11.rész:
-Edus, gyere már! -sürgetett Nóri. -A fiúk már csak ránk várnak!
-jajj, de izgatott vagy! -mosolyogtam. -A srácok meg tudnak várni... jobb, ha hozzászoknak.
-gyertek már! -mondta tom
Nórival gyorsan leszaladtunk a fiúkhoz, akik már kabátba bújva vártak. Adtunk mindegyiknek két puszit, de amikor Billhez értem kicsit megtorpantam,de végül ő is kapott 2-őt.
-mehetünk? -kérdezték
-aha! -de hova? -kérdezte nóri
-étterembe reggelizni,mert most anya nincs itthon,és semmi kaja se,ezért adott pénzt,és mondta h menjünk el kajálni.-mondta tom
-De lusták valakik. -mondtam gunyosan. -Az ember azt hinné, hogy össze tudtok ütni valami egyszerű kaját...
-Miért te talán tudsz főzni? -kérdezte Tom.
-igen! -válaszoltam, mire Nóriból kitört a nevetés. Duzzogva néztem rá.
-bocs, de tény, hogy nem mindig jön össze... -mondta
-jól van! -az csak egyszer fordult elő! -mondtam majd beszálltunk a kocsiba, és én az ablak mellé ültem,jó messzire billtől. Ő meg csak rámnézett szomin,és megbánóan majd leült a másik oldalara. Az étteremben azonban már nem volt ekkora szerencsém, mivel legbelül ültem én szálltam ki utolsónak, és valamilyen szerencsétlen véletlen miatt Bill mellé kellett ülnöm.
-na remek! -gondoltam magamban
-jó reggelt! -mit hozhatok? -kérdezte a pincér.
-őő szeretnénk kérni egy jó nagy adag sonkás pizzát! -mondta tom. -jó lesz? -néztt ránk mi meg csak bólogattunk.
-rendben! -15perc és hozom! -mondta a pincér. -más vmit esetleg? -kérdezte
-én kérek 2dl ásványvizet. -mondtam
-mi is! -vágta rá mindenki.
-mi van veletek? -ült közelebb hozzám nóri
-kivel mi van? -értetlenkedtem
-hát veled és billel? -kérdezte
-pszt! -halkabban. -csitítottam nórit
-ne most! majd otthon megbeszéljük! -mondtam neki folytott hangon.
-oké! -bólintott egyet.
Idő közben a pincér is visszajött az innivalókkal.
-köszönjük! -mondtam a pincérnek majd elment.
Beleszürcsöltem a vízbe, közben füleltem, hogy a többiek miről beszélnek.
-El kellene menni bulizni. -vetette fel az ötletet Georg, Tom és Gustav helyeslően bólintottak.
-Szerintem is jó ötlet. -mondta Bill is egy pillanatra rám pillantott. -Eddig úgyis nagy volt a hajtás, jól jönne a buli.
-Bizony, hiányoznak a jó csajok. -röhögött Tom.
-De hiszen vannak itt jó csajok. -mondta Gustav Nórira és rám kacsintva.
-igaz, ami igaz. -mondta mosolyogva Tom. újra belekortyoltam a vízbe, de egyből félre nyeltem, amint megláttam, hogy Tom keze a hugomat tapizza.
-jól vagy? -kérdezte Gustav miközben majdnem megfulladtam.XD
-persze, nem látod? - kérdeztem, amikor már végre kaptam levegőt.
-ja oké! -mondta Gustav.
Meg is hozták a pizzát.Közben neki is láttunk a pizzának.
-Szóval te mit gondolsz? -kérdezte közben Gustav rám nézve. -Jó ötlet a buli?
-hát én nem is tudom.! -mondtam bizonytalanul.-menjetek nélkülem..-nekem nincs kivel mennem. -szomorodtam el.
Gyorsan megettük,hála a fiúknak majd fizettünk és kiléptünk az étteremből. Egyszer csak azt látom h Tom és Nóri már kézen fogva jönnek mellettünk.;)
-Mi elmegyünk sétálni egyet. -jelentette be Tom, majd a hugommal leléptek, így lemondhattam arról, hogy kifaggatom Nórit.
-És mi mit csinálnuk? -kérdezte Greg.
-Én szeretnék vásárolni. -csillant fel Bill szeme. -Eljössz velem? - kérdezte rám pillantva.
Nemet akartam mondani, de sajnos Gustav nem hagyta.
