Hosszú gondolkodás után végre sikerült egy kicsit kikapcsolni a bonyolult szálakat,s fejembe rendet tenni,mikor hirtelen egy nagy durranás követően szépen lassulni kezdett a busz.

Feleszmélve a pihenésből Geere pillantottam,aki szintén kérdően visszanézett rám.

-Mi a fene történt?-kérdezte hirtelen feleszmélve Bob.

-Még a végén kiderül,hogy lerobbantunk...-rémisztgetett Ray,bár már ez szinte kijelentésnek hangzott.

-Megnézem!-Franky felvett egy dzsekit,majd kimászott a sofőr mellé.

Kíváncsian kikukkantottam az ablakon,de csak annyit láttam,hogy Frank hevesen magyaráz a mellette álló embereknek. Majd hirtelen eltűnt a képből,és egy szempillantás alatt mellettünk termett.

-Még jó,hogy nem fogadtam veled Ray...-csóválta meg a fejét.

-Lerobbantunk?-nézett rá ijedten Mikey,bár tudta,hogy ez egy elég felesleges kérdés volt.

-Ha szépen akarjuk kifejezni magunkat akkor...igen...-helyeselt Frank,majd mérgesen ledobta magát mellém.

-Kész röhej...miért pont most?!-mormolta magában.

-Telefonáltam segítségért,de csak pár óra múlva tudnak jönni.-közvetítette a buszsofőr,miközben még félig fülén tartotta a telefont.

-Hurrá...-forgatta mérgesen szemeit Gee- Addig mit csináljunk?Egész jól néznénk ki jégkockákban...-jegyezte meg viccesen,bár kijelentése nem igazán humornak hangzott.

-Őőő...-próbáltam megszólalni,de egy kissé tartózkodtam attól,hogy belefolyjak a mérgelődésbe-Én láttam innen nem messze egy hotelt...ameddig nem jön segítség,addig bemehetnénk oda,hogy ne fagyjunk meg...

Ötletem jónak tűnt,hisz a fiúk sorjába bólintottak rá.

-Oké...emlékszel még,hogy hol láttad?-kérdezte Mikey.

-Ja,emlékszem...-nyugtattam meg,bár alapvetően egy kicsit el voltam tájolva.

Mindenki felvett egy jó vastag kabátot,majd leszállva a buszról alaposan szétnéztem a környéken,ameddig csak elláttam. Egy kissé már aggódni kezdtem,hogy nem találok semmi házszerűséget,hiszen itt robbantunk le pont,a semmi közepén,de ekkor hirtelen megpillantottam egy eléggé kicsinek tűnő,bár takaros épületet.

-Őőő...-magam mellé húztam Geet- Ott van a szálloda!-mutattam a kis épületre.

-Huh,köszi!Oké!-bólintott Gerard,majd elindultunk abba az irányba.

Nem kellet túl sok utat megtenni a szállodáig,de minden egyes kinn töltött perc után egyre jobban kezdtem Északi-sarkon érezni magam.

-S...szerinted k...kb mennyi,mire o...odaérünk?-alig bírtam normálisan beszélni Mikeyhoz,úgy vacogtak a fogaim.

-H..hát most már nemsokára ott vagyunk...-állapította meg Mikey,s hallottam,hogy ő is eléggé vacog.

Ahogy megláttuk a bejárati ajtót,rögtön menekültünk be,és bent hálás tekintettel huppantunk le egy kényelmes kanapéra.

-Jó napot!-köszönt fennhangon a recepciós,mikor leültünk.

-Magának is!-köszönt Franky,de ő is didergett még-Hah...még hógy jó nap... nem elég,hogy lerobbant a buszunk,ráadásul „szép” az idő is..-csóválta meg végül fejét.

-Oké,akkor itt leszünk egy darabig...-sóhajtott fel unottan Gerard,majd jégkockává dermedt kezeit kezdte el dörzsölgetni.

Én egy kis fotelben foglaltam helyet. Kényelmesen hátradőltem,majd szemem megakadt a hotel előcsarnokában díszelgő tévén...Belegondoltam,hogy milyen rég néztem már tv-t...igaz,régebben is csak a zene csatornák miatt néztem. De most,hogy ott állt előttem,nem bírtam ki,hogy meg ne nézzem mi megy benne. Épp híradó volt...addig nem is volt érdekes az egész műsor,még épp egy új találmányt mutattak be,de hirtelen egy sürgős felhívás következet egy elszökött lányra,s mikor megpillantottam annak arcképét hirtelen megállt a szívverésem,s falfehér lett az arcom. Gerard vállára fektettem kezemet,hogy felkeltsem figyelmét,de közben egy pillanatig sem vettem le a képernyőről a szemem .Ő rám pillantott ,gondolva,valamit szeretnék,majd látva sápadt arcomat,követte tekintetemet,s meglátta a felhívást:

 Egy 19 éves lány pár napja szökött el otthonról!Fekete-piros csíkokkal festett hosszú haja, és zöld szeme van. Egy szűk farmernadrágban és fehér pólóban tűnt el...Kísérői nincsenek,egyedül kóborol. Kb 165 cm magas!Akivel látta,vagy ismeri a lányt,kérjük értesítsen minket a leghamarabb!