HP2 93-94 o.

„- Milyen óránk lesz délután? – váltott témát Harry.
 - Sötét varázslatok kivédése – felelte Hermione.
Ron felemelte a lány órarendjét.
 - Miért rajzoltad körbe kis piros szívecskékkel Lockhart óráit?
Hermione elvörösödött, és kikapta Ron kezéből az órarendjét.”

HP2 108 o.

„Malfoy arca megrándult.
 -Téged senki nem kérdezett, pimasz kis sárvérű – sziszegte.
Harry nyomban rájött, hogy Malfoy valami nagyon csúnyát mondhatott. Flintnek Malfoy elé kellett ugrania, hogy megvédje őt Fredtől és George- tól, Alicia felháborodva kiabálta, hogy Malfoy „hogy merészel ilyet mondani”, Ron pedig előrántotta varázspálcáját, és „Ezért megfizetsz!”-kiáltással Flint hóna alatt Malfoy arcára szegezte.
Jókora durranás robajlott végig a stadionon, majd zöldsugárnyaláb tört elő a pálca Ronhoz közelebb eső végéből. Az átok gyomron találta a fiút, és ledöntötte a lábáról.
-Ron! Ron! – sikoltozott Hermione. – Nem esett bajod?

HP2 142 o.

„ - Hadd, olvassam el a dolgozatodat, Hermione – kuncsorgott Ron, és aggódva pislogott az órájára.
 - Nem adom oda! – felelte szigorúan a lány. – Tíz napod volt rá, hogy összehozd a sajátodat.
 - De hát már csak öt centi kellene…
Megszólalt a csengő, és a három jó barát elindult a mágiatörténet-terem felé. Ron és Hermione még útközben is veszekedtek.”

HP2 148 o.
„- Nem… Nem nagyon szerettem a pókokat – nyögte Ron.
- Nem is tudtam – nézett rá csodálkozva Hermione. –De hisz számtalanszor használtál pókokat a bájitalokhoz…
- a döglött pókokkal semmi bajom – magyarázta Ron, gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzen az ablak felé. – Csak azt utálom, ahogy mozognak…
Hermione felkuncogott.
- Ez nem vicces – szólt rá sértödötten Ron. – Ha épp tudni akarod, amikor hároméves voltam, Fred egyszer nagy, szőrös pókká változtatta a macimat, mert eltörtem a játékseprűjét. Te se rajonganál a pókokért, ha a macidnak egyszerre nyolc lába nőne és…
Ron borzongva elhallgatott. Hermione szája még mindig remegett az elfojtott nevetéstől. Harry úgy vélte ideje témát váltani.”

HP2 158 o.

- Ez nem lehet igaz – csóválta a fejét, mikor együtt ellenőrizték az aláírást. – Meg se nézte, hogy milyen könyvet akarunk kikérni.
- Ebből is látszik, hogy teljesen lüke – állapította meg Ron.
- De nem mindegy? Megkaptuk, amit akartunk.
- Egyáltalán nem lüke! – méltatlankodott Hermione.
Futólépésben igyekeztek a könyvtér felé.
- Tetszett, hogy az évfolyam legjobb diákjának nevezett, mi?
A könyvtár fojtott csendjében ösztönösen suttogóra fogták a hangjukat.
Madam Cvikker, a könyvtárosnő sovány, örökké ingerült boszorkány volt. Leginkább egy alultáplált keselyűre emlékeztetett – külsőre csakúgy, mint modorában.
- Leghatóbb ördöngös italoc? – morogta gyanakodva, és a kikérőcetli után nyúl. Hermione azonban visszahúzta a kezét.
- Nem tarthatnám meg emlékbe? – kérdezte reménykedve.
- Ugyan, menj már, Hermione – mordult rá Ron. Elvette tőle az engedélyt, és átadta Madam Cvikkernek. - Annyi aláírást szerzünk neked, ahányat csak akarsz. Lockhart bármit hajlandó dedikálni, ami nem szalad ki a keze alól.”

Hp2 167.o.
;- Most is olyan nagy véleményed van Lockhartról, Hermione? - szólt ki a paraván mögül Ron, miközben Harry fityegő ujjait húzogatta elő, a pizsama kabát ujjából.
  - Harry egy szóval sem mondta neki, hogy filézést kér.
  - Mindenki követhet el hibát - felelte Hermione. - Viszont a karod már nem fáj igaz, Harry?
  - Igaz - ismerte el a fiú.- De mást se nagyon csinál."

