Arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a szobában. Rögtön arra gyanakodtam, hogy még mindig Gee szórakozik velem, de mikor rápillantottam az ágy másik végére, megláttam őt, ahogy az igazak álmát aludta. Felkeltem az ágyból, és a vaksötétben botorkálni kezdtem az apró neszezések irányába, amik egyre jobban hallhatók voltak.

Körübelöl a szoba közepén lehettem, amikor valaki erősen megragadta a csuklómat, befogta a számat. Támadóm minden egyes mozdulatom ragondosan odafigyelt, hogy nehogy elszökhessek. Kiabálni próbáltam, de túl szorosan volt befogva a szám, így nem maradt más, minthogy erőszakosan próbáljak elemenekülni. Ez sikerült is. Valahogy kijutottam támadóm szoritásából, s ezek után teljes erőmből ütni-rúgni kezdtem...

 -ÁÁÁLJ MÁÁR LEEE! -hallom a nagy ordibálást mellettem.

Kinyitom a szemem, felülök, s látom, hogy Gerardot ütöm nagy bőszen ahol csak érem.

Amint teljesen feleszméltem, abbahagytam Gee ostromlását.

-Huh, bocsánat! Ne haragudj! Én...nem tudtam, hogy téged ütlek! Én azthittem...-körbepillantottam, de ott voltam az ágyon, és senki nem akart az ég világon bántani.

-Igen? Tudod, ezt műveled kb már tíz perce...alig bírtalak felébreszteni...-magyarázta aggódva Gee.

-Ez az álom...Az volt, hogy megpróbáltak elrabolni innen...a szobából! -meséltem hevesen,s közben majd kiugrott a szivem idegességemben.

-Értem. Nyugi! Most szépen próbálj meg visszaaludni, és próbáljuk meg azt is, hogy reggelig épen hagysz...-nyugtatgatott, de nem igazán sikerült neki.

Visszafeküdtem a helyemre, majd ismét próbáltam álmoba merüni. Kicsit féltem, de nem igazán tudtam fennmaradni, és perc alatt álomba ringattam magam.

Úgy éreztem, az egész másnapot át tudtam volna aludni, de éreztem, hogy valaki átkarol.

Nagyon jól esett ez az édes, gyengéd ölelés, s miközben tippelgettem, ki szorongathat itt engem, és eszembe jutott, hogy senki más nem lehet csak...GERARD!

Gyorsan megpróbáltam kicsúszni karja alól, de hiába voltam óvatos, ő mégis felébredt.

Lassan nyitotta ki szemeit, majd mikor észrevette a helyzetett csodálkozva rámnézett.

-Hehe, bocsi...-kezdte meglepődötten, majd elmosolyodott és eleresztett gyengéd öleléséből -Nem direkt volt...Tudod, sokat forgolódok éjjel...-tette hozzá, majd felkelt és kutatni kezdett táskájába, minden zavar nélkül.

-Őőő...neked is jó reggelt! -Gee igaz nem volt zavarban, én annál inkább -Jól aludtál?

-Ó, tökéletesen. Kicsit lila foltos vagyok, de semmi különleges-legyintett az éjjeli incidensre utalva.

-Uh, tényleg ne haragudj! -kértem bocsánatot őszintén.

-Semmi baj...nem is fájnak igazából...De most megyek, kezdek valamit a hajammal...-mutatott igen csak kócos hajára, mely a tegnapi mosás után kissé össze-vissza állt a száradás miatt.

-Őőő, oké...én...át kéne öltöznöm...

-Ja, tényleg. Végülis ami most rajtad van azis szexi. -javasolta gunyorosan Gee.

-Haha, persze. Vedd akkor fel te, ha ennyire szépnek tartod, de nekem tényleg bőven elég pizsamának!!! -kötöttem ki.

-Jólvan...ne kapd fel a vizet! Csak felajánlottam...-mentegetőzött, majd elment készülődni, mikor hirtelen visszafordult az ajtóból, és ismét megszólalt:

-De tényleg szexi!

-Gee!

Megfogtam a hozzám legközelebb lévő párnát, és hozzávágtam. Erre ő vigyorogva kitért előle, s gyorsan beslisszolt a fürdőbe, és becsapta maga mögött az ajtót.

-Hé, és mi lesz a pólóval? -kiáltottam utána.

-Ja, a póló. Kotorjál ki a táskámból...-válaszolta, majd megengedte a vizet.

-"Huh...Gerard Way azt mondta, hogy túrkálhatok a táskájába?! Ez a ritka pillanatok egyike! Használjuk ki..."-tanácsoltam magamnak, majd odaléptem Gee cuccához, és kutatni kezdtem benne.

