Egy közelben parkoló taxihoz siettünk és behuppantunk a hátsó ülésre.

Mielött bármit mondhattunk volna a sofőrnek valaki erősen rácsapott a kocsi csomagtartójára. Reflekszerűen hátrapilantottam, s mikor a második koppanást hallottam megfagyott a vér ereimben.

-A HOTEL PRESIDENTBE GYORSAN! -kiáltott Frank a sofőrnek, látván ijedt tekintetemet.

A vezető először értetlen tekintettel meredt ránk, majd látva arckifejezésemet, visszafordult a volánhoz, és azonnal indított.

Ahogy elindultunk rögtön kinéztem a hátsó ablakon, keresve az újabb veszélyforrást, de úgy tűnt semmi se akadályozza távozásunkat.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, és nekidőltem Franknak, aki kedvesen átölelt.

-Mostmár senki nem követ! -suttogta nyugtatóan a fülembe.

Én pedig nem tudtam megszólalani, csak bólogattam, és bámultam a sófőrülés hátulját.

-A fene...nem is vettem észre, hogy kihoztuk ezt a hülye ruhát...-szólalt meg egy idő után meglepődötten Frank.

Felnéztem rá, s megpillantottam kezében a rózsaszín ocsmányságot.

-Franky, nem is, tudtam hogy ez neked ennyire tetszett. -tettem a megjegyzést vigyorogva.

-Jaj, ne szekálj már! A kezembe maradt...-mentegetőzött.

-Ok, én megértem. -barátságosan rámosolyogtam.

Hosszúnak tűnő, fáradalmas hazaút után, Franky kisegített az autóból, majd a zuhogó esőbe bebotorkáltunk a szállodába, így mégjobban eláztunk. Frank leültetett a váróterem egyik kanapéjára, ő pedig kihívta a többieket.

Először Gerardot láttam felbukkanni kezében egy töröközővel, mögötte pedig ott menetelt Franky, törölgetve magát.

-Jól vagy, Lora? Frank elmesélte amit csak tudott. -magyarázta hadarva Gee, miközben mellémért, és rámterítette a törölközőt.

-Ja, minden oké. Asszem... -dideregtem. Még mindig nagyon fáztam, mert kint iszonyú fagyos csapadék lepett be mindent.

-Csak ezt...-Frank majdnem Gerard orra alá tolta a "Barbi" ruhát, mikor rájött, nem épp a legszerencsésebb embernek mutatja...

De már késő volt. Gee észrevette, mielött még Frank visszadughatta volna háta mögé.

-De szép ruha! Ezt magadnak, vagy Lorának vetted? -fakadt ki belőle, s hozzá nevetett egy jó nagyot.

-Ááá, hogy te minden észreveszel. Nem érdekes. Csak a kezemben maradt...-magyarázta zavartan fejét vakarva Frank -Inkább lássuk el Lora sebét!

-Nem vészes, már nem fáj annyira! -mondtam Gerardnak, mikor ismét hozzám hajolt, de még láttam rajta az árulkodó vigyort.

-Csak alig tudsz menni...-szólt közbe Frank, de közben szeme sarkából gyanúsan méregette Geet.

-Na, majd én megoldom. Te szépen vedd fel az új ruhádat, aztán szólj a többieknek is! -Gee feje kezdett színt váltani.

Ez a jelenet engem is jobb kedvre derített.

Franky morcosan elkullogott, és csak ketten maradtunk Geevel.

-Hát hallod, tényleg jó alapossan beverted a térded...-állapította meg, miközben lábamat vizsgálgatta.

-Aha...-mit sem törődve sérülésemmel, folyton csak anyám arca jelent meg elöttem. Az a dühös, erőszakos arca. Ahogy rámtámadott, és el akart hurcolni...Beleremegtem a gondolatba, hogy ismét ez megtörténjen.

-Szóval mindjárt jönnek a többiek és...Héé, figyelsz rám egyáltalán? -hallom Gerard magyarázását.

-Jah, persze. Mi lesz a többiekkel? -kicsit kínosan éreztem magam, hogy nem is figyeltem Geet, de gondolataim máshol kavarogtak.

-Figyelj...-Gerard belekezdett egy újabb mondatba, de ekkor megjelent Mikey, Bob, Ray és ismét Franky, de a ruha(Gerard kérése ellenére)nem volt rajta.

-Helló, Lora! Hallottuk kalandos bevásálóutatok sztoriát! -mondta Bob,s lehuppant mellém a kanapéra -De viszont nem hallottam teljesen...és szterintem a többiek sem.

-Ja, igen... -Frankyre néztem, aki szintén kíváncsi tekintettel várta történetemet, mivel ő se volt tisztába minden egyes jelenettel -Hát...tudjátok, hogy soha nem mennék haza, még akkor se, ha erőszakkal akarnának elvinni. És mikor válogattam, hirtelen valaki lefogott jó erősen úgy, hogy ne tudjak elfutni, vagy esetleg segítéget hívni. És el akart cipelni. De ráléptem a lábára, amitől elengedett, és el tudtam szökni. És....mielött elmenekülhettem volna, megnéztem ki akart elhurcolni. Az anyám volt! Fogalmam sincs, hogy mit keresett pont ott, abban az üzletben, de meglátott, és haza akart vinni. És biztos vagyok benne, hogy amikor siettünk ki Frankyvel követett még.

-Oh, értem. Hát ez nem semmi...-reagált leesett állal Bob -Azért fura, hogy a saját anyád elől menekülsz...

-Hosszú történet...-feleltem halkan, s elöntött a szomorúság.

Gerardra pillantotta, kinek arcán látszott, hogy nem elégszik meg ennyivel.

Beszélgetés után jobbnak tartottuk, ha mindenki visszamegy pihenni, és ez alól Gee és én se voltunk kivételek.

Mikor beértünk a szobába rávetettem magam az ágyra, s vártam, hogy Gerard megszólaljon. Érzetem, hogy nem úszom meg a hosszas, kínos beszélgetést. Nem is kellett sokáig várnom.

-Te, Franky a kezembe nyomta ezt az ocsmányságot...-kezdett bele jókedvűen Gerard, miközben elémdobta a ruhát -Szerintem rajta jobban állna mint rajtad, de ti tudjátok...

Elnevettem magam, majd felültem az ágyon, és vizsgálgatni keztem a ruhakölteményt. És ekkor jöttek a kínos szavak...