HP2 200.o.

Kora reggel arra ébredtek, hogy Hermione csörtet be az ajtón, ajándékokkal megrakodva.
  -Ébredjetek! - harsogta a lány, és széthúzta a függönyt.
  -Hermione, te nem jöhetsz be ide! - motyogta álmosan Ron, és takarta a szemét.
  -Nektek is boldog karácsonyt. - Hermione odadobta Ronnak az ajándékát."

HP2 215-216 o.

" -Az meg mi?-kérdezte Harry, és a Hermione párnája alól kilógó aranyszínű valamire mutatott.
-Csak egy jobbulást kívánó képeslap- sietett a válasszal Hermione. Igyekezett eldugni a lapot, de Ron gyorsabb volt. Megkaparintotta, és hangosan olvasni kezdett:
;Granger kisasszonynak gyors felépülést kíván aggódó tanára Gilderoy Lockhart professzor, bronz fokozatú Merlin-díjas, a Fekete ómágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány magazin Legbűbűjosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa."
Ron undorodó képpel nézett Hermionére.
-Ezzel a párnád alatt alszol?
Hermionénak szerencsére nem kellett válaszolnia, mert belépett Madam Pomfrey az esti gyógyszeradaggal."



HP2 223.o.
" -Boldog Bálint-napot! - harsogta Lockhart.- Egyúttal köszönet annak a negyvenhat barátomnak, akik máris elküldték nekem üdvözlölapjukat!
.....
- Könyörgök, Hermione, mondd, hogy te nem vagy benne abban a negyvenhatban - szólt fejcsóválva Ron, mikor elhagyták a nagytermet, és elindultak az első órára. Hermionének hirtelen nagyon fontos lett, hogy megkeresse az órarendjét a táskájában, és nem válaszolt.

HP2 251.o.
"- Csodálom, hogy a sárvérüek még mindig nem takarodtak el a suliból. - folytatta Malfoy. - Öt galleont teszek rá, hogy a következő meghal. Kár, hogy nem Granger volt az....
Ekkor megszólalt a csengő. Épp jókor - Malfoy utolsó szavaira ugyanis Ron felpattant a helyéről. A szedelőzködő diákok forgatagában nem tűnt fel, hogy rá akarja vetni magát Malfoyra.
- Eresszetek! - hörögte, miközben Harry és Dean két oldalról a karját szorongatták. - Nem érdekel, nem is kell a pálcám, puszta kézzel fojtom meg...
-Siessetek, át kell kísérnem benneteket gyógynövénytanórára! - harsogta Piton az osztály feje fölött, s a csapat kettes-hármas sorokban elindult. Ront Harry és Dean kísérte a menet végén, mivel a fiú még mindig rá akart támadni Malfoyra. Csak akkor engedték el, mikor kiértek a kastély épületéből, és a konyhakerten át elindultak az üvegházak felé.


HP2 253-254. o.

"Azonabn Lockhart émelyítő vidámsága, célzásai arra, hogy Hagrid neki mindig is gyanús volt, és arcátlanul magabiztos optimizmusa Harryt is annyira felmérgesitette, hogy legszívesebben belevágta volna a Kirándulások a kísértetekkelt a tanár ostoba képébe. Mivel ezt nem lett volna célszerű megtennie, beérte azzal, hogy rövid üzenetet firkantott Ronnak: ;tegyük meg már ma este."
Ron elolvasta, nyelt egyet, majd Hermione üresen maradt helye felé fordult. A látvány bizonyára megerősitette eltökéltségét, mert kisvártva rábólintott az elhatározásra."

HP2 306.o.

"Az ajtóhoz lépett, és kitárta.

-Jó sok pihenés, és esetleg egy angy bögre illatos, forró csokoládé... Az engem mindig felvidit - tette hozzá, és bátoritoan Ginnyre kacsintott. - Madam Pomfrey még ébren van. Most adagolja a mandragóraszirupot - ha nem csalódom, a Baziliskus áldozatai hahamrosan felébrednek.
Hermione magához tér! - ujjongott Ron."