Először is, találtam pár kesztyűt, majd kezembe akadt pár póló. Azokat előhúztam a táskából, és megnéztem. Találtam egy szürkés színűt, az tökéletes volt. Ezt a pólót szétterítettem az ágyon, a többit pedig visszaraktam a helyére.

Kicsit bántam, hogy nem kell tovább keresgélni, de Gerard azért mondta, hogy vegyek ki magamnak pólót, mert megbízott bennem.

Egy mozgulattal visszazártam a táska tetejét, majd felvettem az újabb "Gee"-s pólót, s a többi ruhámat.

Egy idő múlva mind a ketten kész lettünk, majd ismét jöhetett a reggeli.

Miután végeztünk a fiúknak volt egy kis dolguk. A ma esti koncerthez kellett menni hangpróbálni.

-Ha te szeretnél, nyugodtan maradj itt a hotelbe, és pihenj vagy ilyesmi. -vetette fel Gerard.

-Nem, én szeretnék veletek menni! -válaszoltam határozottan, s komolyan Gee szemeibe néztem.

-Itt biztonságba vagy...

-Nem baj. Én akkor is szeretnék veletek menni!

-Hát jó...-vonta meg vállát Gee, majd egy dossziéval kezében elindult az előcsarnokba, én pedig követtem.

Nem telt el pár perc, már a többiekkel siettünk a buszba.

Mikor felszálltam hirtelen furcsa érzésem támadt. Eltöprengtem...

-Furi nem felszökni, hanem engedéllyel velünk jönni mi? -hallom Gerard hangját hátam mögül.

-"Hát, lehet hogy ez a furcsa, tényleg..."-gondoltam -Dehogy...csak...tetszik...-hadartam össze-vissza, majd mit sem törődve tovább ezekkel az érzésekkel leültem oda, ahol előző nap oly sokszor megvertem Frankyt pókerben.

Mikor megérkeztünk egy hatalmas épülethez, bementünk,és ott végigtrappoltunk egy hosszú folyosón.

Nem nagyon szólt senki senkihez, csak mentünk némán. Csak akkor kezdtünk beszélni, mikor megérkeztünk egy hatalmas terembe, mely nagy valószínüséggel az esti koncert helyszíne volt, csak még rajongók nélkül

Az egész teremben állt elöl egy hatalmas színpad, hangszerekkel, erősítőkkel, és szinte semmi más nem volt.

-Figyelj! Keress magadnak egy jó helyet, ülj le oda. És maradj ott. Menni fog? -kérdezte Gee vigyorogva.

-Dehogy -hazudtam gúnyosan, majd elkezdtem keresni

Nem kellet sokáig kutatni, leültem a színpad elejére a földre, és törökülésben hallgattam a próbát.

Így telt el egy óra...kicsit már zsibbadtam, és untam magam...

-Hamarosan vége! -bíztatott mosolyogva Franky.

-"Hamarosan?! Most legyen vége!" -kínlódtam magamban, s közben savanyú képet vágva visszabólogattam Frankynek.

Még eltelt pár perc, és én már azthittem, hogy megöl az unalom. Végül mire észbekaptam ott láttam Mikeyt mellettem ücsörögni. Nem mondott semmit, csak bámult előre.

-Ja, helló! Hát te? -kérdeztem meglepődötten.

-Én már nem próbálok többet. És...mivel úgysincs jobb dolgom, és látom, te se vagy nagyon el, idejöttem melléd. De ha zavarok...

-Dehogy! Max abban zavarhatsz, hogy nem hagysz unatkozni. -magyaráztam neki mosolyogva.

-Amúgy minden rendben volt este? -tette fel hirtelen a kérdést, melytől eléggé meglepődtem.

-Mire gondolsz?

-Hát...csak hallottam hogy Gee ordibált benn...

-Őőő...-vörösödnik kezdett az arcom -Csak énekelt. Nem hagyott békén egy darabig...

-Ja, értem. Akkor semmi. Gondoltam, megkérdezem. -rántotta meg vállát Mikey, de még mindig furcsán nézett rám, én pedig zavartam felnevettem.

-Na, végeztünk, mindjárt megyünk, csak el kell intézni még valamit...Lora légyszi maradj itt még egy kicsit! Öcsi, te jössz? -kiáltott le a színpadról Gerard.

-Nem. Maradok Lorával. Majd szóljatok, ha megyünk! -válaszolta Mikey.

-Oké! -bólogatott Gee, majd eltűnt a többiekkel együtt a színpad háta mögött.