Az első magyar SS-alakulat 1944. augusztus 15-én zászlóaljnyi erőben jött létre, SS-Kampfgruppe „Deák” néven. Az alakulat parancsnoka vitéz Deák László volt honvéd ezredes, aki az újvidéki „hideg napok” után a honvédség kötelékéből el lett bocsátva és a felelősségrevonás elől Németországba menekült.

A „Deák” SS-harccsoport önként jelentkező honvédekből, csendőrökből és 17 éves leventékből állt.

1944 szeptemberétől a német F Hadseregcsoport alárendeltségében, a Bánság területéről Újvidék felé visszahúzódva harcoltak. Később Bácska déli részén, majd Baranya megye területén vetették harcba őket, ahol a szovjet túlerő érzékeny veszteségeket okozott nekik. Így a maradéka novemberben betagozódott az éppen magalakuló 25.”Hunyadi” SS-gránátoshadosztályba.

1944. október 15-i nyilas puccs során német oldalon, halálfejes karszalaggal harcolt az SS-Kampfgruppe „Ney” néven szereplő alakulat. Nevét Ney Károly tartalékos tüzérfőhadnagyról kapta és magyar önkéntesekből állt. Az ezred részt vett a Budapest felmentésére indított „Konrád” hadműveletben , Székesfehérvár térségében súlyos harcokat vívott. Hamarosan dandár erőre növekedett a harccsoport így nevét SS-Brigade „Ney”-re változtatták, és részt vettek az Ausztriában folyó védelmi harcokban.

Május 9-én az amerikaiak előtt tették le a fegyvert.

Ezeken kívül létezett még az 1.magyar SS-sízászlóalj, Zelkó József hegyivadász főhadnagy parancsnoksága alatt  és az SS ”Szálasi” gránátoszászlóalj, akik osztrák területen tevékenykedtek.

Az 1.magyar SS-rohamvadász-ezred pedig a „Konrád” akció során a Pilisben és Székesfehérvár térségében harcoltak, de a fegyveres harcot szintén osztrák területen fejezték be, brit hadifogságba kerültek.

Az 1.magyar SS-sízászlóalj sítanfolyamon Stransban, 1945 január

„Hunyadi” SS-gránátos hadosztály

A magyar fegyveres SS-hadosztály felállításáról már 1944.október 23-án előzetes megállapodást írtak alá, magyar részről Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter, német oldalról Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer (főcsoportvezető), rendőrtábornok részéről.

Röviddel ezután indult meg a toborzás, alapvetően a Dunántúlon.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt, tömegesen jelentkeztek a csapataiktól elszakadt honvédek, valamint az egyetemista önkéntesek.

A propaganda is jól működött: „Veszélyben a Haza! Hátrahagyott anyáinkat, testvéreinket, apáinkat öldösi, erőszakolja, rabolja az orosz…”.

Sajnos a valóság is ez volt.

A hadosztály parancsnoka Grassy József altábornagy lett aki részt vett az Újvidéki tisztogatásban, majd a felelősségrevonás elől Németországba szökött.

A jelentkezőket bevagonírozták Németország felé, kiképzés céljából de a Bécs felé tartó szerelvényt amerikai repülők támadták meg amely súlyos veszteségeket okozott a hadosztálynak.

Megérkezést követően a legnagyobb gondot az okozta, hogy az eredetileg tervezett 13 500 fő helyett 20 500 fő várt arra, hogy megkezdődjék kiképzésük.

Megoldásként létrehoztak egy második magyar SS-gránátoshadosztályt, amely a „Hungária” nevet kapta, parancsnoka pedig vitéz Pisky Zoltán ezredes lett.

                                         A Hunyadi SS-hadosztály jelvénye

A „Hunyadi” SS-hadosztályt ezután a dunántúlra irányították, ahol Várpalotánál, majd Pápánál harcolt a szovjetek ellen, súlyos veszteségeket szenvedve el.

Április 20 körül hagyták el Magyaroszágot és tovább harcoltak a német területeken.

1945. május 9-én tették le a fegyvert az amerikaiak előtt, akik azonban kiadták tagjait az oroszoknak, így internálás és halál várt rájuk.

Grassy altábornagyot a szerbeknek adták át akik felakasztották.

„Hungária” SS-gránátos hadosztály

A kiképzés után a hadosztályt 1945. január 1-én a  Lengyel Főkormányzóság területén lévő Sieradzba vitték.

A számukra kijelölt körletek nagyban rontották a harci morált, ugyanis a parasztházakban ahol elszállásolták őket nem volt világítás, ivóvíz, hiányos volt az öltözetük és mínusz harminc fok hideg, 50 centi hó volt a jellemző, ráadásul a korábban kiadott nehézfegyvereket pedig a németek lefoglalták a német 9. hadsereg számára.

Január 14-én az erős páncélos ékekkel támadó oroszok áttörték a német védelmet és elindultak Berlin irányába. A németek hátvéd feladatot szántak a magyaroknak (mint már annyiszor) akik azonban a feladatot nem tudták teljesíteni fegyverzet és megfelelő ruházat híján, így nyugat felé vonultak vissza.

1945. január 21-én a hadosztályparancsnok Pisky ezredes a német parancsnokságra ment, ahonnan azonban nem tért vissza. Állítólag Poesnben megsebesült és hadikórházba került amit azonban a Vörös Hadsereg felgyújtott és kétezer ember égett az épületben.

A németek új parancsnokot, Bertold Maack SS-Oberführert (dandártábornok) nevezték ki a magyar alakulat élére, aki miután átvette a parancsnokságot, nagy nehézségek árán kivezette a magyarokat a szovjet bekerítő gyűrűből.

1945. február 2-án érkeztek vissza Neuhammerbe -ahonnan elindultak-, 2570 fős veszteséggel úgy, hogy gyakorlatilag meg sem ütköztek az oroszokkal.

                                          A Hungária SS-hadosztály jelvénye

A két hadosztályból, fegyverek híján létrehoztak egy 2500 fős riadó-ezredet, melynek parancsnoka Grassy József lett, rangját SS-Obergruppenführerre (tábornok) változtatták.

Az ezred neve Ungarisches Waffen-Alarm-Regiment der SS lett, feladata pedig a nyugat felé tartó „Hunyadi” és „Hungária” hadosztályok fegyvertelen legénységének védelme melynek során Buchenwaldnál a szovjet harckocsi ékekkel vették fel a küzdelmet és 17 db T34-es harckocsit lőttek ki.

A magyar SS-alakulatok Szálasi parancsára végül megadták magukat az amerikaiaknak, akik azonban kiadták őket az oroszoknak és a szerbeknek, itthon pedig háborús bűnösnek kiálltották ki őket.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1992. március 4-én kelt jogerős ítélete a fenti megbélyegzést hatályon kívül helyezte.

Forrás:  Földi Pál : Különleges Alakulatok a magyar hadszervezetben /Anno Kiadó MMIII.

              Földi Pál : A Waffen SS története /Anno Kiadó 1999.