A Karib tenger Kalózai Szerelmesei
Pirates of the caribbean, the lover of the sea
1.rész
Könnyed szökés
A Karib-tenger mint mindig békés és nyugodt. Egy kis szigeten mégis borús a hangulat, egy fiú most tudta meg hogy azok az emberek akikkel együtt élt nem is az igazi szülei. Ő Mike Tomson. Az eredetileg békés és nyugodt ifjú most szörnyen dühös. De most már csak egy cél lebeg a szemei elött, megtalálni az igazi szüleit.
Hűvös éjszaka van Mike a csillagokat nézi és egy percre se tudja lehunyni a szemét. Nem tudja mit csináljon , össze van zavarodva, teljesen egyedül érzi magát, úgy érzi árva lett, de reménykedik a szerencsében. Mikenak volt egy kis majma akit Bobinak hívott, ő volt a legbizalmasabb „ barátja”.
Az elmúlt pár napban rá sem bír nézni a nevelő szüleire, azon gondolkozik hogy megszökik és megkeresi a szüleit.
– Mike , nem bírsz aludni?
Mike nem szól semmit.
– Tudom hogy haragszol, de ez így nem mehet tovább.
Még mindig nem szól semmit.
– Ám legyen ,majd ha megbékéltél csak szólj .
Mike nevelő anyja kimegy a szobából.
– Mégis, mit képzel, hogy ezek után majd szóba állok vele. Elhatároztam Bobi, útra kelünk.
A kis majom makog valamit majd belebújik Mike táskájába.
Mike összeszedi a cókmókját, szerzett egy kis pénzt , és halkan kiosont. A fiú útja a kikötőbe vezet, fölszáll egy hajóra és útra kelt, lelkiismeretfurdalás nélkül elhajózik a szigetről. A hajó elvitte őt Tortugára hátha akad valaki aki tud rajta segíteni. Miután megérkezett Tortugára bement a kocsmába ahol szokásosan verekedtek az emberek. Mike megkérdezett néhány embert hogy ismerték -e a Tomson házaspárt, mert hát ha Mikeot így hívják akkor talán a szüleit is.
-Elnézést ismeri a Tomson házaspárt?
-Miről beszélsz kölyök? -Ez az ember annyira részeg volt hogy azt se tudta hogy hol van, így Mike inkább ott hagyta. Kétségbeesetten leült egy asztalhoz.
-Jaj Bobi, nem tudom mit tegyek azt hiszem inkább föladom és haza megyek, mert már nincs semmi remény.
Mindenesetre azt elmondhatjuk hogy Mike elég rossz
helyzetben van. De számára még igenis, van remény.
2.rész
leánykérés bajokkal
Jelenleg Port Royalban vagyunk. Port Royalban az elmúlt pár évben visszaállt a rend, már nem hemzseg kalózoktól, nem veszik körül bűnűzők, egyszóval nyugodt és csendes, még a fejedelmibb családok is visszakerültek birtokukra, például olyanok mint Chatey Turner és Tom Breker. Tom nagy úr volt Port Royalban, ő volt a Parancsnok, az apja pedig a helyi kormányzó.
Chatey már nem volt ilyen „szerencsés”, a családja valahol a tengeren él csak annyit tud hogy a bátyját Williamnek, az apját pedig Billnek hívják, az anyját pedig már kis korában elveszítette. Chatey már eleve megakarta keresni a családját de Tom még egy lapáttal rárakott, most akarja megkérni Chatey kezét. Chatey egyszerű volt, nem járt nagy abroncsú ruhákban, ő inkább a férfias ruhákat szerette, ami tükrözi keménységét, és bátorságát. Chatey kiválóan kardozik és illyászkodik. De azért neki is van hibája.
Tom fölkeresi Chateyt hogy megkérje szerelmének kezét.
– Chatey!
– Á Tom, szerbusz.
– Chatey, szeretnék tőled kérdezni valamit.
– És mi lenne az?
– Én nagyon szeretlek téged és megígérem hogy mindig is szeretni foglak,de meg kell hogy kérdezzem.
