AZ ELIT ALAKULAT
Easy század születése 1942. júliusában,140 katona és 7 tisztel kezdődött a Georgia államban működő Camp Toccoa támaszponton. De akadt néhány közös vonásuk. Mind fiatalok voltak akik a Nagy Háború (az első világháború) után születtek. Saját bevallásuk szerint az izgalom, a megbecsülés és az ejtőernyős-szolgálatért járó havi pótlék (50 dollár a legénységi állománynak, 100 a tiszteknek) kedvéért jelentkeztek önként. Robert Raider így fogalmazta meg: „Hajtott a vágy, hogy különbek legyünk, mint bárki más.”
Az Easy század a Brecourt-majorság körüli telepített géppuskákból, és a 105 mm-es lövegek harcképtelenné tétele után már nem volt jelentősége az állások megtartásának. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Utah parton az Easy század mentette meg a helyzetet, de a józan ész azt súgja, hogy az ejtőernyősök jelentős mértékben járultak hozzá az invázió sikeréhez ezen a partszakaszon.
Guarner így fogalmazott:
„ Első alkalommal nem veszed észre a dolgokat. Soha, de soha többé nem csináltam volna meg azokat a dolgokat, amelyeket azon a délelőttön.”
Lipton ezt is remekül foglalta össze:
„ Szentül hittem, hogy engem nem fognak megölni. Úgy éreztem, ha még is felém röpül egy golyó, azt majd eltéríti valami, vagy én ugrok félre az útjából.”
Sink ezredes a washingtoni Star riporterének azt nyilatkozta:
„Winters főhadnagy személyes vezetésének köszönhetően sikerült megtartanunk a helyzet kulcsát jelentő állást, majd aknavető- és géppuskatűzzel visszaverni az ellennséget.
A főhadnagy remek katonaként állt ott helyt. Amikor a dolog igazán rázósra fordult az ő személyes bátorságának és harcosként tanusított szakmai tudásának köszönhetően tartottuk meg az arcvonalszakasz sarokpontját.”
Washington Star, 1944. június 25.
Mint az arcvonalban mindig, Hagenauban sem létezett sem múlt, sem jövő, csakis a jelen, ami viszont örökös feszültséggel töltött meg a tudat, hogy az erőszakos halál bármelyik percben eljöhet.
„ Az élet szigorúan napról napra, óráról órára megélt üggyé vált.” - írta Webster a szüleinek.
Akkor és ott mi magunk sem vettük észre – magyarázta Winters – de mindnyájan kezdtünk egy kicsit óvatosabban járni-kelni, a tarkónkra is szemet növesztve, nehogy már valaki kinyírjon! Hagenau után valahol a gyomrában az ember kezdte úgy érezni, Uram Isten, én ezt akár túl is élhetem!
Hollandia
A hollandok az utcára sereglettek üdvözölni az ameikai ejtőernyősöket. Rengeteg civil tudott angolul.
-Örülünk, hogy végre megjöttetek! -Olyan régen vártunk! -Gyönyörűség itt látni benneteket! ilyesmiket kiabált a tömeg.
A civilek még mindig úgy körülrajongták az amerikai ejtőernyősöket, mintha filmsztárok lettek volna. Winters még ma is hitetlenkedve rázza a fejét: „ A fogadtatás egyszerűen hihetetlen volt.”
Amikor az átlag G.I. Németekről szerzett élményeiről és az „olyanok, mint mi” érzés hatásairól értekezik, Glenn Gray ezt mondja: „ Az ellenség aligha változhatott volna át ennél is gyorsabban vadállatból szeretetre méltó emberi lénnyé. Így azután a G.I.-k majdhogynem kényszeresen kezdték azt hinni, hogy korábban a németeket elvakította a félelem, a gyűlölet és saját kormányzatuk propagandája.”
Gray: The Warriors, 152.o.
( G.I.- az amerikai hadseregben a katonák beceneve: magyarul = állami tulajdon.)
„ Visszagondolva az Easy században töltött napokra, kincsként őrzöm egy mondatomat, amit az egyik unokám kérdésére válaszoltam:
-Nagypapa! Te hős voltál a háborúban?
-Nem – feleltem én-, de hősök társaságában szolgáltam.
Webster egy 1946-ban papírra vetett feljegyzésében ezt írta:
„Gondold csak el! A gyönyörű, kék selyem ezredzászlónk, rajta kihímezve a Currahee hegy, a villám és a hat kis ejtőernyő, most feltekerve, a tokjában gyűjti a port a washingtoni nemzeti levéltárban.”
1945. november 30-án a 101. hadosztályt törölték a hadsereg aktív állományából. Az Easy század megszűnt létezni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
