Mikeyt hirtelen érte megrohamozásom, de amint meglátta ki is vagyok elmosolyodott.

-Hát te hol voltál? Mindenütt kerestünk! -értetlenkedett.

-Vízért mentem, ahogy az eredeti terv szólt. Csak egy bibi akadt, rosszul navigáltak, és egyenesen kijutottam a tömegbe, ahonnan már nem volt vissza út. De, végülis kiharcoltam magam, és szépen végighallgattam a koncertet! Nagyon jó volt! -meséltem, egyre jobban felvidulva.

-Oh, értem. Akkkor izgalmas lehetett számodra ez a konci. Na, gyere! Menjünk be az öltözőbe! -rátámaszkodva Mikeyra, lassan visszasétáltunk a többiekhez.

Beértünk az öltözőbe. Mindenki némán meredt rám, de látszott, hogy kicsit oldottam a kedélyeken érkezésemmel.

Először Gerard szólalt meg:

-Na, végre előkerültél! Már mindent felkutattunk érted!

-Hát...nem mindent...ott voltam a közönség közt...-feleltem rá nyugodtan, majd Mikey segítségével leültem egy székre pihentetni a lábamat.

-Ezt hogy érdet?Úgy érted hogy...-Gee szemei elkerekedtek.

-Igen, úgy. Mikor elindultam megkeresni Gary-t vízügyben eltévedtem, és egyenesen a közönség közt kötöttem ki. Éshát...onnan már nem volt visszaút...Aztán beálltam, és megnéztem a koncertet, úgy, ahogy azt mások is tehetik...-mondókám végére egy mosolyt produkáltam.

Gerard vett egy nagy levegőt, majd ledobta magát a mellettem lévő székre, s ő is mosolygott.

-Előkerültél, és ez a lényeg! -tette hozzá nyugodtan.

Mire a fiúk átváltották a fellépő ruhát, s már a környék is lecsitult mentünk is egy bulira. Nem tudtam pontosan, hogy milyen helyre megyünk, de nagyon rámfért már egy kis kikapcsolódás. Amúgy se lehet ott semmi különleges...Enni-innivaló és beszélgetés...

Ahogy beértünk helyetfoglaltunk egy azstalnál. Egész nagy terem volt ez is, sok-sok asztallal megtömve, s körüs-körül gyülekeztek az ételek és az italok.

-Koccintunk? -kérdezte jókedvűen Franky.

-Őőő...aha. -bólintott kis időzés után Gee.

Mit hozhatok az uraknak és a hölgynek? -kérdezte viccesen Frank, miközben elindult az italospult felé.

-Mind1...amit te jónak látsz! Rádbízzuk! -legyintett  Bob.

-Oh, oké!

Nem telt el túl sok idő, Franky már hozta is a poharakat és az üveget.

-Oh, kedvenc! -nevetett Bob.

-Nos, igen. Reméltem, elnyeri tetszéseteket! -Franky vigyorogva lerakta szerzeményeit, majd befészkelte magát Gerard és Ray közé.

Amíg ők koccintottak, én csak némán kapargattam a borosüveg papírborítóját...sokmindent úgyse tudtam csinálni...

-Kérsz egy kicsit te is? -kérezte hirtelen Franky.

Bambulásomból feleszmélve rámeredtem Frank poharára, majd mosolyogva bólogattam.

-Na, akkor tarts azt a poharat! -mutatott egy tőlem nem messze lévő tiszta pohárra.

Felemeltem a borospoharat, majd Frank szép lassan kiöntött nekem egy jó nagy adagot.

Kerek szemekkel végigmértem a pohár tartalmát, majd Frankyre pillantottam, aki csak legyintett, majd elfordult társalogni Rayel.

Egy darabig még csodálkozva néztem poharam tartalmát, majd megrántva vállam lehúztam belőle egy nagy kortyot.

A bor átjárta egész testemet, s kissé megborzongtam, de nagyon ízlett.

-Húú.. -megráztam a fejem, majd ismét egy nagyot kortyoltam italomból.

-Na, milyen? -fordult vissza Franky, aki már nem ivott többet.

-Igen...nagyon jó! Tudod, nem igazán szoktam inni és...-ismét egy nagy korty.

-Hé, nem azért adtam ennyit, hogy egyszerre benyakald az egészet! -épp nyúlni készült a poharamért, de én eltoltam magamtól a kezét.

-Nyugi, nem fogok berúgni! Lassan iszom! -akadékoskodtam, de már eléggé szédültem -Bár egy kicsit ütős...-tettem hozzá mosolyogva.

Kicsit lejjebb csúsztam a széken, majd körbenéztem a társoságon, s egy újabb kortyot nyeltem.

Ez így ment kb. tíz percen keresztül, mire elfogyott az ital. Ekkor megpróbáltam normálisan visszafészkelődni a székre, ami nagyjából sikerült is, csak egy baj akadt. Kicsit megszédültem, s egy pillanat alatt a földön találtam magam ,félig kezembe fogva a teritőt.

-Na,mivan? -Bob megfogta a kezem, s nagy nehezen fel tudtam kelni, majd visszaültem a helyemre. Szinte már kettőt láttam mindeből, s néha majd rádőltem az asztalra.

-Te! Tényleg rendbe vagy? -nézett rám furcsán Mikey.

-Csak nagyon kicsit...-próbáltam értelmesen beszélni, de nem igazán sikerült.

-Frank, minek adtál neki annyi piát? -csóválta meg Gerard a fejét.

-Nem is itta' csokat! -szóltam bele a beszélgetésbe.

