xxxJamia's P.O.V.xxx

Ledobáltuk nehéz táskáinkat a nappali sarkába, majd kínos csend ereszkedett ránk.

„Szóval…” kezdtem volna, de aztán hirtelen megszólalt a telefon.

„Mike, ugye fel akarod venni?” kérdezte Gerard öccsétől, miközben a konyha felé intett a kezével.

„Ja…biztos…” válaszolta Mikey, de nem tűnt valami lelkesnek. Aztán durván kiment a lengőajtón át, és felvette a telefont. Közben figyelmem ismét Gerardra fordítottam, aki alattomosan csúsztatta kezét végig a belső combomon. Lágyan mosolyogtam, ahogy hajolt közelebb, és közeledett ajkaival az enyémekhez. Karjaimmal átöleltem, és ujjaimmal a koromfekete hajába túrtam. Ő megpróbált még mélyebben csókolni, nyelvét végigfuttatta gyengéden az ajkamon, de én elhúzódtam. A padlóra pillantottam és a szememet dörzsölgettem.

„Valami baj van?” kérdezte, és láttam az arcán egy kis megbántottságot. Épp válaszoltam volna, mikor Mikey jött vissza.

„Gee, nagyi beszélni akar veled!” kiáltotta. Gerard elég bosszúsnak tűnt, hogy Mikey megzavart minket, de csak addig, míg meg nem hallotta, hogy a nagymamája az. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, és úgy gondoltam, hogy ez olyan édes. Elmondta nekem, hogy ő segített neki mindenben, ha bármi gondja volt. A depressziója, a suli, a család, a világon bármi.

„Nem leszek sokáig!” mondta Gee, és kiment a konyhába. Mielőtt válaszolhattam volna, Mikey futott oda, és huppant le mellém. Kuncogtam, és odébb húzódtam kicsit; pontosan az ellentéte.

„Tehát hogy vagytok Gerarddal?” kérdezte. Jó volt abban, hogy a lelkekben olvasson. Mindig tudta, ha valami baj van. Szerintem simán elmehetett volna dilidokinak.

„Hát Mikey…az az igazság, hogy még mindig kedvelem őt!” suttogtam, hiszen emlékeztem rá, hogy Gerard a másik szobában van.

„Oh értem!” mondta, és lejjebb csúsztatta a szemüvegét „Frankre gondolsz!”

„Mikey, halkabban! Gerard még meghall!” szóltam rá halkan.

„Oh igaz, bocsi!” pirult el.

„Oké, semmi gáz!” sóhajtottam fel. A dolgok lényege az volt, hogy Franket kedveltem, mielőtt elkezdtem volna Gerarddal randizni. Természetesen szeretem Gerardot…de valami Frankről is van. A szívem rá vágyott. Mi nagyon közül kerültünk egymáshoz, mindent megbeszéltünk, de aztán elkezdtem Geevel randizni, ő pedig ezek után kirekesztett az életéből. Annyira visszautasítottnak éreztem magam. Még azt sem vettem észre, hogy Mikey már elment, és újra Gerard ül mellettem.

„Jamia, szállj vissza a földre!” mondta, és a kezét lengette az arcom előtt. Megfogtam azt, így abbahagyta.

„Gerard, mennem kell!” mondtam ,majd felálltam, és összekapkodtam a dolgaimat.

„Hé várj!” majd megragadta a karomat, és maga felé fordított, hogy a szemébe nézzek. „Jól vagy? Vagy tettem valami rosszat?” A szemeim égni kezdtek, és a könnyek elhomályosították a látásomat.

„Gerard, csak engedj elmenni!” majd otthagytam őt, anélkül, hogy ránéztem volna. Mielőtt válaszolhatott volna, már rég az ajtón kívül voltam. Rosszul éreztem magam, amiért minden magyarázat nélkül otthagyom őt, de képtelen voltam rá. Ez túl kemény. Annyira össze vagyok zavarodva. Tudom, hogy megbántom ezzel, de gondolkodnom kell. Rólam és róla. Talán már csak azért vagyok vele, hogy féltékennyé tegyem Franket. De ő nem ezt érdemli. Senki nem érdemli ezt. A hűvös novemberi levegő üdvözlésképpen csípte a bőrömet. Csak egy Misfits póló volt rajtam, meg a farmerom. Mintha a dolgok nem tudtak volna már jobbat kitalálni szánalmas énemre, az eső is cseperegni kezdett. Mikor végre hazaértem, kinyitottam az ajtót, és úgy csaptam be magam után, mintha ezzel kinn hagytam volna az összes gondomat ebben a nyomorult jersey-i időben meghalni.