Mi iránt érezhet örömet egy ló?
Egy ló több dolog iránt is kimutathatja örömét.
Az egyik ilyen dolog az érzéki öröm, vagyis amikor a ló például eszik. Az evés természetesen alapszükséglet - így például egy vadon élő ló már örül egyáltalán annak is, ha élelmet vagy vizet talál. Egy legelőn álló ló viszont már jobban válogathat a különböző élelmek közül. Nem kell kutatással töltenie az egész napját, hogy éhét vagy szomját csillapíthassa. A lovak szeretnek lakomázni, erre azonban a vadonban nincs valami nagy lehetőségük. Legelőn lévő pajtásunknak viszont már igen! Ha a ló valami különleges ízű vagy aromájú táplálékot talál, akkor igazi lakomába kezd. Például ha lovunk a legelőn lóherét talál, akkor először azt fogja megenni, és csak utána a gyomnövényeket és a füvet. Ösztönei és tapasztalatai alapján - amit az anyja tanított neki -, természetesen a mérgező és nehezen emészthető növényekhez hozzá sem nyúl. Egyszóval kikeresi az ízlésének megfelelő táplálékot.

Igen ám, de egy olyan ló, amely rendszeresen jó minőségű táplálékot kap, gyönyörű bokszban és tágas legelőn élhet a társaival, annak alapszükségletei messzemenően ki vannak elégítve. Az ilyen lovak - akármilyen furcsa és meglepő -, úgynevezett torkoskodó hajlamot alakítanak ki. Ezt onnan lehet észrevenni, hogy például a lovaglás utáni száraz kenyeret nem fogadják el jutalomfalatként, mivel bizakodnak benne, hogy inkább egy lédús sárgarépát vagy almát kapnak.
Amikor a ló megkapja az élelmet, akkor nemcsak ízlelésével, hanem előtte szaglásával is "átvizsgálja" a táplálékot. A szagok is kiváltanak örömérzetet a lóban - nem is csoda, hiszen egy ló szaglóérzéke sokkal erősebb mint az emberé, sőt majdnem olyan jó, mint egy kutyáé! -, főleg, ha jó emlékekhez, tapasztalatokhoz fűződnek. Ilyen például a csodálatos széna vagy fű illata, az anya, vagy a jól ismert ember megnyugtató szaga is. A ló azonban kimutatja azt is, ha nem szeret valamilyen szagot - például ha lovasa körül parfümfelhő leng. Nyilvánvalóan a szaglás is része a ló védekezőrendszerének.
Ami még boldogságot ébreszthet egy lóban, az az érintés, a játék, a jutalom, és a biztonság nyújtotta öröm.
Egy érintés is képes tehát örömet okozni. Megszüntetheti ugyanis a viszketést - ami mondjuk meg azért: elég kellemetlen -, ha a kerítésoszlophoz vagy fához dörgöli magát, vagy engedi, hogy egy másik ló harapdálja és vakargássza. Ugyanilyen fenséges érzés az is a ló számára, amikor a lovas simogatja és vakargatja. Mivel sok-sok idegszál szövi át a bőrét, a ló rendkívül érzékeny, és még a legfinomabb érintéseket is érzékeli.

A játék öröme aztán igazán nagyszerű! Tudvalevő, hogy a legtöbb emlősállat játszva sajátítja el a létfontosságú készségeket. Mindenki biztos látott már csikót játszani a legelőn: amikor ugrál, rohangászik, és játszik a többiekkel, igazán boldog lehet! Miközben a fiatal állatok olyan helyzetekkel kísérleteznek, amelyek a későbbiekben jelentősek lesznek számukra, túlélésük szempontjából fontos, alapvető viselkedési formákat sajátítanak el anélkül, hogy közvetlenül veszélybe sodornák magukat. A lovak nyilvánvalóan szívesen játszanak, és ennek az állatok lelki egyensúlya szempontjából is nagy jelentősége van.
A játékhoz tartozik természetesen a kíváncsiság is, ami látszólag minden állatra jellemző. Ez alól a lovak sem kivételek. Az a ló, amelynek az érdeklődését nem sikerül felkelteni, unatkozik, és idővel apatikus lesz. A kíváncsiság egyébként kulcsfontosságú a nevelésben is. A lónak sok változatosságra van szüksége, hogy ne veszítse el örömét a tanulásban.
Az egészséges ló izomzata edzett, jól fejlett, és az állatot szinte szétveti az energia. Élvez mindent, amit lovaglás közben csináltok: a vágtát, az ugratást, egy kis versenyfutást... Röviden, a ló majd kicsattan az életörömtől és a jókedvtől, és a lovas alatt végzett munka, ha ésszerűen építik fel, rendkívül kedvére való. A ló érdeklődését felkeltő, kíváncsiságát és játékösztönét felébresztő kiképzés a lehető legalkalmasabb módon segíti elő képességeinek fejlődését.
Ha egy jól sikerült feladat után megdicsérjük lovunkat, az ugyanolyan boldogságot ébreszt benne. Elég ha megpaskoljuk, mondunk neki pár dicsérő szót, vagy az óra után megkínáljuk egy darab almával. A ló már annak is örül, ha lovaglás közben rövid szünetet iktatunk be, ugyanis ekkor kipihenheti magát. Legjobban pedig akkor boldog, amikor lovaglás után leveszed róla a kantárt és a nyerget.

Forrás: Atlas Kiadó: Lovaglás kártyák

Forrás: www.horseangel.uw.hu