Perselus dühödt rinocéroszként tépte fel az ajtót, ami mögött ijedt tekintetű idős asszony állt.

- Elnézést a zavarásért, Mr. Piton.

Hermione hallotta, ahogy a férfi morog valamit, mire a néni kezeit tördelve hadarni kezdett. A lány nem értette, miről folyik a diskurzus, de azt látta, hogy Piton arca mondatról mondatra komorabb lesz. Mikor a nő végre elhallgatott, Perselus lemondó sóhajjal nyúlt a kabátja után, s intett Hermionénak, hogy kövesse.

- Bocsáss meg, de most el kell mennem - morogta alig hallhatóan. - Majd kereslek…

Az utolsó szavakat a lány inkább csak sejtette, mint hallotta, de Perselus láthatóan nem óhajtott félreértésekbe keveredni a néni előtt Hermionét illetően. Sietősen kiterelgette a lányt a folyosóra, majd az asszony nyomán eltűnt a lépcsőfordulóban.

Hermione leforrázva suttogta utána:

- Szia.

***

A kannában felforrt a víz, és bugyogó hangot hallatott.
Hermione besietett a konyhába, hogy filtert tegyen a teavízbe, majd elindult felfelé, a szobájába a bögréjével.

- Tanulnod kell?

A lány hátrafordult és az apjával találta szembe magát. Lejjebb lépett egy fokot a lépcsőn.

- Nem kifejezetten - vonta meg a vállát. - Amit kellett, megcsináltam.

Kirk vigyorogva vonta fel a szemöldökét.

- Egy este, amit nem magolással töltesz? Ki vagy te és mit csináltál az én kis bogarammal?

- Talán… - kezdte Hermione óvatosan. - Talán most más dolgok érdekelnek.

Szavai egészen érdekes hatással voltak apjára. Mosolya helyén töprengő kifejezés jelent meg, s oldalra billentett fejjel nézett lányára.

- Nocsak. Publikus, hogy mi?

Hermione leült az egyik lépcsőre, és Kirk követte a példáját.

- Tetszik valaki? - kérdezte a férfi.

- Talán…

- Felvillanyozó a határozottságod - mosolyodott el apja.

Hermione sóhajtott.

- Oké, megadom magam. Igen, tetszik valaki. Még mielőtt bármit is kérdeznél, mondom: semmi közelebbit nem fogok elárulni az illetőről. Elég képlékeny még a dolog, és egyáltalán nem vagyok biztos, hogy lesz belőle valami.

- Azt ne mondd, hogy nem tetszel neki! Annak a pasasnak valószínűleg szemüveg kellene…

A lány megrázta a fejét.

- Nem erről van szó. Sőt, azt hiszem, kifejezetten tetszem neki. Csak a helyzet nem ennyire könnyű.

Kirk elsápadt.

- Hermione, kérlek, mondd, hogy nem egy tanárodba vagy szerelmes!

- Mármint melyikre gondolsz? Arra a helyes fiatal srácra, akinek szódásszifon-szemüvege van, és az anyukája kötötte pulcsiban jár? Vagy arra a kedves idős úrra, akinek nyál folyik le a szája szélében, mikor beszél?

Úgy tűnt, sikerült megnyugtatnia apját. Persze nem mondhatta el neki, hogy a helyzet még ennél is rosszabb.

- Nos, rendben - állt fel Kirk. - De ha bármi fejlemény van, és szeretnéd valakinek elmesélni, hozzám bármikor fordulhatsz.

Te lennél az utolsó, akinek el merném mondani, gondolta szomorúan a lány, és felment a szobájába.

***

Az ágyán feküdt, és a plafont bámulta, mikor megszólalt az éjjeliszekrényen a telefonja. Kitapogatta, majd a füléhez emelte.

- Hallo?

- Mikor végzel holnap az iskolában?

Hermione felült az ágyon.

- Perselus? - suttogta.

- Nem, a Mikulás - jött a gúnyos válasz, de a lány nem sértődött meg, Ahhoz túlságosan örült, hogy hallhatja a hangját.

- Ó, csókolom, Mikulás bácsi, de jó, hogy hívott! Szeretnék egy új Barbie-babát, pónilóval és…

A férfi halkan kuncogott. Hermionénak kellemesen felállt tőle a szőr a hátán.

- De csak ha az ölembe ülsz, kislány…

Hermione tenyere izzadni kezdett, ahogy markolta a telefont, és megmagyarázhatatlan borzongás futott végig a hátán.

- Énekeljek is? - kérdezte.

- Hm - válaszolta Piton. - Ha apád pocsék hangját örökölted, akkor erről a lehetőségről lemondok.

Hermione derűsen hunyorgott.

- Az én csodálatos hangom vetekszik az angyalokéval…

- Annyira földöntúli? - Perselus csipkelődése nevetésre fakasztotta a lányt. Kényelmesen hátradőlt a matracon.

Perselus suttogóra fogta a hangját, sejtelmes mellékzöngét adva neki ezzel.

- Mi van rajtad?

Roppant egyszerű kérdés volt, s a válasz is az lett volna: pizsama. Hermione azonban fülig elpirult, s szemét behunyva sóhajtott. Ostorcsapásként söpört végig rajta a vágy s azt kívánta, bár itt lenne vele a férfi.
Úgy gondolta, játszik egy kicsit.

- Fekete miniszoknya és jó mélyen dekoltált vörös top.

- Apád hülyét is kapna - nevetett Piton. - Hogy a lánya úgy nézzen ki, mint egy prostituált…

Hermione nem válaszolt, amit Perselus úgy értelmezett, hogy megbántotta.

- Nem kell ahhoz kihívó ruhákat felvenned, hogy beindítsd egy férfi fantáziáját - mondta halkan, mintegy engesztelésképpen. - A lényeg az, hogy sejtelmes maradj. Hogy megőrüljek a kíntól, ha társaságban vagyunk és nem érhetek hozzád. Elég, ha csak a nyakad lágy vonala felsejlik a tincseid között. Vagy ha intésre emeled a karod. Vagy ahogy mosolyogsz, s a szemed lehunyod… Sóhajtasz.

- Barackszínű, csipkebetétes hálóing… - suttogta rekedten a lány.

Perselus halkan nevetett.

- Nagyon jó, nagyon jó. Már érted, látom. A hajad kócos, a tekinteted álmodozó. Nyújtózol. Ajkaid pirosak és duzzadtak a csókjaimtól.

Hermione behunyta a szemét.

- Hozzám lépsz - folytatta.

- Hozzád lépek - mondta Perselus mély hangon. - Karjaimat a derekad köré fonom. - Itt Hermionéból kitört egy kis nyögés. - A nyakadat csókolom - suttogta a férfi mámorosan. - Beletemetem az arcom a hajadba. Órákon át szeretjük egymást egy elsötétített, fülledt szobában, gyertyafénynél és a szemedben tűz lobog…

Egy ideig hallgattak mindketten.

- Későre jár - mondta végül Perselus. - Ideje aludnunk. Holnap várlak az iskolád előtti parkban, pontban kettőkor. Addigra végzel?

- Igen - motyogta a lány, még az iménti események hatása alatt.

- Akkor jóéjszakát, Hermione.