Miután megebédeltünk indultunk is Frankel.

Gyalog igaz túl feltünő lett volna, még ha nincs is messze az üzlet, ezért taxival mentünk. Franky egyszerűen magára húzott egy kapucnit, hogy takarja arcát. Majd miután beértünk a hatalmas áruházba gyorsan berohantam a ruhaosztályra, keresni valami rámvalót.

Első gondolatom az volt, hogy metréfálom Franket. Odaléptem egy polc elé, és kiválogattam a leg csicsásabb, leg babásabb rózsaszín ruhakölteményt. Összeszedtem a ruhadarabokat, és visszasiettem Frankyhez.

-Én ezt szeretném első sorban! -jelentettem ki teljes komolysággal.

Frank rámnézett, majd elkerekedett szemekkel a rózsaszín, fodrokkal díszített ruhára.

-Khm...biztos, hogy te ezt szeretnéd? -hallotam hangján a teljes döbbenetet.

-Persze, tökéletesen biztos vagyok! -húztam tovább a kedélyeket.

-Hát akkor...-Franky alig tudott beszélni.

-"Na jó. Ideje kiábrándítanom a gondolatból..."-járt át a gondolat, majd nervetve hozzádobtam a "Barbi" ruhát -Nem gondoltad, hogy komolyan gondolom?! -mégjobban nevettem.

-Jah...dehogy...-Franky szívéről egy hatalmas kő esett le, majd ő is elmosolyodott -Na, de most komolyan. Menj, és válassz olyat, amire tényleg szükséged van!

-Oké. -még mindig jó kedvem volt, de nevetésemet sikerült kuncogássá csillapítani.

Bementem a fehérnemű osztályra, s miközben válogattam végig arra gondoltam, mit szólna Franky, ha odaállítanék elé egy csipkés bugyival, és megkérdezném tőle, hogy milyennek gondolja. Épp találtam egy ilyen bugyit, és poénból oda akartam vinni a tőlem nem messze ácsorgó Frankynek, mikor valaki hirtelen hátrarántott hajastól, utána dúrván megfogta a csuklómat, és nem eresztett.

-Végre megvagy, kis csavargó! -hallottam egy kárörvendő hangot hátam mögül.

Próbáltam támadóm erős szorításából kitérni, de nem sikerült.

-Fra... -kiabálni akartam, de befogták a szám, és egyenesen egy fülkéhez kezdtek el vonszolni. Hiába erőlködtem, minden egyes mozdulatom csak erősebbé tette a mögöttem álló alak kezét, mely szorítása egy bilincshez hasonlított.

-"Valamit ki kell találjak, hogy elmenekülhessek Frankhez, és ott már biztonságban leszek..."-gondoltam, majd egy nagy lendülettel rátapostam ellenfelem lábára, aki ettől hirtelen eleresztett, és a fájdalomtól nem tudott már annyira magánál tartani.

Pár lépést hátráltam tőle, míg lábával volt elfoglalva, majd dühösen odavetettem neki.

-Soha nem f...-mielött folytathattam volna, megláttam ki is akart tulajdon képpen elhurcolni -ANYA! -egy könycsepp gördüld le az arcomon, de szemeim szikráztak a gyűlölettől -SOHA NEM FOGSZ ENGEM HAZAVINNI! -suttogtam, s majd megölt az adleralin.

Nem is tétováztam tovább, egyenesen Frank felé kezdtem rohanni. Mikor odaértem zihálva mesélni kezdtem.

-Si ...siessünk Frank...itt...itt van az anyám. És...és ezt te...ha ő hazavisz mindennek vége. Mindennek!

Franky mindenféle kérdezés, vagy értetlenkedés nélkül megragadta a kezem, és gyorsan elindultunk a kijárat felé. Menet közben szemem sarkából végig figyeltem, nem-e látok ismerős arcot.

-Minden tiszta? -kérdezte hadarva Franky, miközben szó szerint húzott engem.

-Őőő...igen. Nem látom...-feleltem idegesen.

Beértünk egy kisebb helyiségbe, ahol két liftajtó volt, az egyik pedig épp ezen az emeleten várakozott.

-Gyere! Most itt megyünk! -irányított határozottan Franky.

Leértünk a földszintre, onnan pedig rohantunk tovább.

-Ott a kijárat, már csak pár lépés! -bíztatott Frank, és már kezdtem megnyugodni, mikor ismét felbukkant látószögembe anyu...

-Khm...Frank!! -remegő ujjakkal mutattam a közeledő "vész"-re.

-A fracba!

Mégjobban szedtük a lábunkat...

Frankynek igaza volt, nem sokáig kellett ilyen tempót tartanunk, mivel egy-kettőre kiértünk a levegőre. Igaz, ekkor már zuhogott az eső, de engem az se zavart, hogy bőrig ázok, csak jussunk az áruháztól minnél messzebb. Miközben siettünk, hátrapillantottam az üzlet óriási üvegajtajára, és ekkor nem vettem észre, hogy patkához értünk. Nem számítottam rá, ezért kibicsaklott a lábam, és egy óhatatlan mozdulattal egy jó nagyot tanyáltam.

-Auu! -nyögtem fel fájdalmasan. -Franky, aki miután kiértünk elöttem ment tovább, most leguggolt hozzám, és felsegített a földről.

-Úúú, jó alaposan orra estél! -jegyezte meg sajnálkozva, majd térdemhez nyúlt, ahol jócskát kikoptatta az esés farmeremet -Csúnya seb...-jegyezte meg, majd előhúzott egy zsepit, és rátette a friss sebre.

-Auu! -nyögtem fel ismét.

-Na haragudj, de ennél óvatosabban nem tudom! Gyere segítek felállni és szerzünk egy taxit!

Meg se tudtam szólalni, csak hevesen bólogattam.

Vállára támaszkodtam, sérült lábamat felemelve bicegtem tovább.