Egy szép napos délutánra ébredtünk 2003 nyarán. Épp alkalmas volt, hogy az akkor még kicsi Kinga és anyukája kimenjenek a parkba. De ne szaladjunk ennyire előre!
Már elsős korom óta hajtott a vágy egy Cocker Spániel után. Csak, hogy megkaptam az Állat kedvelők kézikönyve c. könyvet máris beleszerettem ebbe a fajtába.
Sokáig sóhajtoztam a szüleimnek egy ilyen kutyáért. Utána is néztünk, de még a legolcsóbb kutyusnak is borsos volt az ára. Anyagilag meg nem bírtuk volna a hirtelen jött kiskutya jöttét. Beletörődtem hát, hogy nekem majd sok-sok év múlva lesz ilyen gyönyörű spánielem.
De amikor elindultunk a játszótérre, gyönyörű nap volt. Kimentünk, egy fél órát játszogattam, mígnem olyan gyerekek jöttek, kik "kitaszítottak" a játszótérről. Szomorkásan indultunk hazafelé, amikor is a zebrán egy fürge kölyök spániel szaladt elénk. Elterült, s mintha kinálná magát, csak azt mondaná: vigyetek haza!
Hosszú várakozás után, végre megtudtam anyukámat fűzni, hogy vigyül el ezt a kis gyönyörűséget. S haza már álmaim kutyájával az ölünkben jöttünk.
Azóta már eltelt jó néhány év, abból a kis kölyökből felnőtt kutyus lett, de a szeretet nem változott.
S a csoda ebben, hogy a Fentiek minden kérésemet teljesítették! Arany színű, szuka, s cocker spániel. :)
Élj még velünk sokáig Bukfenc. Megérdemled :)
Szerző/Forrás: ♥ Kinga ♥ |