-Hát Kicsi Gregem, azt hiszem, mi egyedül maradtunk... -mondta játékosan, Bill pedig megfogta a kezem és elindultunk.
-nem mondtam, hogy elkísérlek... -állítottam meg.
-Az lehet, de ha jól látom Gustavék is leléptek már és nem ismered a várost, tehát, ha haza akarsz találni, velem kell maradnod...-mondta bill
-na és hova mengyünk? -mit akarsz venni épp most? -kérdeztem
-majd meglátod! -mondta majd magaután húzott.
Meg is álltunk egy rockosabb ékszer bolt előtt.
-Miért jöttünk ide? -kérdeztem.
-Vásárolni. -mondta, majd behúzott maga után a boltba.
-Mit akarsz venni? -van már egy csomó ékszered... -értetlenkedtem.
-jaj de ez más lesz! -mondta bill majd kis is nézett eggyet.
-azt szeretném! -mondta az eladónak ,majd egy vmire mutatott.
Kíváncsian néztem, hogy mit vesz meg, de sajnos nem láttam, mert az eladő egy papírtasakba csúsztatta.
-Köszönöm. -mondta Bill, miután fizetett. -Azt hiszem, mehetünk is. -nézett rám.
-Te mindig ilyen rövid ideig vásárolsz? -képedtem el.
-Dehogy! -mosolygott. -Csak, ha már tudom, mit keresek. -mondta, majd elővette a zacsit és kiszedte belőle amit vett. Egy nyaklánc, volt, jobban mondva kettő, amit szét lehetett szedni 2 részre, egy angyal és egy ördög volt rajta.
-miért vettél kettőt? -értetlenkedtem.
-hát azért mert az angyal a tiéd mert egy angyal vagy, az ördög pedig az enyém.-mondta bill. -megbocsájtasz nekem? -kérdezte
-igen.-mondtam
-felrakhatom a nyakadba? -kérdezte.
-csak akkor ha elmondod mi volt a bajod tegnap,és h miért én vok a bajod! -zsaroltam meg:D
-jó elmondom. -sóhajtott bill,majd elindultunk a házuk felé, de előtte felrakta a nyakláncot.
-hallgatom! -szólaltam meg 2perc után, ja és köszönöm a nyakláncot. -mondtam
-ugyan..semmiség! -mondta
-Szóval, mi bajod volt velem? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem volt veled semmi bajom... illetve... csak... lehet, hog a hugodnak igaza volt a dallal kapcsolatban. -mondta.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem
-Talán tényleg te ihletted... -válaszolt feszengve.
-és ez miért baj? -kérdeztem. -legalább lett egy jó dalotok. -mondtam egy kis egós bíztató mosollyal.
-Szóval az eddigi számaink nem teccettek a kisasszonynak? -kérdezte egy picit sértődötten.
-Én nem ezt mondtam... vagyis... szal érted... -magyarázkodtam.
-jójó! -persze értem én! -mondta bill majd egyszer azt vettük észre h már a házuk előtt vunk és mikor beléptünk,már ott volt mindenki és ültek a kanapén és lesték a tv-t.
12.rész:
-hát ti? -kérdeztem. -Azt hittem sétáltok...
-Úgy is volt. -válaszolt Nóri. -de fáztam és hazajöttünk, Gustavék meg állításuk szerint egész végig itt punnyadtak. - vigyorgott.
-Na, engedjetek oda engem is! -löktem arrébb őket a kanapén, hogy nekem is legyen helyem.
-De szép! -mutatott Nóri a nyakláncomra. -Kitől kaptad és mikor?
-billtől..-mondtam egy kis mosollyal. -és ilyen kiengesztelés jeléül. -modtam
-miért? -összevesztetek? -kérdezte tom kerek szemekkel.
-csak egy picit. -mondtam.
-jah persze... -szólt közbe Nóri, de egy mérges pillantással belé fojtottam a szót.
-most mi van? -néztem hugomra. -és különbenis! -ti összejöttetek? -kédrdeztem
-igen. -mondta egy kis hallgatás után Nóri, kíváncsian várva, hogy mit mondok rá.
-gratulálok! - mondtam végül.
-köszi! -mondta hugom majd kimentem a konyhába ahol bill ült.
-hát veled meg mi van? -kérdeztem
-semmi! -csak nincs túl jó kedvem! -mondta bill szomin.
