xxxMikey's P.O.V.xxx

Kisiettem a szobából, és a fürdőbe rohantam. Kinyitottam a szekrény ajtót, és fertőtlenítőt kerestem, meg gézt.

„Mikey!Fáj!” siránkozott Frank, ahogy nekiesett a fürdőszoba ajtókeretének.

„Oké, gyere ide!” megfogtam a kezét, és a WC-hez kísértem „Ülj le!” mutattam a zárt ülőkére, és lenyomtam a vállainál fogva. Kinyitottam a fertőtlenítőt, és egy vatta pamaccsal bekentem a feldagadt állát.

„Ez éget!” nyafogott Frankie fájdalmasan.

„Sajnálom Frankie, de ki kell tisztítani!” mondtam, majd felbontottam egy csomag kötszert, és óvatosan a sebre tettem.

„Na kész vagy!”mondtam „És most gyerünk, le kell feküdnöd, hogy kijózanodj!Aztán majd mondok valamit Jamiáról!” a szobájába vezettem, és segítettem levenni a ruháit.

„Köszönöm, Micheal!”  mosolygott, majd úgy megölelt, hogy azzal a kis testével majdnem összetörte az én nagyobb alakomat.

„Ugyanmár!” húzottam el, és igyekeztem megtalálni az elveszett légzésemet. Aztán beugrott az ágyába, és magára húzta a takarókat, úgy, hogy még az arcát sem láttam. Mosolyogva ültem le az asztala melletti székre. Nem telt el 10 percnél több, és már tompa horkolást hallottam kiszűrődni a takaró alól.

xxxFrank's P.O.Vxxx

Hunyorogva néztem a fénylő napba, ami a függöny egyik résén ragyogott be, vékony fénycsíkot festve sötét szobámba.

„Baszod!” nyögtem, miközben lüktető fejemet fogtam.

A másnaposság a legrosszabb.

Tényleg abba kellene hagynom, hogy ezt teszem magammal. De csak a fájdalmat akartam megszüntetni…legalább egy időre.

„Valaki mentse meg a lelkem!” mondtam suttogva.

„Frank, te fenn vagy!” ugrott oda Mikey túl vidáman.

„Ughh!” sóhajtottam, és arcomat a párnámba temettem.

„Csak nem másnapos vagy?” kérdezte.

„Eltaláltad!” mondtam, majd kényelmesen fekete takarómba burkolóztam, hogy megvédjem szemeimet az égető fénytől. Aztán az ablakhoz ugráltam, és behúztam a függönyt, teljes feketeségbe borítva ezzel a szobát.

„Mennyi az idő?” töprengtem, majd kiszabadítottam magam a takarókból.

„Körülbelül fél 3!” mondta, majd felállt az íróasztalomtól.

„Te itt aludtál?” kérdeztem, és szörnyen éreztem magam, amiért itt kellett bébiszitterkednie mellette, mikor Matttel és Rayjel is lóghatott volna. 

„Igen, de nem volt nagy áldozat!” mosolygott „Na de akarod, hogy meséljek Jamiáról, vagy nem?”

„Mi van vele?” sóhajtottam, hiszen ő volt az oka a vesztemnek.

„Rendben…szóval hogy is kéne elmondanom ezt neked úgy, hogy ne ássam el magam nálad….” gondolkodott hangosan.

„Mikey, csak az igazat!” kezdtem türelmetlenné válni.

„Oké…” szünetet tartott „Szóval Jamia kedvel téged, még mindig, de ő soha nem tudta elmondani, mert túl félénk volt, te pedig nem kérdezted. Aztán Gee megtette, mielőtt neked esélyed lett volna!” fejezte be megkönnyebbülve.

„Azt akarod mondani, hogy ezt te végig tudtad? Mikor én majdnem kinyírtam magam a szar hülyeségeimmel?!? Bíztattál, törődtél velem, azt mondtad, hogy ne tegyek semmi hülyeséget, mert meg fogom bánni, és mert az neked is rossz lenne?!? Hát remélem Mikey, hogy most kibaszottul boldog vagy!” ordítottam rá, és a hírektől megdöbbenve hátráltam. „Menj innen!” fejeztem be komolyan.

„Frank, kérlek! Én csak…”

„Tünés!” gyakorlatilag üvöltöttem.

Aztán gyorsan elment mellettem, lehorgasztott fejjel, szégyenkezve. Képtelen voltam elhinni, hogy nem mondta el nekem. Rosszul éreztem magam, hogy ordibáltam vele, de a haragomat sosem tudtam visszafojtani. El kellett volna mondania nekem. Végig fájdalmat okozott, mikor azt gondolta, hogy segít? Sóhajtottam, túl sok volt ez az egész helyzet. Ki kellett szabadulnom. Megragadtam a fekete kapucnis pulcsimat, és elindultam sétálni, hogy még kínlódjak kicsit a gondolataimmal.