Igaz Johann Wolfgang Goethe nem magyar költő,de nagyon imádom ezt a versét amit itt láthattok!!!Nagyon szomorú ez a vers,én mindig sírok rajta ha elolvasom...
Johann Wolfgang Goethe: A Tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?
Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...
Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.
Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.
Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...
Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.
Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.
Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -
Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fűzfák törzse ragyog.
Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?
Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
/Képes Géza fordítása/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