-akkor menjünk el a faházhoz! -javasoltam
-De hideg van....-mondta
-Ne nyafizz! -nevettem rá. -Ha jól tudom a kabátot már feltalálták.
Bill egy fintor kiséretében felemelkedett a székről, majd az előszobába ment.
-Mi az, te nem jössz? -jött vissza felöltözve. Leraktam a kezemből a poharat, majd utána mentem.
-Sétálni mentünk! - kiáltottam vissza az ajtóból.
-miért szeretnél odamenni? -kérdezte bill
-hát ott tudnánk nyugodtan beszélgetni.-mondtam -tényleg hideg van egy kicsit!
-na ugye!? -mosolygott bill
-Tudom, hogy azt akarod, hallani hogy igazad volt, de azt úgy sem fogod megérni! -vigyorogtam.
-Majd meglátjuk! -mosolyodott el magabiztosan.
Nemsokára odais értünk a faházhoz,majd bementünk és leültünk a plédekre. Már kezdtem kicsit fázni így közelebb ültem billhez és ráhajtottam a fejem a vállára. Olyan jó illata volt..:P
-na még is fázol? -kérdezte bill
-kicsit. -pillantottam fel rá.
-Hmmmm. -szagoltam bele a levegőbe. -Mit használsz? xĐ
-Axe! -mondta majd átkarolt.
-és volt pasid magyarországon? -kérdezte
-nem volt! -mondtam szomin
-és neked volt? Bocs, hülye kérdés... gondolom jó sok barátnőd volt... -mondtam elmélázva.
Bill csak fintorgott egyet. -Nem volt sok barátnőm...-mondta
-értem! -pedig sokan járnának veled az biztos! -mondtam -hát hugom meg öcséd jó egymásra találtak!
-az biztos. -mosolygott.
-Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani...-mondtam
-Tom most komolynak látszik... - mondta a srác.
-Fogadni mertem volna, hogy ezt mondod..-mondtam
-oh igen? -és miért?-kérdezte bill
-nem tudom... megérzés... - mosolyogtam.
-és milyen a lány ideálod? -vágtam a közepébe. -olyan mint tomnak? -kérdeztem
-nem, azért ezen a téren különbözünk... számomra inkább csak az a lényeg, hogy a lány ne a pénzemért szeressen... xP -mondta bill
-értem! -húú jó lehült a levegő kint. -legszívesebben egész éjszaka itt lennék veled és beszélgetnék. -mondtam egy kicsit remegő hangon.
Bill csak elmosolyodott, és már válaszra nyitotta volna a száját, amikor megszólalt a telefonja.
-Bocsi! -mondta némán.
-pff semmi baj! :D -mondtam picit durcisan.
-Igen? -szólt bele Bill a telefonba.
-Csá, tesó! -mondta Tom. -Akkor ti is jöttök buliba? -itt vagyunk Andreasnál, összehozott nekünk egy kisebb partit...
-őő megkérdezem Edit, h lenne-e kedve! -mondta bill
-tom az. -jelentette ki bill. -azt kérdezi h megyünk.-e a buliba,mert andreas összehozott egy kis partit?.-mondta bill
-mehetünk! -mondtam mert már úgy is fáztam,és mehetnékem is volt egy kicsit.
13.rész:
-Egy fél órán belül ottvagyunk. -mondta Bill ezúttal Tomnak címezve.
-Oké, akkor itt találkozunk! -tette le a rasztás a telefont.
-akkor indulnunk kell! -mondtam kicsit letörten,majd felálltam és elindultam az ajtó felé.
Bill udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, majd elindultunk a város központja felé. Egy fél órán belül tényleg odaértünk az említetthez. Már az utcán hallani lehetett a dübörgő zenét. Még pár lépést tettünk meg,majd láttuk h már tomék ott topognak,mert nagyon mehetnékük volt már be.
-Na végre! -hangoztt el Tom szájából. -Már majdnem gyökeret eresztettem... ráadásul hideg is van... -panaszkodott.
-Jól van na! Bill túl lassú volt... -vigyorogtam. -nem tehetek róla, még egy csiga is megelőzné.
-haha! -te álltál meg minden 2percben,mert fáradt voltál! -vágott viszsa bill majd végül bementünk.
A házban rengetegen voltak. A fiúk néhány percre leléptek, így Nórival maradtam. Kérdőn néztünk a másikra.
