Veszélyes szépség

By Paulinne O’Connor

Elle magazin, 2007. Március

Fordította: Nola

Csakúgy, mint VIII. Henrik, akit a következő hónapban debütáló „The Tudors”-ban alakít, Jonathan Rhys Meyers nem bírja elviselni a hülyéket (igénytelen nőket, jótevő színészeket, kotnyeles újságírókat).

Jonathan Rhys Meyers tudja, hogy kell egészségesen élni, mint például kakaót szürcsölni a Beverly Hills-i L’Ermitage hotel fedetlen belsőudvarában.

A 29 éves ír színész nem csupán érett cseresznyéhez hasonló ajkai és csiszolt üveghez hasonlító arccsontja miatt néz ki úgy, mint egy ógörög isten, hanem a jeges- kék tekintet mögött lebegő fenyegető energia, és a szája sarkában bujkáló sármos, ravasz kis mosoly miatt is. Sárgaréz gombokkal kivert farmernadrágban és „Old Fart” feliratú pólóban van, egyszerre fenyegető és gyönyörű.

Jövőhónapban indul fő műsoridős új sorozata, a „The Tudors”, amiben a fiatal és vonzó VIII. Henriket alakítja.

Mikor munkatársunk új Los Angelesi házában interjút készített vele erről, és élete egyéb eseményeiről, a művész úr nem mindig örült a kérdéseknek.

ELLE: Nehéz volt olyas valakit eljátszani, aki lefejeztette a feleségeit?

JRM: Sokat tudsz Henry-ről? Én nem fejeztettem le egyetlen feleséget sem.

ELLE: Oké, 6 felesége volt, abból 2-t lefejeztetett.

JRM: Igen, lefejeztette, de nem az első évadban.

ELLE: Voltál már valaha közel ahhoz, hogy megnősülj?

JRM: Egyszer volt jegyesem

ELLE: És mi történt?

JRM: Nem házasodtunk össze.

ELLE: Túl fiatalok voltatok?

JRM: Igen.

ELLE: Olvastam, hogy kicsaptak a suliból, miért?

JRM: Mert nem jártam be. A suli Írországban mérhetetlenül különbözik attól, ami itt van az Usában. Nem arról szólt, hogy menjünk egyet a lehajtható tetejű Lexsus-ommal, aztán ugorjunk be algebra órára. Az én országomban, ha a tanár fejbevágott, akkor baszottul megérdemelted. Valószínűleg kis faszfej voltál.

ELLE: Mit gondolsz, mit gondolnak most ezek rólad?

JRM: úgy gondolják, hogy menő hollywoodi seggfej lettem.(nevet) Nem, nem hiszem hogy ilyesmit. Valamiylen szinten megtanítottak rá, hogy a saját lábamra álljak.

ELLE: Ki a példaképed?

JRM: Gregory Peck, mindenképpen. Ő magában foglalta mit jelent férfias, jóképű, érzékeny embernek lenni. Waren Betty is befolyásolt. És imádom Steve McQueen-t

ELLE: Mi volt az eddigi legnehezebb melód?

JRM: A Match Point nagyon nehéz volt. Soha nem játszottam még ír karaktert. A legtöbb angol kritikus ezt nehezményezte, az angolok nem akarják magukat ostoba, begyepesedett emberekként látni, de ez nem Guy Ritchie Londonja, hanem Woody Allan-é.

ELLE: Kivel szeretnél együttdogozni?

JRM: Fernando Morales. Martin Scorsese. Sofia Coppola. Terrence Malick. Szeretnék újra Woody-val doglozni. Rachel McAdams. Natalie Portman. Asszem egész nap  csak fixíroznám.

ELLE: Érdekes. Szóval, mit nézel egy lányban?

JRM: Az olyan nőket szeretem, akiknek van saját céljuk, karrierjük. Semmilyen körülmények közt nem bírnék együtt élni egy háziasszonnyal. Csakúgy, mint ahogy nem járok egy lánnyal csak azért mert ó, milyen gyönyörű, hogyha nem okos.

ELLE: A legtöbb pasinak hosszú listája van: legyen csinos, tudjon főzni, legyen szexy..

JRM: Ja, és ezért szinglik. A múltkoriban éjjel, találkoztam egy lánnyal. Azzal a típussal, aki azt kérdezi "Miért ne járhatnék egy olyan pasival, aki úgy néz ki mint Brad Pitt?? Nézzen ki úgy, mint Brad Pitt! Ez az amit én akarok!" Én meg odafordultam hozzá, hogy "Hát, ha olyan pasit akarsz, mint Brad Pitt, akkor kibaszottul úgy kell kinézned, mint Angelina Jolie, szóval rakd le a gin-tonicot és takarodj a kondi terembe!

