xxxFrank's P.O.V.xxx

A nap épp most nyugodott le, de angyali izzása még beragyogta tökéletes arcát. Kéz a kézben ültünk egy félreeső padon, kinn a parkban. Ez volt a tökéletes idő és hely, hogy megcsókoljam őt, így lecsuktam a szemeimet, közelebb hajoltam és…

„Mr.Iero! A választ, kérem!”- hangzott fel hirtelen Mr. Nason hangja, ahogy lépkedett a hosszú padsor mellett, és egyenesen a szemembe nézett.

„Uh,oh…ööö…nem tudom…” válaszoltam fáradt hangon, és meglepetten ültem. Oh átkozott álmodozás!

Éreztem, ahogy a tekintetek szinte átfúrják a hátamat, mindenki engem nézett. Az arcom vörös lett, és lepillantottam a padomon heverő egyetlen papírra. Hirtelen Mr. Nason megjelent oldalról, mint a hideg felszín alól, és a fejét rázta.

„Frank, ez nem mehet így tovább!” Aztán elvette a papírt, és úgy szorította, mint én a tollat a kezemben. A papíron kis és nagyméretű szívek voltak, beléjük pedig az ő neve volt firkálva. Ha nem én voltam a lövés a szívben, akkor nem tudom mi voltam. Talán csak hülye.

Csendesen felsóhajtottam, aztán ijedten rezzentem össze a csengőszóra. Gyorsan összeszedtem a kevés könyvemet és papíromat, és kisétáltam a zsúfolt folyósora vezető ajtón.

„Hé Frank! Várj meg!” kiáltotta Mikey.

Megálltam és megfordultam, hogy lássam őt, amint végigszáguld a folyosón, és kerülgeti a embereket.

Vigyorogva integettem neki, amíg meg nem láttam, hogy valaki elgáncsolja. Szerencsére időben megtartotta magát, így az arca nem találkozott a hideg padlóval.

„Mike!”  kiáltottam, miközben elejtettem a könyveimet, és odafutottam hozzá „Jól vagy?” kérdeztem, és felsegítettem.

„Igen, jól vagyok!” mondta kicsit ijedten.

Tudtam, hogy nagyon feldúlt, hiszen mindig terrorizálták ebben a pokolban. Mint ahogy mindannyiunkat.

Bólintottam, majd odasétáltam ahhoz, aki elgáncsolta őt.

„Te rohadék!” kiáltottam, és erre nem csak ő figyelt már, hanem mindenki más is.

„Mi van, törpe?” szólt vissza Bert.

Erre nekirontottam, és rajta töltöttem ki minden haragomat. Nem csak azért, amit Mikeyval tett, hanem azért is, mert nem lehetett enyém az a lány, akit szerettem. Nem mintha ő tett volna bármit is, de nem érdekelt. Éreztem, ahogy ropognak az ujjízületeim, és az orrából ömlő vértől a kezem csupa vérfolt lett. De aztán ő nekem esett, keményen megragadta a csuklóimat, és hozzávágott fejjel egy szekrénynek, majd újra és újra. Összerezzentem, ahogy a fájdalom végigjárta a testemet.

„Most megfizettél!” vetette oda, majd hátat fordított. Ennyiben hagyta a dolgot, elsétált.

„Frank nem kellett volna ezt tenned…mondtam, hogy jól vagyok!” mondta Mikey, és karjaival átölelt.

„Tudom, haver…én akartam ezt.” mosolyogtam, majd összeborzoltam sima haját.

A nap többi része gyorsan elrepült, így Mikey, Gerard, Jamia, Ray, Matt és én hazafelé sétáltunk a szellemszerű utakon. Többször rápillantottam Geere és Jamiára. Gerard épp a hátán vitte őt, és annyira tökéletesnek tűntek együtt, de a szívem mégis fájt.  Örültem Gerard boldogságának, jó volt látni ahogy mosolyog, de aztán arra gondoltam, hogy mi lenne ha most a helyében lehetnék…a hangok egyre csak ezt suttogták a fülembe….irigyeltem őt.

„Még mindig kedveled őt!” suttogta Mikey  nagyon halkan. Ő volt az egyetlen, akinek ezt elmondtam. Bár Gerard a bátyja volt, tudtam, hogy bízhatok benne.

„Ez sokkal több annál.” súgtam, aztán mélyet sóhajtottam.

Néhány utcával arrébb Ray és Matt lefordultak, és nemsokára mi is Mikey és Gee házához értünk.

„Frank, akarsz visszajönni majd lógni velünk?” kérdezte Gee, és letette a földre Jamiát. Ő nevetett, és megcsókolta Gerardot az arcán.

„Áh nem, szerintem otthon leszek.” válaszoltam egy lagymatag mosollyal. Persze szívesen mentem volna, hisz a legjobb barátom volt, de a Jamia miatt érzett fájdalmam túl nagy volt.

„Na jó, akkor majd holnap találkozunk!” intett Gerard, és lelépett Jamiával.

„Hé ember, tuti rendben leszel? kérdezte Mikey aggódva, és a vállamra tette a kezét.

„Igen, jól vagyok, nyugi!” hazudtam.

„Hívj, ha szükséged van rám!” mondta mielőtt megfordult, és elsétált.

Én még álltam ott egy darabig, figyeltem a semmit, és hallgattam ahogy a szél fújja a fákat.

Aztán folytattam utamat az üres házam felé.