Tom letérdel.
– Chatey Turner, hozzám jössz feleségül?
Chatey szinte megdermedt, de mivel ő is nagyon szerette Tomot így hát...
-Igen, hozzád megyek.
Tom megöleli és fölhúzza Chatey ujjára a gyűrűt.
-Gyere mondjuk el édesapámnak!
-Biztos hogy most lehet zavarni, munka közben?
Chatey nem igazán szerette leendő apósát, mert nagyon szigorú volt és mindig megnézte magának az éppen mennyasszony jelöltet. De Chateyt már jól ismerte és megkedvelte.
Odaértek a hivatalba.
-Apa, zavarhatunk egy percre?
-Persze gyertek csak be.
-Apa, már ismered Chateyt, ugye?
-Á, az ifjú hölgy aki elrabolta fiam szívét.
Chatey elvörösödött.
-Apa , ma megkértem Chatey kezét, remélem örülsz.
– Ó hát hogyne örülnék, ez csodálatos hír, na és mit mondott a kisasszony?
-Igent mondtam.
– Akkor fölkel készülnünk az esküvőre, remélem nem ilyen ruhába akarsz megjelenni az esküvődön ifjú hölgy?
Tom apja nem szerette ilyen ruhákba látni Chateyt, szokatlan volt és különös.
– Ó nem, hát persze hogy valami szebb ruhát fogok fölvenni, de van itt egy kis bökkenő.
– Mi a baj?
– A családom, meg kell őket keresnem.
– Hát , akkor ő...
Tom apja nem tudott mit szólni ő szerinte Chatey családja már réges-rég meghalt.
-Drága Chatey, ő nem , nem lehet hogy a bátyád és az apád már, ő..
-Meghaltak? Erre nem szabad gondolnunk, útrakelek és megkeresem őket, miután megtaláltam a családom megtartjuk az esküvőt.
-De Chatey, a tenger veszélyesebbnél veszélyesebb haramiák élnek, még meg is halhatsz.
-Ha hiszel bennem, akkor tudod hogy tudok magamra vigyázni, hiszel bennem?
-Hát persze.
-Összepakolok és indulok a legközelebbi hajóval. És ne aggódj értem.
Chatey hazament otthonába, összecsomagolt, megélesítette kardját, rend be tette illyát, és kiment a kikötőbe. Tom a kikötőben várta Chateyt. Tom nagyon szomorú volt olyan volt mintha Chatey nemet mondott volna a kérésére és most elhadja őt.
– Nagyon vigyázz magadra, és ne hadj magad.
– Nem lesz oly nap mikor nem gondolnék rád.
Tom megcsókolja Chateyt majd fájó szívvel elengedi szerelmét.
Chatey a hajón meglepődve nézi hogy nem lát senkit. Beszélgetést halott a kormány felől. Óvatosan odasettenkedik és hallgatja a beszélgetést.
– Kapitány jelentem mindent fölrakodtunk.
– Helyes, akkor már csak az kell hogy ne raboljanak ki a kalózok.
– Micsoda szerencse lenne.
Chatey arrébb somfordált de váratlanul valaki meg fogta a kezét.
– Hát te ki vagy?
– Egy ártatlan utas.
– Nem inkább egy kalóz, potyautas?
– Ő, nem vagyok kalóz.
– Majd meglátjuk.
A matróz fölhúzta Chatey ingujját és látta a kalózok jelét a p-t. Még Chatey is meglepődött saját magán hogy a csudába került az oda amikor ő nem is járt még életében kovácsműhelyben ahol esetleg meg pecsételhették volna.
-De én nem vagyok az. Nem tudom hogy került az oda.
-Vagy csak nem emlékszel rá.
Chateyt a kapitány elé vitték.
-Uram máris elért minket a baj, a fedélzeten találtam, egy kalóz.
A kapitány körbenézi a lányt és...
-A tömlöcbe vele.
– Ne, kérem várjon, had magyarázzam meg, én Port Royálból jöttem és...
