Karácsonykor minden lehetséges

Hermione Granger már kora hajnalban fent volt, nem tudott aludni, bár nagyon fáradt volt.
„Biztos az izgalom miatt” mondogatta magának.

„Hisz’ ma este érkezik vissza az útjáról”

Ez a tudat melegséggel és izgalommal töltötte el.
Úgy döntött, hogy iszik egy kávét a konyhában, kicsit éberebb legyen, mert ismerve magát, nem fog pihenni később se. Felvette a köntösét, majd kisurrant az ajtón, figyelve minden lépésére – Ginnyvel aludt egy szobában. Lassan, hangtalanul lépkedett le a lépcsőn.

Nem volt teljes sötétség, a hold bevilágított az ablakon, így némi fényt adva a látáshoz.

A konyha viszont teljesen sötét volt, előhúzta a pálcáját, elsuttogott egy „Lumost”, mire kis fény gyulladt a végén.

Nekiállt, hogy elkészítse az „ébresztőjét”. Feltette a vizet, bele a kávét.

Míg várt neki támaszkodott a konyhaszekrénynek, közben sűrűn ásítozott.
Arra eszmélt fel, hogy rotyogott mellette valami. Ugrott is egyet ijedtében.
Megrázta a fejét, hogy egy kicsit felébredjen.

Elővett egy csészét, bele öntötte az oly sok ember által kedvelt italt, majd tett bele két kanál cukrot és egy kis tejet.
Helyet foglalt egy széken, és elmélyülten kezdte kevergetni.

Varázspálcája nem világította be teljesen a helyiséget, így megijedt mikor az asztal túloldaláról mozgolódást hallott. Azonnal felpattant, és pálcáját magam elé tartva állt. Szemeivel próbált fókuszálni, de nem látott semmi mást, a sötétségen kívül.

- Ki van ott? – Hangja megremegett.

- Nem féljen Granger – jött közelebb az alak, körvonalai már látszottak. Hangja pedig nagyon ismerős volt. – Csak én vagyok. – Perselus Piton volt.

- Merlinre, de megijesztett – sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd lehuppant a székre. Piton követte a példáját és leült vele szemben. Némán fixírozták egymást. Hermione megunva a dolgot rákérdezett mikor jött meg.

- Egy órája, de elvileg este jöttem volna. Valamiért úgy érzetem ilyenkor kell jönnöm – mondta halkan, mire Hermione szeme felcsillant. Lehet, hogy miatta jött ilyenkor?

Hiszen karácsonykor minden lehetséges. Piton hangja rángatta vissza az álmodozásból.

- Gondoltam beülök kávézni, de mire elkezdtem volna elkészíteni, megjelent maga és félbe hagytam – magyarázta. – Ha már úgyis csinált nem adna nekem is?

- Persze – bólintott mosolyogva, majd felállt és a polchoz lépett. - Feketén? – nézett a válla fölött a férfira.

- Igen – bólintott. Hermione elővett egy csészét, és öntött bele kávét.

- Tessék – tette a férfi elé, majd leült, és a saját italával foglakozott.

Némán itták a kávéjukat. Csak a csészék koppanó hangját lehetett hallani.

Kezdett világosodni, a pálca fényére már nem is volt szükség, így az a lány zsebében landolt.

- Örülök, hogy visszajött karácsonyra – szólalt meg hirtelen Mione.

- Ó – Döbbent arcot vágott.– Ennyire hiányoztam? – gúnyolódott.

- Nem is tudja mennyire – suttogta zavartan. Már régóta szerette a férfit, de nem merte elmondani, hátha visszautasítja. Talán most, mivel karácsony van, a szeretet ünnepe.
Hiszen karácsonykor minden lehetséges.
Elgondolkodva nézegette a csészéjét, hogy valamivel leplezze zavarát, nem túl meggyőzően.

„Nekem is hiányoztál, kócos kis griffendélesem.” – mondta ki magában, amit hangosan kellett volna. Égnek emelte a tekintetét, és rögtön fel is csillant a szeme.

Hermione kezdett ideges lenni. Piton nem szólt semmit, és ezt furcsállta. Kíváncsian felemelte a fejét. Amaz a plafont nézte, így ő is felnézett.

„Egy fagyöngy!”- ismerte fel a kis ágat, melyen sárga bogyók voltak.

Szinte egyszerre néztek egymásra.

Perselus áthajolt az asztalon, partnere is közelebb húzódott.
Ajkaik közeledtek egymás felé, mígnem szerelmes csókban forrtak össze.

Mindent egymás iránti érzésüket beleadták, így szavak nélkül is rájöttek, mit érez a másik.

Mikor elváltak, homlokukat egymásnak döntötték.

- Boldog Karácsonyt, Perselus!

- Boldog Karácsonyt, Hermione!

Így történt, hogy ezt az ünnepet már együtt, boldogságban töltötték.

Hiszen karácsonykor minden lehetséges.

*** Egy évvel később ***

- Perselus, gyere, mert el fogunk késni – szólt már harmadszorra újdonsült férjére Hermione. Ünnepi vacsorára mentek a Grimmuald térre.

- Megyek mindjárt, de nem is tudom ki volt eddig a fürdőszobában – morgott.

Hermione már az ajtóban ácsorgott mikor valaki hátúról átölelte.

- Emlékszel az egy évvel ezelőtti karácsonyra, a konyhában – suttogta kedvese fülébe.

- Nem tudom mire gondolsz, drágám – tettette a tudatlant. – Esetleg, ha emlékeztetnél rá – fordult meg. Piton csak mosolygott, majd megcsókolta szerelmét, ugyanolyan hévvel és szenvedéllyel, mit egy évvel ezelőtt.

Mert, karácsonykor minden lehetséges.

The End

Szerző: Hana Piton