ültünk. Lucának be volt hozva egy lavór, amibe hányni tudott. Mivel a próbáról egyenesen hozzánk mentünk, onnan meg ide, Mikunál ott volt a gitárja. Halkan játszott valamit, míg mi csendben ültünk a sötét és hányásszagú szobában.
Luc: Lili, mondanom kell valamit. Nem veled kéne először közölnöm, de nem biztos, hogy megélem, hogy mással is közölhetem.
Lili: Hamarosan itt lesznek apuék, és kivisznek. És ha ez a dagadék őr, megmozdulna, és hozna egy kis vizet, nem halnánk szomjan.
Mivel az őr meg sem hallotta, visszafordultam Lucához.
Luca: Arról van szó... azt hiszem, hogy én... terhes vagyok.
Lili: Tényleg?... csak mert a múltkor is azt hitted, aztán mégse...Most hány tesztet csináltál?
Luca: Még egyet sem, de hidd el, ezt egy nő megérzi.
Lili: Akkor... akkor ez fantasztikus, gratulálok.
A nyakába ugrottam. Fantasztikus: lesz egy unokatestvérem:)
Luca: De ne mondd el senkinek. Máténak akartam először elmondani, de szobafogságban van.
Lili: Miben?
Luca: Az az őrült bezárta.
Fanni: Jól hallottuk, baba lesz?
Erre a fiúk is felkapták a fejüket, és mindannyian gratuláltak Lucának. Ennyit arról, hogy először az apuka tudja meg.
Bálint órája szerint lassan 4 órája ücsörögtünk ott, mikor bejött egy rendőr.
Főkapitány: Mintha ismernélek már titeket valahonnan.... Jajj, hát tudom... ti voltatok tavaly azzal az illegális fellépéssel. Emlékszem már. Na most mi történt.
Lili: Az történt, hogy bezártak egy ártatlan terhes nőt, aki étlen-szomjan hány 10 percenként, úgy hogy nincs hajgumija. El tudja ez képzelni?
Láthatóan nem tudta.
Főkapitány: Valamilyen gyerekrablásról hallottam.
Luca: Ezerszer mondtam már, hogy nem raboltam el senkit. Az apjuk rám bízta őket. Oké, hogy nem volt semmi hivatalos irat, de a fizetség sem olyan nagy...
Főkapitány: Igen, tudok róla. Amint valaki magukért jön, hazamehetnek. De aztán viselkedjenek rendesen.
Nagy volt az öröm, csak aztán 2 órát hiába vártunk, akkor ugyanis berontott Szabad Máté, meg a családunk. Kiderült, hogy volt egy kis félreértés, mert a váltás nem tudta, hogy a főkapitány már hazaengedett minket, és ezért nem akarták beengedni a családot, de Szabad Máté begurult :) Mint hallottam az ablakon szökött meg az ablakon kimászva (a 3.-on laknak) Mikor bejött, Luca rögtön a nyakába ugrott, aztán majdnem a nyakába is hányt, de azt sikerült megakadályozni. Ekkor Mesi bökött egyet Lucán, annak jeléül, hogy ideje beavatni az örömapát.
Luca: Öhm... Máté!?... Én...és te... vagyis mi... áh, tökmindegy: TERHES VAGYOK!!!
Nagy volt az öröm, mindenki mindenki nyakában, aztán végre kijutottunk, az utcára, ahol Luca szédülni kezdett (nem túl korai ez még? mi lesz a hátralévő 8 és fél hónapban?) Mivel mi biciklivel voltunk, felpattantunk, és tekertünk, a többiek meg kocsival hazamentek. A parkban leültünk a fa alá, ahol először találkoztunk. Csak most vettem észre, hogy tele van belevésett szívekkel. Nekem ez annyira megtetszett, hogy azokat olvasgattam, míg a többiek dumálgattak. Végül 8 felé, elindultak hazafelé, és azt vettem észre, hogy már csak hárman vagyunk: Fanni, Maki meg én. Fanni épp menni készült, de sokat mondóan rám kacsintott, jelezvén, hogy itt az idő, mikor beszélek Mikuval.
Lili:Öööö. Emlékszel, amikor mi... izé... együtt voltunk?
Mika: Igen... emlékszem, azt nem igazán lehet elfelejteni.
L: De aztán te, szakítottál velem.
Elkomorodott. Valami rosszat mondtam?
M: Igen. Meg volt az oka.
L: De miért nem osztottad meg velem?
M: Mert siettem.
Jó duma
L: Akkor oszd meg velem most.
M: Azért szakítottam, mert.... Dóri miatt.
L: Ő most a barátnőd?
M: Nem, illetve igen... nem tudom.
L: Megzsarolt téged?
Gyanakvón körbe nézett.
M: Dóri egy őrült. Kémeket küld utánam, és nem bírja elviselni, ha boldog vagyok...
L: De te... erős fiú vagy...
M: Ő meg erős lány... ne tudd meg mire képes.
L: Késő...
M: Most muszáj mennem, de majd találkozunk.
Egy sietős puszit nyomott az arcomra, majd elment.