-Ezek hova mehettek? -kérdezte, mire megvontam a vállam.
-hát akkor menjünk,és mi is érezzük jól magunkat! -mondtam majd elvegyültünk a tömegben.
Nóri utat tört magának a táncoló emberek közt, én csak mentem utána. A hugom azonban egyszer csak lefékezett, de későn vettem észre, így neki mentem.
-Au! -szisszent fel. -Legközelebb figyelj oda! -kiabálta túl a zenét.
-Bocs...-mondtam
-Nézd, ott vannak a srácok! -mutatott a sarokba. A fiúk télleg ott álltak egy pohár piával a kezükben, Bill és Tom esetében kettővel, de volt velük egy ismeretlen alak is, amin annyira nem csodálkoztam, hiszen, csupa ismeretlen ember vett körül minket. Közelebb mentünk a srácokhoz.
-nem jöttök táncolni v vmi? -kérdezte nóri én meg csak elvoltam melette.
-De igen! -kapott az alkalmon Tom, majd Nóri kezébe nyomott egy poharat. -Ez a tiéd. Nóri mosolyogva belekortyolt, majd a sráccal kézenfogva a tömeg be sétáltak.
-Mi is megyünk... -mondta georg -van itt 1-2 jó csaj. -vigyorgott, majd Gustavval elhúzták a csíkot.
-Mi nem megyünk táncolni? -kérdezte Bill, miközben a kezembe nyomott egy kékeszöld löttyel teli poharat..
-kösz nem iszom alakholt! -toltam vissza a kezébe. -de pia nélkül mehetük! -mosolyodtam el.
-Oké! -mondta Bill. majd letette a piát az asztalra, és bevezetett a "táncparkettre".
El is kezdtünk táncolni,majd egyszer azt vettem észre h közelebb jön hozzám, átkarol és megfogja a fenekem és úgy táncolunk tovább.Nem ellenkeztem,mert hát miért tettem volna.? Így én is vettem a lapot és átkaroltam a nyakát. Hosszú ideig élvezhettem biztonságos karjait a derekamon, amivel biztosan karolt át. Rengeteg számot táncoltunk át, csak mi ketten, tudomást sem véve a külvilágról. Azonban, valami mégis megzavart minket, méghozzá egy kéz, ami megkocogtatta a vállam.
-Táncolnál velem? -kérdezte egy ismeretlen hang.
Ekkor billre néztem,majd bólintott és átmentem a másik személyhez táncolni. De közben láttam bill fején némi féltékenységet. Két három szám után úgy döntöttem, hogy leléphetek a sráctól, anélkül, hogy megbántanám. Puszit adtam a srácnak, majd elhúzódtam tőle, és otthagytam. Billre hamarosan rátaláltam, azonban nem volt egyedül..
-na itt vok! -mentem oda hozzá. -jösz táncolni? -kérdeztem mert teljesen bevoltam pörögve,olyan jó zenék mentek.
-Bill azonban meg sem hallotta, csak tovább táncolt a szöszivel, aki vele volt. A srác valószínűleg a jelenlétemet sem vette észre. Néhány másodperc után szomorúan elfordultam, majd magára hagytam a párost... Épp már a kijárat felé indultam mikor nóri fogta meg a kezem.
-hé te hova mész? -kérdezte kissé piás állapotban de azért még józan volt kicsit.
-el! -adtam tömör választ,majd kimentem az ajtón,tesóm meg csak megrántota a vállát és visszament táncolni.Én meg elindultam egy irányban ugyan is egy célom volt: h eljussak abba a házba az erdő szélén ahol billel voltam.
-hova ment tesód? -kérdezte Tom
-nem tudom! -mondta nóri két csuklás közt.
Egyre távolodtam a háztól, már a zenét sem lehetett annyira hallani. Az utcát csak egy pislákoló lámpa világította meg, ami félelmetessé tette a környéket. Már ott voltam az erdő szélén,megmondom őszintén h nagyon féltem oda bemenni,de muszály volt..távol akartam lenni mindenkitől. Tesóm berugott..rá nem számíthatok ma. Bill meg egy szőke macával van. Rá meg végképp nem! A ház ajtaja nyikorogva adta meg magát, amikor benyitottam a viskóba. Amint becsuktam magam mögött az ajtót felsóhajtottam. Odalépkedtem a földön lévő pokrócokhoz, amik még mindig úgyanúgy voltak, mint, amikor itthagytuk. Közelebb mentem majd befeküdtem a pokrócokba, h ne fázzak. Percekig, talán órákig feküdhettem ott gondolkodva, majd elnyomott az álom.
