Ady Endre

(Érdmindszent, 1877. nov. 22. Bp., 1919. jan. 27.): költő, publicista.
Édesapja Ady Lőrinc (1851-1929) gazdálkodó kisbirtokos, édesanyja Pásztor Mária (1858-1937).
1883-ban Érdmindszenten kezdte elemi iskolai tanulmányait. 1888-tól a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, diáklapot szerkesztett. 1892-től a zilahi ref. kollégium diákja, eminens tanuló. 1896. márc. 22-én jelentette meg első versét a helyi Szilágyban. 1896-ban érettségizett Zilahon, majd a debreceni ref. jogakadémia hallgatója lett. 1897-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, mezei jogászként díjnok lett a temesvári királyi táblánál. 1898-tól újra Debrecenben élt, a Főiskolai Lapok, majd a Debreczeni Hírlap munkatársa, később a függetlenségi Debreczen újságírója. 1900-ban a nagyváradi Szabadsághoz szerződött. 1901-től a radikális Nagyváradi Napló munkatársa, idővel társszerkesztője. 1903-ban megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal (1872-1934), szerelmes verseinek Lédájával. 1904-ben Budapestre, majd Párizsba utazott. Barátságot kötött Bölöni Györggyel. Megismerkedett a nyugat-európai modern művészeti és politikai élettel. 1904-ben állapította meg az orvos vérbaját. 1905-től a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Később felváltva élt Budapesten, Párizsban és Érdmindszenten, közben riviérai, bajor- meg olaszországi utazásokat tett többnyire Léda társaságában. 1908-ban barátságot kötött a mecénás Hatvany Lajossal. 1909-ben megkapta a főváros millenniumi díját. A Nyugat, a Népszava, a Pesti Napló, a Világ munkatársa. Betegségével sok időt töltött itthoni és külföldi szanatóriumokban. 1912-ben végleg szakított Lédával. 1915-ben kötött házasságot Boncza Bertával, Csinszkával. A világháború éveiben Csucsán éltek. Háborúellenes cikkei miatt politikai támadások kereszttüzébe került. 1916-ban behívták katonának Kolozsvárra, de fölmentették. 1916-17-ben gyógyüdülőkben élt, majd Pestre költöztek. 1918. nov. 16-án a Nemzeti Tanács küldöttsége a forradalom költőjeként betegágyánál köszöntötte. Utolsó nyilvános szereplése a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén volt; elnökké választották, de beszédét Hatvany Lajos olvasta föl.
Jan. 29-én a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, Móricz, Babits és Jászi Oszkár búcsúztatta.

Kedvenc versem tőle :

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.