-Na, igen. Én pedig három éves koromba lehúztam egy csirkét a wc-n! -nevetett Gee.

-Tényleg? És melyik te voltál? Az ikertesód vagy...te? -motyogtam orrom alatt.

-Már kettőt is lát...ezt jól megcsináltátok! -sóhajtott Gerard.

-Nem tudtam, hogy így fogja inni...ez nem egy olyan bor...-mentegetőzött Franky, de tudta hogy Geenek igaza van.

-Na, jobb lesz ha visszamegyünk a hotelba! -jegyezte meg Ray.

-Oké, menjünk vissza koncertre! -kiáltottam fel hangosan, majd mielött még hangosabban felordíthattam volna Mikey gyorsan befogta a szám.

-Szerintem is...-értett egyet, miközben közelharcot vívott velem.

Majd egy kissé lenyugodtam, elengedett, de abban a pillanatban mikor elfordult tőlem összeestem.

Már csak annyit éreztem, hogy valaki összekapar a földről és cipel. Minden más az estéből teljes feledésbe merült...

Halvány fény szűrődött be az ablakon, és egyenesen az én arcomat sütötte. Ez nem is zavart volna, ha jó kedvűen ébredek, de most más volt a helyzet. Nagyon fájt a fejem, és szinte semmire nem emlékeztem a tegnapi eseményekből.

Nehezen kinyitottam a szemem, majd feltápászkodtam az ágyról. Körülnéztem, de nem találtam semmi érdekeset, ott ültem a szállodai szobában...Megpróbáltam felállni, de ahhoz túlságosan szédültem, majd az ágy nyikorgására Gerard dugta ki fejét a fürdőszobából.

-Jó reggel! -köszönt jókedvűen, majd folytatta addigi elfoglaltságát.

Én csak nyögten morcosan egyet, s végül sikerült felállnom.

-És, milyen volt a tegnapi buli? -kérdezte Gee fogmosás közben.

-Őőő...nem nagyon emlékszem...-nagyjából már visszanyertem beszédkésségemet, de még mindig szét akart esni a fejem.

-Nem csodálom! -nevetett fel Gee, majd miután befejezte a fogmosást kiballagot hozzám -Végén már nekünk kellet felcipelnünk...

-Arra emlékszem, hogy Franky megkérdezte, hogy kérek-e italt, és én igen mondtam...-hirtelen megakadtam a mondat közepén, és egy váratlan pillanatban minden eszembe jutott -Te jó ég! -tenyerembe temettem arcomat.

-Aha...eszedbe jutott...-vigyorgott helyeselve Gerard.

-SAJNOS...Őőő...de beszéden kívül nem csináltam semmi mást...ugye? -kérdeztem fejemet felemelve, aggódó tekintettel Gee szemeibe nézve.

-Áh, dehogy! Nem történt semmi különös...de hal, lod, azért szépen berugtál! -mesélte fejrázve Gee, majd bőröndjéhez lépett, s előhúzott egy pólót -De nem érdekes...remélem jól kialudtad magad, mert megint utazni fogunk. És tessék, szerintem erre ismét szükséged lesz! -kezembe dobja a pólót -Ja...és a következő megállónál tuti megnit elmegyünk ruhákért...Biztonságosabb környezetben!

Egyetértően bólogattam, majd elindultam felvenni a pólót.

Nagyon gyorsan kellett készülődni. Igaz, Gee nem mondta meg pontosan miért, de sejtettem, és amyúgy se akartam kérdezősködni.

Ahogy összepakoltuk a cuccokat, ismét lerobogtunk bőröndöstül a csarnokba. Ott nem kellett sokáig várnunk, a többiek is kb. akkor érkeztek mint mi,s mikor mindenki megvolt igyekeztünk is ki a buszhoz.

-Elég hosszú lesz most az út. -magyarázta Gerard, miközbe pakoltuk be a cuccokat.

-Nembaj...biztos lesz mit csinálni...-válaszoltam mosolyogva.

Majd indulásunk után pár percig mindenki síri csendben ült.

Én az asztalnál ücsörögtem Gee társaságában, s könyökölve, arcomat a ökölbe szorított kezemre támasztva néztem ki a fejemből. A legjobb szórakozás ekkor az volt, hogy bámultam egy bogarat, mely makacsul bent keringett az ablak körül...de Gerard se csinált túl sok mindent. Szintén fejét megtámasztva bambult abba az irányba, ahova én is.

Franky, aki eddig a telefonjával volt elfoglalva ránknézett, s hirtelen ezt a megjegyzést tette:

-Hé, komolyan olyan egyformák vagytok így...simán lehetnétek rokonok. -majd mellékesen vigyorog.

-Mi? -feleszméltem bambulásomból, majd Geere néztem, aki szintén értetlen tekintettel meredt vissza rám.

-Oh, nem mondtam semmit! -ellenkezett még mindig vigyorogva Franky.

-Úgylátom súlyos következményekkel jár, ha nem szól senki senkihez...-állapította meg még mindig furcsa arckifejezéssel Gerard.

Bólintottam, majd hátradőltem az ülésen, s úgypunnyadtam tovább. Fogalmam se volt, mit csináljak. Egyet tehettem. Behunytam a szemem, s próbáltam a tegnapi részegséget kipihenni magamból.

De nem igazán sikerült kikapcsolódni...folyamatosan a zsebembe lapuló kép és Franky megjegyzése kísértett...nem tudom miért, de ez a két dolog összefüggöt valahol mélyen bennem...