– És hogyan nem kaptak el téged?
– Mert nem vagyok kalóz, és tudja meg, az ottani parancsnok menyasszonya vagyok.
-Még képzelődik is? Majd a cellában gondolkozhatsz az igazságon, kalóz.
Chatey nem értette hogy került az oda? De nem maradhatott itt ki kell innen szabadulnia valahogy. És Chateynek eszébe jutott, megfogta egyik illyát beledugta a zárba és csendben kinyitotta az ajtót. Csöndben kiosont. Leakarta ereszteni a csónakot de akkor dúdolást halott a sötétben. Egy matróz dudorászott. Chatey fájó szívvel úgy döntött lelövi a biztonság kedvéért . Elővette bearanyozott illyát meghúzta, majd az ily az őr szívében landolt. Néhány matróz meghallotta társuk halálos hörgését és kirohantak a fedélzetre, Chatey farkasszemet nézett velük, már nem volt annyi ideje hogy előkészítse a csónakot így hát nem volt más választása beleugrott a vízbe.
-Gyáva! -ordították a matrózok dühösen, Chatey pedig élete első gyilkosságát elkövetvén úszott tovább. Még szerencse hogy egy sziget mellett mentek el mert chatey így kitudott úszni a szigetre. Ott hevert fáradtan szegény várva míg meg nem találja valaki.
3.rész
kincs a parton
Jelenleg a Fekete Gyöngy fedélzetén vagyunk. Jack Sparrow legénységének fele beteg, gyanítható hogy Skorbutban szenvednek. Jack úgy döntött, ( mivel ő is elkaphatta bármelyik percben) keresnek egy szigetet ahol élelmet és egy kis citromot találnak.
– Kapitány jelentem összesen 15-en vagyunk betegek.
– És hányan nem Gibs, nekem azt kéne tudnom.
– Ő...
– Kapitány ! Sziget a láthatáron.
– Remek, a még élő emberek szedjék össze magukat és kössünk ki.
Jackék kikötöttek. Gibs meglát egy nőt a parton.
– Uram, nézze csak!
– Mi az?
– Egy nő, gondolja hogy már halott?
– Nem tudom, de azért nézze meg.
Gibs odamegy a nőhöz, és meglátott valamit. Egy nyakéket amit egy halálfej díszített és pár gyémánt.
Gibs megnézte hogy él -e még. És élt. Jack és a még a megmaradt legénység hatalmas rakománnyal és több ládányi citrommal tért vissza. A hajon a nő kezd ébredezni.
– Á. Hol vagyok?
– A Fekete Gyöngy fedélzetén.
- A fekete Gyöngyön?
-Aye. A kapitány mindjárt megérkezik és majd ítélkezik feletted.
-Én inkább döntésnek mondanám.
-Hé, maga nem Jack Sparrow?
-Jack Sparrow Kapitány ha lehet.
-Elnézést. Maga az a híres kalóz akiről a könyvekben olvastam?- mondja Chatey csodálkozva.
-Nézze Gibs egy könyvmoly!
-Mit akar tőlem?
Jack meglátja a nyakláncot és odahajol Mr. Gibshez.
- Gibs ez az a nyaklánc amire én is gondolok?
-Mire gondol uram?
-Nem ez az örök szerencse nyaklánca , a nyakék mely minden titkot megmutat és örök szerencsével ruház fel tulajdonosát ?
-Azt hiszem igen uram.
-Akkor egy dolgot kérek magától hölgyem, a nevét , és a nyakláncot.
-A nevem Chatey Turner, a nyakláncomat nem adom.
-Miért?
– Még a bátyámtól kaptam, ez az egyetlen dolog ami megmaradt tőle.
– A bátyjától, miért ki a bátyja?
– A neve William Turner meg akarom találni, és persze az apámat is akit Bill Turnernek hívnak. Talán ismeri?
– Nem.
– De uram.
Jack odahajol Gibshez.
– Gibs , fogja be a száját.
– Igenis uram.
– Maga szerint még élnek?