-Nóri! Nem láttad Edinát? -kérdezte Bill, miután már kétszer körbejárta Andreas házát.
-mi van? -kérdezte hugom részegen,mert hát nem nagyon bírta a piát.
-tom! -miért nem vigyáztál Nórira? -most nézz rá!-Hogy néz ki?-mint egy részeg disznó! -mondta bill
-jól van na! -mindjárt hazaviszem! -na gyere nóri. -mondta tom
14.rész:
-Ti sem láttátok Edinát? -ment oda Bill idegesen Georghoz és gustavhoz, de a két fiú csak a fejét rázta. A fekete hajú srác szeme aggodalmasan megvillant, ami nem kerülte el a másik két fiú figyelmét sem, bár nem volt teljesen józanok.
-Eltűnt? -kérdezte a basszeros.
-nem tudom hova lett! -mondta bill
-de miért ment el? -kérdezte Georg
-és ha elrabolták? -vetette fel a lehetőséget Gustav, mire Bill elsápadt.
-Persze, hogy nem rabolták el... Gus csak sokat ivott. -tette az énekes vállára a kezét Georg, de tudta, hogy ezzel nem nyugtatta meg a fiút.
-most mit csináljak? -kérdezte bill
-inkább gondolkozz azon h miért mehetett el és hova! -mondta Georg
-Nem tudom! -esett kétségbe a fiú. -Annyi helyet megmutattam neki, bárhová mehetett... és mi van ha eltévedt? vagy ha? -esett kétségbe a fiú, de az utolsó mondatát nem fejezte. Másik kát társa is tudta mire gondol, mert az ő fejükben is megfordult már.
-Baromság! -horkantott Gustav. -Inkább menjünk, váljunk szét és úgy keressük!
-nem! -ti maradjatok itt! -asszem tudom hová mehetett.-mondta bill majd felkapta a kabátját és elindult utánnam.
Sietős léptekkel távozott, még Andreasnak is csak egy "hello"t nyögött ki. Az utca sarkán jobbra fordult, majd futva tette meg az utat a helyig, ahol engem sejtett. Csak remélni tudta, hogy nem esett bajom. Már kezdett elfáradni,de nem adta fel,csak futott,futott tovább míg az erdő széléig nem ért. -add istenem h itt legyen! -mondta bill majd besétált egészen a kunyhóig. Remegett a keze, ahogy a hideg kilincshez ért, majd magabiztosan benyitott. Ajkait halk sóhaj hagyta el, ahogy megpillantott a szoba közepén egy pokrócba csavarodott alakot, akinek az arcát csak az ablakon beszűrődö gyenge holdfény világított meg..Közelebb lépet majd leült.
-hála isten h itt vagy! -suttogta majd erre mocorogni kezdtem és ő megtorpant.
Kinyitottam a szemeimet, majd egy sikoly hagyta el a torkomat, ahogy megpillantottam egy sötétségbe burkolózott alakot felettem.
-Nyugi, csak én vagyok! -szólalt meg ismerős hangon, majd letérdelt mellém.
-jajj, istenem, Bill! Annyira megijesztettél! -mondtam álmosan.
-te is alaposan ránk ijesztettél. -mondta megrovóan. -Laglább valakinek szólhattál volna, hogy eljössz...
-Találkoztam Nórival... ő tudta...-mondtam
-Nem tudom, észre vetted-e, de a hugod részeg, és nem figyelt ilyen "apróságokra".-mondta bill
-Aggódtál értem? - kérdeztem.
-persze, hogy aggódtam. Mindenki aggódott. - mondta rekedten.
-Ne haragudj...-mondtam
-te ne haragudj! -mondta bill
-jól van! -mondtam
-de hát miért jöttél ide? -kérdezte -azt hittem már vmi bajod esett! -tette hozzá
-Csak... nem is tudom... -feleltem. -Untam a bulit... és láttam, hogy te... mármint ti jól szórakoztok, és nem akartam, hogy miattam hazajöjjetek velem..
