xxxFrank's P.O.V.xxx

Suliban későn mentem ebédelni, mivel elaludtam. A hétvégém szörnyű volt, Mikeyval sem beszéltem a kis vitánk óta. Utálok nem beszélni vele, ő legalább normálisnak tart legtöbbször. Odasétáltam, ahol Gee, Mikey, Ray, és Matt ült.

„Sziasztok!” mondtam csendesen, majd leültem Gerard mellé. „Uh, hol van Jamia?” kérdeztem aggódva. Mikey közben még csak rám se nézett.

„Csütörtök óta nem beszéltem vele…aggódom!” sóhajtott Gee, és letette műanyag villáját.

„Lehet, hogy csak beteg!”próbáltam megnyugtatni. Bár tudtam, hogy a vitájuk óta nem beszéltek, azért ez mégsem vallott rájuk.  

„Nem tudom!” válaszolta, a hangja tele volt kétellyel, aztán pedig megszólalt a csengő. Mikey azonnal felugrott, és az ajtó felé sietett.

„Mikey, várj!” kiáltottam utána, arra késztetve, hogy megforduljon, és lássa, mennyire tehetetlen vagyok. Elég meglepő, de megállt.

„Megint ordibálni akarsz velem?” kérdezte szúrós tekintettel.

„Figyelj Mikey, gondolkodtam hétvégén, és….hiba volt, hogy kiborultam rád emiatt. Megértem, hogy nem mondtad el, és utálok nem beszélni veled!” kezdtem mosolyogva.

„Aww, gyere ide Fjankie!” tárta szét karjait.

Rögtön ráugrottam, és úgy öleltem meg, hogy alig kapott levegőt.

„Jól van, oké!” mondta, és nevetett.

MÉG AZNAP:

Fel-alá járkáltam a konyha padlóján, és a telefont bámultam. Azon vitáztam magammal, hogy felhívjam-e Jamiát, vagy ne. Egy ideje már nem beszéltem vele, azon kívül, hogy köszöntünk egymásnak. De muszáj volt megtudnom, hogy jól van-e. Volt egy olyan érzésem, hogy valami baj van.  Végül úgy döntöttem, hogy nem törődöm énem azon részével, amelyik azt mondja, hogy ne hívjam, így felkaptam a telefont, és tárcsáztam azt a számot, amit soha nem fogok elfelejteni.

„Igen?” szól bele egy fáradt hang a készülékbe.

„Jamia, te vagy az?” kérdezem remegő hangon.

„Igen,én…ki az?” kérdezte. A hangjától libabőrös lettem.

„Ööö…Frank vagyok!” mondom végül. Hallom, ahogy felsóhajt a telefon másik végén.

„Frank, annyira örülök, hogy hívtál! Nekem beszélnem kell valakivel! Szükségem van rád! Hiányzol!” Kitört belőle a zokogás. Teljesen össze voltam zavarodva, nem tudtam, hogy mit kellene tennem.

„Akarod, hogy átmenjek?” kérdeztem, közben a szívem tört össze a tudattól, hogy ennyire rosszul van.

„Kérlek!”

„Mindjárt ott vagyok!” Aztán felkaptam a kabátomat, és elindultam.

xxxJamia's P.O.V.xxx

„Istenem, miért mondtam neki, hogy jöjjön ide?” ordítottam, és belerúgtam a konyhaszékbe. Hangos csattanással borult fel.

„Annyira hülye vagyok….meg fog ölni!” és a könnyeim ismét folyni kezdtek végig az arcomon, mint egy vízesés. Egy hét telt el azóta, nem voltam iskolában, és nem beszéltem senkivel. Beleértve Gerardot is. Bert ezt is megtiltotta. Azt mondta, hogy akkor a szemem előtt ölné meg az összes barátomat. Aztán lassan engem is megölne. Remegtem. Fel kell hívnom Franket, hogy nem jöhet át. De már kopogtak a bejárati ajtón.

„Jamia! Én vagyok az Frank! Nyisd ki!” a hangja annyira törődő és aggódó volt. Miattam? Kivertem a fejemből az összes taszító dolgot, amit Bert tett vagy mondott, és kinyitottam az ajtót.

„Frank!” éreztem a fényt az arcomon, és karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Átölelt, és végre biztonságban éreztem magam. Senki nem bánthat.

„Jamia!” húzódott el „Mi a pokol történt veled?”

Az arcom elsápadt, és éreztem ahogy megmerevedik a testem.

„Gyere be!” sóhajtottam. Őszintének kell lennem. Besétáltunk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Ő felém fordult és rám nézett.

„Ki tette ezt veled?” emelte fel kezét és simított végig finoman az arcomon.

Összerezzentem a fájdalomtól. Mindenütt vágások és zúzódások voltak az arcomon, az ajkaim meg voltak dagadva, és az orrom úgy nézett ki, mintha eltört volna.

„Nos B- „ megálltam, éreztem azt az ismerős szúró érzést a szemeimben.

„Tarts ki Jamia!”mondtam magamnak.

„Bert tette! De nem csak megvert,hanem…meg….megerőszakolt!” zokogtam fel fájdalmamban és szégyenemben. Frank nem mondott semmit. Magához húzott, én pedig erőtlenül dőltem neki. Tartott engem, megengedte hogy sírjak. Végre megoszthattam valakivel és kiadhattam magamból az érzelmeimet. Nem tudom mennyi ideig maradtunk így, de miután abbahagytam a sírást, értetlenül nézett rá.

„Miért nem mondtad el valakinek? Mikor tette ezt? És…Miért tette?”

Felállt, hátrált előttem pár lépést, arcát kezeibe temette.

„Képtelen voltam rá! Azt mondta, hogy megöl téged! Mindenkit akit szeretek!” mondtam szipogva.

„Meg foglak védeni, rendben? Ígérem, hogy senkinek nem fogom engedni, hogy bántson téged! Senkinek nem fogom hagyni, hogy hozzád érjen! De neked is meg kell ígérned nekem valamit….csak ígérd meg, hogy ha történne valami mégegyszer, akkor szólni fogsz róla valakinek….akárkinek!” Kezeimet a sajátjába vette, és ujjaival simogatta.

„Ígérem!”

Aztán olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam. Előredőlt, és puha ajkaival megcsókolt. Egy tökéletes tett.