– Minden lehetséges még az is hogy élnek, biztosan megtalálja őket.
– Köszönöm a bíztatást.
– Ahol tudok, ott segítek.
Jack tudta mire képes a nyakék, és meg akarta szerezni de Gibs figyelmeztette:
– Uram nem akarom akadályozni a tervében de figyelmeztetni akarom hogy a legenda úgy szól hogyha a nyakéket ellopják jogos tulajdonosától akkor az az ember azonnal porrá válik.
-Na ne mondja!
4.rész
szerelem első látásra
Mike még mindig Tortuga kocsmájában ül iszogatja a rumját és azt fontolgatja hogy hazamegy vagy fojtatja a keresést. Mike nagyon elveszettnek érzi magát semmi jót nem érez, semmit. Kétségbeesetten föláll de hirtelen kártyázó embereket lát meg, köztük is a legszebbet egy lányt ,aki jól láthatóan nyerésre áll. Mike oda megy az asztalhoz.
-Uraim, hölgyem, beszállhatnék a jácmába?
-Természetesen, foglaljon helyet. -válaszolja egy kalóz.
Mike egész éjjel játszott és figyelte a hölgyet aki kalóz volt és gyönyörűen szép, némely helyen befont haja csak úgy libegett a szélben. A lány ránézett Mikera, Mike pedig a lányra. A lány meglátta Mike majmát Bobit és nagyon aranyosnak találta.
-Igazán aranyos a majmod.
-Ó, nagyon köszönjük.
majd tovább játszanak reggelig míg...
-Elnézést uraim nekem mennem kell.
-Ő, én nekem is mennem kell, sajnálom. Kérlek várj, legalább a nevedet had tudjam meg.
-Renee , Renee Sparrow. És a tiéd?
- Mike Tomson ,Tudsz segíteni, kérlek.
-Azt mondtad csak a nevemet akarod tudni.
-Segítségre van szükségem.
-Kérj mástól, én nem érek rá!
-De , meg kell találnom a szüleimet!
Ekkor Renee szíve megesett a fiún.
-Jól van, velem jöhetsz.
-Köszönöm Renee ,Köszönöm.
-Na és merre menjünk?
-Ez a te hajód?- kérdezi csodálkozva Mike.
Renee hajója a Kék Csillag csodálatosan szép volt akárcsak a kapitánya.
-Igen, hát nem gyönyörű?
-De, nagyon szép.
-De merre menjünk?
-Nem tudom.
-Tudod legalább a szüleid nevét?
-Nem.
-Akkor bizony hosszú utunk lesz.
-Nem tudod ki segíthetne?
-De , de ő a legravaszabb, legkapzsibb, leggonoszabb ember a világon.
-Ki?
-A bátyám.
-A bátyád? Miért mit tett?
-Cserben hagyott egy csata közepén még évekkel ezelőtt.
-Ó, akkor már értem hogy miért mondtad ezt róla.
-És legszívesebben megnyuvasztanám, annyira sunyi egy alak, de csak azért nem ölöm meg mert a bátyám, na arra még én se lennék képes.
-Akkor csak szereted egy kicsi.
-Egy kicsit, mert amikor kicsi voltam még nem volt ilyen, ilyen, o , hogy is érthetnéd?
-Majd ha találkozunk akkor majd megértem.
5.rész
szerencsés találkozás
A Fekete Gyöngy legénysége nagyjából jól van, már csak pár ember betegeskedik. Chatey a fedélzeten állva nézegeti a nyakláncát arra gondolva vajon hol lehet Will, és az apja. Majd Jack oda megy hozzá.
-Kifinomult érzékem a gyengébb nem iránt azt sugallja magának valami baja van.
-Valaki csak tudja hogy hol vannak, nem?
-Ő, valamit el kell mondanom, de úgy érzem nem veszed jó néven majd.
– Mi az? Ki vele! Halljam!
– Van egy olyan érzésem hogy tudom hol van a bátyád és az apád.
– Mi?
– Hát én mondtam hogy haragudni fogsz rám.