-de hát ez butaság! -mondta bill -én ..nem is tudom miért voltam azzal a csajjal,miközben nekem vki máshoz húz a szívem! -mondott el egy kisebb kis vallomást,amiből én még nem igazán értettem semmit. XD
-kihez húz a szíved? -kérdeztem kíváncsian, a szívem a torkomban dobogott.
-nem tudod? -kérdezett vissza
-Ha tudnám nem kérdezném. -néztem rá. -Egyébként sem illik kérdésre kérdéssel válszolni...-nyújtottam ki a nyelvem
-jól van! -mondta bill majd lenyomott a földre a két kezével.
-Várom a válaszod! -mondtam, miközben próbáltam ügyet sem vetni Bill ajkaira, melyek alig néhány cm-re voltak tőlem...
Közelebb hajolt hozzám, már éreztem minden kis levegő vételét az ajkaimon,majd..majd..megcsókolt.Olyan forrón és szenvedélyesen, még levegőt is alig kaptam. Majd mikor befejeztük adott egy puszit a számra és megkérdezte: -még mindíg nem tudod? -mosolygott.
Mosolyogva megnyaltam a szám szélét és csak azután válaszoltam.
-Kezdem sejteni... de még nem vagyok benne biztos...-mondtam
-Akkor segítek! -mosolygott Bill,majd újra megcsókolt.
-Azt hiszem, most már tudom, kiről van szó! -szólaltam meg a csók után. Bill szemei megcsillantak a holdfényben.
-örülök h összehozott veled a sors! -mondta bill
-Én jobban örülök neki... - feleltem.
-sztem ideje lenne indulni,megnézni tomékat h boldogulnak! -mondta bill
-Rendben! - mondtam. -Bill!
-Hümm? -bill
-Azt mondtad, hogy induljunk...-mondtam
-Igen..-mondta bill
-Akkor leszállnál rólam? -kérdeztem.
-ja persze! -bocsi! -mondta bill zavartan majd leszállt rólam és felhúzott engem is a földről.
-Nah, gyere, te kis szökevény! -mondta, miközben összekulcsolta a kezünket. -Most nem hagysz itt!
-Eszem ágában sincs! -mosolyogtam, majd elindultunk.
Ahogy az erdőt elhagytuk fogtuk egymás kezét szorosan,még véletlenül sem engedtük el. Soha nem éreztem még így fiú íránt,mint ahogy most bill íránt érzek. Ez vmi nagyon erős érzés bennem.
-bill? -szólaltam meg féléken.
-igen? -kérdezett vissza
-kérdezhetek vmi nagy hülyeséget a biztonság kedvéért?! -mondtam
-persze kérdezz csak! -mondta kedvesen.
-mi most..szval..öhm.-kezdtem bele,de ő már előre mondta
-igen! -járunk! -mondta mosolyogva ,majd adott egy puszit a számra.Annyira boldog voltam ebben a pillanatban.
Mosolyogva sétáltam mellette, nem törődve semmivel és senkivel, végre azzal lehettem, akit szeretek, és aki szeret.
15.rész:
-Edina! Hol voltál? -Siess, a hugod rosszul van! -szólalt meg egyszerre Gustav és Georg, amint beléptünk a Kaulitz-házba.
-hát ti meg?! -kérdezték kórusban, amikor észrevették az összekulcsolt kezünket, de nem válszoltam, csak felrohantam a szobába. Tom is ott volt, a hugom ágya mellett ült.
-jézusom Tom! -mi van a hugommal? -kérdeztem aggódva mikor megláttam h fal fehér és épp hányt! :S:DXD
-Csak túl sokat ivott! -mondta Tom.
-Mondd, te megőrültél? -keltem ki magaból. -Nemrég /pár hete/ jött ki a kórházból és néhány napja még gyógyszerre szorult, és te ezek után alkoholt nyomsz a kezébe? -Meg is ölhetted volna! -kiabáltam rá
-Csss..! kicsim, nyugodj meg! -Nórinak csak pihenésre van szüksége. -ölelt magához Bill.
-áá de olyan lüke tesód van! -mondtam majd kizavartam a szobából,és leültem nóri ágyára.
-jól vagy hugi? -simiztem meg az arcát.
Nóri lassan bólintott.
-Maradj itt velem. - suttogta. Befeküdtem mellé az ágyra megfogtam a kezét, és vártam, hogy elaludjon. Mikor már elnyomta az álom,kicsit benéztem billékhez h mivan.
-bejöhetek? -suttogtam,de közben tom is ott volt.