ELLE: Azt olvastam, hogy nem akarsz színésznővel járni.

JRM: Nem szeretnék, de ki tudja? Lehet, hogy beleszeretek egybe.

ELLE: De sokszor az emberek foglalkozása meghatározza a társasági körüket.

JRM: Ja, igen, ez így van. Van sok színész, aki kijelenti, hogy ő csak színésznőkkel és modellekkel fog járni, hát szerintem ők igazából csak az egójuknak hízelegnek ezzel.

ELLE: De te szintén Nárcisztikusnak tartod magad.

JRM: Oh, Istenem, hát persze! Nem fogom azt mondani (Claiforniai akcentusra vált) "Hé, én csak egy egyszerű ember vagyok! Nem vagyok egoista, nem vagyok hiú!" (visszavált az ír akcentusra) Baszd meg, az vagyok! Nem feltétlenül jogosan, de ez hozzátartozik az imidzsemhez. Ha atléta vagy, akkor versenyképes vagy, ha színész, akkor egoista!

ELLE: Gondoltál már rá valaha, hogy feladod és elmész dolgozni egy árvaházba?

JRM: Dehogy, ez még nárcisztikusabb! (álszent hangon) „Mindent feladta, és hat hónapot dolgoztam egy árvaházban, aztán visszatértem a rezidenciámra, és nyertem egy Oscar-díjat a megújult szellemi erőmmel.”

ELLE: Apropó rezidencia, hogy fogod berendezni az új házad itt?

JRM: Minimálisan. Nem vagyok olyan, akinek vagy 2millió képe van magáról, amit kiaggat a falra. És nem gyűjtöm a posztereket a saját filmjeimről, szóval nem csinálok magamról szentélyt a házamban.

ELLE: Mi a helyzet a lemezekkel? Miket hallgatsz?

JRM: Lemezek? Hááány éves vagy? iPod, iPod!!

ELLE: Oké, oké, iPod! Mit hallgatsz az iPod-odon?

JRM: Változó.  Ma Ali Farka Touré-t hallgattam, holnap lehet, hogy Arctic Monkeys-t fogok, vagy Leadbelly-t. Tudja a halál. A zenei ízlésem változatos. Nem vagyok olyan ember, aki (kemény metálos hangon) "Én csak rockot hallgatok, vagy csak jazz-t!". Nem, én az emberi hangot hallgatom. A legszebb hang a világon. Egy csomót hallgatok Rokia Touré-t, Arne Diab-ot, Billie Holiday-t, Nina Simone-t.

ELLE: Ismered az Amoeba-t? A legnagyobb zenebolt a Sunset-en.

JRM: Szeretem az Amoebat. Vettem néhány Dvd-t ott, olyanokat, amit tv-ben nem adtak.

ELLE: Mint például?

JRM: Például hosszú dokumentumfilmeket a San Salvadori túszejtésről, mikor egy a túszok közül megpróbált elmenekülni, és a tőle háromlábnyira lévő rendőr agyonlőtte egy hatlövetűvel.

Bumm! Mellbe lőtte. És csak megtorpant, négykézlábra esett. És ez az. Nem ordított. Haldoklott ordítás nélkül. Sokkot kapott. Nagyon érdekes. Gyomorforgató, de látni akartam. Valódi képet akartam arról milyen is az, amikor meglőnek.

ELLE: Sokat tanultál ezekből a filmekből?

JRM: 17 éves koromban egyszer túszul ejtettek, még Írországban

ELLE: Mi történt?

JRM: Ennyi. Betörtek egy házba, és egy óráig fogták rám a fegyvert, míg ki nem pakolták teljesen.

ELLE: Ez nem hangzik túl kellemesnek.

JRM: Nem szeretném megismételni, de azért jó, hogy átéltem.

ELLE: Komoly fiatalembernek tűnsz.

JRM: Tényleg? Nem hiszem, hogy túl komolyan venném magam. De próbáltam a kérdésekre komolyan válaszolni.

ELLE: Oké, de megvan ez az intenzív tulajdonságod.

JRM: Ez a hevesség a szí-né-szet.

ELLE: Azt hiszem, nehéz lenne szócsatában legyőzni.

JRM: Az attól függ, hogy igazad van e. Talpraesett vagyok.