Hát ennyi volt egy őrült nap Bertóti Lili életéből. És a végén egy terhes Lucával, és egy megfélemlített Mokuval zárul... ennyi volt. Jó éjt!

Október 15. vasárnap 23:58
Jajj, dehogy volt vége a napnak. Alig, hogy lefeküdtem, valaki bemászott a nyitott ablakon. Mivel esett az eső, és én szeretek eső csepegés mellett aludni, kinyitottam az ablakot, de behatolóra nem számítottam. Maku volt az. Tudta, hogy hogyan működnek a dolgok, hiszen már használta ezt az útvonalat.
Mika: Hello Lili.
Lili: Mit keresel itt?
M: A bátyádhoz jöttem.
L: Akkor eltévesztetted a szobát.
M: Vicc, volt te zizi... Hozzád jöttem, gyere.
L: Haha, jó vicc. Itt vagyok egy szál hálóingben, kint esik az eső...
M: Szerinted rajtam öltöny van?
L: Te is hálóingben vagy?
M: Jajj, gyere már, én is álmos vagyok....
L: Jól van, jól van megyek.
Valahogy lekeveredtünk az ablakból, és kimásztunk a kerítésen.
M: Mindenki alszik ugye?
L: Nem, a nagyim és az öcsém after partizik így hajnali háromkor.
M: Gyere, mert szétázok...
Kedves, mi? Persze nem mondta teljesen komolyan, remélhetőleg.
Mikor a parkba értünk, kicsit meglepődtem, de arról, hogy hova megyünk, nem mondott semmit. Mikor ahhoz a fához értünk, ahol délután is voltunk még jobban hirtelen előkapott egy kést.
L: Hülye vagy te? Nem tudtál a jó melegben megkéselni?
M: Annyira lüke vagy. Bevéssük ide szépen a nevünket.
Hát persze, csak nekem mindig minden későn esik le.
M: Mi is a neved?
L: Baromi vicces.
Kábé negyed órát szerencsétlenkedtünk, míg végre felkerült egy eldeformálódott szívbe, hogy Lili+Mika. Csak álltunk, és néztük a művet.
L: Na jó, most pedig menjünk.
Mondtam huncutul.
M: Nem mész te sehova!
Húzott vissza Maki és megcsókolt. Leültünk a fa tövébe, ahol nem ért minket az eső, és csak ültünk ott fürdőköpenyben, és néha beszélgettünk. Az eső elállt, és a nap felragyogott. Együtt néztük a napfelkeltét, és bár felvetettük, hogy haza kéne menni, mégse tettük. Reggel 6 felé, azonban megjelentek az első kutyasétáltatók, így csókok közt elváltunk. Életem legszebb éjszakája volt. Vagyis inkább hajnala, de a lényeg hogy tökéletes volt.
Persze miért is történhetne minden úgy, ahogy azt én elképzelem. Mert velem mindig történik valami. Mert ki vagyok én, hát Bertóti Lili. Állítólag Lola Benezra reggeli edzés után észrevette a fában a feliratunkat, és rögtön továbbadta Orrannak, aki marcinak, aki Bálintnak aki Robinak és Mesinek, aki természetesen tovább adta Fanninak, aki épp a boltban volt, ahol Hilda az anyukájával vásárolt, így ő rohant Rasihoz, aki ment Dórihoz, aki rögtön a parkba rohant, ahol akkorát ordított, hogy arra riadtam fel délután 1 körül. Persze nekem csak egy rémálmom volt, de abba is eleget ordított Dóri, így nem tartom kizártnak, hogy a valóság és a (rém)álom összekapcsolódott. Dóri rohant Makuhoz, és újra megtörtént, mint ami a múltkor. Egy kicsit boldog lettem, aztán Dóri mindent elrontott....
Na és, hogy miért csak most írok? Mert Marcinak remek ötlete támadt. Ma este 11 felé feljött a szobámba, és elrángatott a parkba.
Marci: Tudod, engem nagyon megbántottál, mikor összejöttél Mikával.
Lili: Talán engedélyt kellett volna kérnem?
Marci: Nem, csak én azt hittem, mi ketten együtt vagyunk....
L: Hát, akkor bocs.
Marci: Megbocsátok neked, ha megteszel nekem valamit.
Bevallom, utálom, ha utálnak, és bármit megtettem volna Marcinak, hogy újra jóba legyünk.
L: Rendben, megteszem, bármit kérsz...
Marci: Köszönöm.
Akkor lepődtem meg, mikor a fához értünk. AHHOZ a fához.
Marci: Kérlek engedd meg, hogy belevéssem magunkat.
L: Marci... ez... hülyeség, én már szereplek a fán...
Marci: Megígérted...
L: Tudom...
Marci: Megszegnéd az ígéreted?
L: Marci....
Kétségbe voltam esve, nem tudtam mit tegyek, végül Marcira néztem, majd a Mokival közös szívünkre. Majd Dórira gondoltam. Amíg ő itt van, mi úgysem leszünk együtt Makuval.
Újra Marcira néztem. Ez volt életem legnehezebb döntése
L: Rendben van, csináld.