-gyere csak! -mondta
Bementem a szobába, majd befészkelődtem Bill mellé, megpróbálva tudomást sem venni a rasztásról.
-hé-hé! -szólalt meg Tom. -itt meg mi folyik? -meresztett nagy szemeket.
-nem folyik itt semmi, Tom... csak képzelődsz! -vigyorogtam.
-tudod, hogy nem úgy értettem..-mondta
-Nem tudom, h hogy értetted.. Honnan tudnám, hogy hogy értetted?-kérdeztem
-De én tudom, hogy tudod, hogy hogy értettem...-mondta
-Hidd már el, hogy nem tudom...hogy.. izé... -pirultam el -belegabalyodtam...
-Semmi baj, Kicsim! -puszilt meg Bill vigyorogva.
-Te csak ne vigyorogj, te se tudtad volna folytatni... -mondtam
-jól van! -mondta bill
-na mentem vissza hugomhoz,nehogy felébredejen. -jóéjt nektek! -mondtam majd kisétáltam,de bill utánnam jött és elkapta a derekam.
-Jó éjt puszit nem kapok? -kérdezte.
-Hmmm... még meggondolom...NEM. -mondtam -Na jó, adtam neki egy puszit. -miután megláttam az ázottkutya-tekintetét.
-Mi volt ez? - kérdezte.
-Hát a jóéjt puszid, amit kértél... -mosolyogtam.
-De nem így gondoltam...-mondta
-Honnan tudjam, ho...-kezdtem
-Ne kezdd el mégegyszer ! -nézett rám fáradt tekintettel.
-Hát jó... - fordultam el duzzogva.
-Naaa... edina..! -fordított vissza Bill. -jobban áll, ha mosolyogsz..
A szavaira elmosolyodtam.
-Na, tudod te! -kacsintott Bill, majd megcsókolt. -Jó éjt! -mondta, és eltűnt a szobáját rejtő ajtó mögött.
Visszamentem a szobába majd bebújtam az ágyba,és egy db-ig néztem hugimat ahogy alszik. Néha horkantott is eggyet akkor kicsit elmosolyodtam de végül engem is elnyomott az álom. Másnap reggel kómásan battyogtam le a konyhába. Nóri még aludt, de a többiek már mind ott ültek az asztalnál. Simone is itthon volt kivételesen, s most reggelit készített az éhes bagázsnak.
-jó reggelt! -köszöntöttek a srácok bill pedig nyomott egy puszit a számra. -szia szívem. -mondta
-Sim, segítsek valamiben? -kérdeztem a sürgő-forgó nőt.
-Nem, aranyom, nem kell. -mosolygott. -Hosszú volt a tegnapi napotok, pihenj csak.
Mosolyogva helyet foglaltam a Bill melletti széken.
-h aludtál? -kérdezte bill
-Igen, jól aludtam... bár még szívesen ágyban maradtam volna... -mondtam. -Nórival nem egy álom az alvás... legalább kétszer lelökött az ágyról -panaszkodtam.
-Nem is. -jött be kómás tekintettel az említett. A hugim a fejét fogva leült az egyik székre, jobban mondva először majdnem mellé, s csak Tom remek reflexeinek köszönhette, hogy nem esett a szék mellé.
-vigyázz kicsim! -mondta tom
-jaj bocsi! -és köszi. -modta nóri. Simone! -kérhetnénk vmi fájdalom csillapítót,mert szétrobban a fejem.:S -mondta hugom
-persze! -tessék! -adott oda egy kis kerek gyógyszert
-na nővérkém! -téged nem fenyeget az ilyen másnaposság! -mondta nóri
-miért? -kérdeztem
-hát mert te nem is szereted az alkoholt! -eresztett el egy kis mosolyt
-ja igen! -én útálom!-mondtam
-Jó étvágyat! -tette le elénk Sim a rántottával teli tányérokat. Mind a négyen nekiláttunk enni, bár Nóri csak egy-két falatot tuszkolt le a torkán. A konyhában csend volt, amit csak Tom tört meg a csámcsogásával. Bill már inkább meg sem szólalt, tudta, hogy testvére ebből a szempontból menthettelen, hiszen örrökké kajamániás marad.
-Bocs, ezt fel kell vennem! - állt fel Bill, amikor meghallotta,hogy csörög a telefonja..
-szia david! -na mi van? -kérdezte bill
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