– Miért nem mondtad el? A nyakláncomat akartad ugye? Mond, miért annyira különleges ez a nyaklánc?
– Ez az örök szerencse nyaklánca.
– Szerencse micsoda?
– Az örök szerencse nyaklánca, ez az a nyakék mely megmutat minden titkot és örök szerencsével ruházza föl tulajdonosát.
– Ó igen, akkor ez hogy kerül ide amikor engem nem is pecsételtek le. Chatey felmutatja a p- pecsétjét a karján.
– Ha nem pecsételtek le akkor hogy kerül az oda?
-Én is erre keresem a választ.
-A nyakék szerencse útja kifürkészhetetlen. Ja igen ha te olyan nagy könyv fürkész vagy hogy hogy erről még nem olvastál?
-Én se tudhatok mindenről. Ja és akkor elárulnád hogy hol van a bátyám és az apám?
-Minden eljön idővel.- mondja Jack oly hatalmas bölcsességével és bemegy a kabinjába. Pár perel később elordítja magát az egyik matróz.
-Kapitány úr, hajó közeleg!
Jack kiszalad a kabinjából.
-Nem, csak ezt nem, végem, ennyi, kész.
– Mi az, mi baj?
– Ez a húgom Renee, ki fogy nyírni, mert ott, ott...- Jack nyelt egy borzalmas nagyot.
– Ott mi?
– Ott hagytam egy csatában, és nem segítettem neki, és most végem.
Kétségbeesésében Jack úgy döntött hogy...
– Chatey Turner ezennel megteszlek kapitánynak csak kérlek mond azt hogy nem vagyok itt.
– De Jack nem futhatsz el, vállald a következményeket.
Majd amikor Jack el akart bújni a legénység nagyon csúnyán nézett rá és nem tehetett mást..
-Jól van ha mindenképpen a halálomat akarjátok ám legyen.
A Kék Csillagon:
-No lám csak lám szeretett bátyám hajója a Fekete Gyöngy.
-A fekete Gyöngy?
-Igen, hány éven át irigyeltem érte de találtam nála jobbat.
-Szép hajó az biztos.
-Igen kár hogy a kapitányának most vége.
Renee átmegy a Gyöngyre. Jack bűbájosan fogadja.
-Renee, drága hugicám, milyen gyönyörű vagy még mindig.
Renee mosolyog egyet majd jól arcon csapja Jacket. Jack megrázza magát majd megkérdezi.
-Ezt miért kaptam mond?
-Ez nem igaz Jack, még kérdezed? Otthagytál egyedül a semmi közepén, elhúztatok mint a vadlibák, és még kérdezed miért kaptad?
-Na nézzük meg a helyzetet...
– Ez esetben, most ne nézzük meg a nyavalyás helyzetedet, hanem inkább, ha kiakarsz engesztelni akkor segíts ennek a szerencsétlen fiúnak.
Mike óvatosa előbújik, még sosem volt ennyi kalóz közt.
-Hát téged meg honnan szalajtottak?
Renee dühösen ránézett.
-Akarom mondani, hogyan hívnak?
– A nevem Mike Tomson. A szüleimet szeretném megkeresni.
– Remélem tudsz néhány információt róluk különben nem tudok segíteni.
– Sajnos nem tudok semmit és ezért fordultam mérhetetlen tudományodhoz.
– Ó hát ez igazán kellemes hallani hogy ilyen okos vagyok de sajnos....
– Én tudok segíteni rajtad. -Vágja oda Chatey aki visszaemlékezett Jack szavaira.
-A nyaklánc mely minden titkot megmutat. -ezt mondta Jack.
– Ó ez remek.
– Jack ő ki, az új ágyasod?
– Na azért ez már egy kicsit sok, drága , hugicám.
– Áj áj, áj ,áj itt valakik nagyon utálják egymást, mindketten testvérek vagytok a csudába is, nektek szeretni kéne egymást nem, és persze kitartani amit már Jack régen nem csinált már, de hadjuk. Ja és Renee Sparrow nem vagyok Jack új ágyasa.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
