xxxFrank's P.O.V.xxx

„Anyu!” kiáltottam, ahogy ledobtam hátizsákomat a padlóra. Semmi válasz. Besétáltam a konyhába, és ahogy megláttam a papírt a pulton heverni, olvasás nélkül is tudtam, hogy mi áll rajta.

Kedves Frankie, Egy kicsit elmentem, vacsi a mikróban. xoxo Anyu

Sosem volt itthon. Nem tudom tulajdonképpen hova szokott menni, vagy kivel. Mióta a szüleim elváltak, annyira eltávolodtunk. Régen minden más volt, közel voltunk egymáshoz,  elmentünk vacsorázni, mindent elmondtunk egymásnak. Hiányzik ez. Hiányoznak ők. Sóhajtottam, és elcsúsztattam a papírt az asztalon, majd a szekrényhez sétáltam, és megragadtam egy teljes üveg vodkát. Lefordítottam a fedelét, lecsavartam a kupakot, és leküldtem a meleg folyadékot a száraz torkomon. Általában nem iszok sokat, de mikor a fájdalom ilyen rossz, mint most, addig tudok inni, amíg nem hányok. Még három hatalmas nyelés után, a „méreg” fele elfogyott, és kezdett hatni rám. A szoba enyhén forogni kezdett, és a székembe kellett kapaszkodnom.

„Whoa!” minden elmosódott előttem, de mikor a nappaliba mentem, láttam, hogy villog a telefonom, így tudtam, hogy üzenetem jött. Felkaptam a földről, és tárcsáztam a hangpostát.

„Szia Frank, itt Mike! Csak azért hívtalak, hogy biztos rendben vagy- e! Valamit el kell mondanom, Geeről és Jamiáról! Majd később hívj vissza!” aztán kattant a telefon. Kinyomtam, aztán az ő számát kezdtem tárcsázni.

„Frank!” szólt a telefonba.

„Hey Mikey-fiú!” csicseregtem.

„Uhh…haver, részeg vagy?”

„Most ezt miért gondoltad,Mr?” böfögtem, aztán ismét elhomályosodott minden. Még hallottam ahogy felsóhajt, és azt mondja, hogy véget vet ennek, mielőtt valami hülyeséget csinálnék és letette a kagylót.

„Arghh, épp hogy nem csapja rám a telefont!”ordítottam magamnak, mint valami dráma királynő. Aztán felrohantam a lépcsőn, megragadtam a gyönyörű fekete gitáromat, bedugtam az erősítőbe, és úgy játszottam rajta, mintha minden haragom ebben lenne. Szinte téptem ujjaimmal a húrokat, és hallgattam, ahogy rettentő hamisan betölti a szobámat, és végig az egész házat. Aztán megláttam Mikeyt az ajtómban.

„Frank! FEJEZD MÁR BE!” ordította, kezeit pedig a fülére szorította. Kuncogtam, majd a gitárt teljes erőből a földhöz vágtam, aminek következtében letört a nyaka, és pontosan az arcomba repült, felvágva ezzel az államat.

„Auu!” mondtam, ahogy az államhoz kaptam, és ráestem a puha ágyamra.

„Frank! Jól vagy?” futott hozzám Mikey zihálva, hogy lássa, mennyire tettem kárt magamban. Lenéztem a kezeimre, amiket teljesen befedett a sötét vérem.

„Nem!” fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.

„Na jó, mindjárt visszajövök! Keresek valami kötszert vagy mit!”