Ekkor szivem egyre hevesebben vert, becsuktam a szemem, és ismét átgondoltam mindent.

-"Megteszem!" -hajtogattam magamban.

Visszanéztem az üvegajtón keresztül Geeékre, majd lassan elindultam. A hotel végénél be kellett volna kanyarodnom egy kis mellékutcára, de nem tettem. Gyorsan bebújtem egy nagyobb bokorba. Ott leguggolltam, és kikukucskáltam egyenesen a parkolóra, de közben figyletem a bejáratot is. Kb. hat perc telt el így, majd feltűntek Gerardék. Akkor már csak őket figyeltem. Ők pedig szépen elvezették a tekintetemet a turnébuszig.

Amikor tették be a táskákat a csomagtérbe, szép lassan odalopóztam a busz másik oldalához, megkerestem a hozzám legközelebb lévő bejáratot, nyomtam egyet a kilincsen, majd mikor kinyílt az ajtó gyorsan fellógtam.

-"ÁÁÁÁ! Alig hiszem el! MEGCSINÁLTAM!" -úgy éreztem, hogy egy hatalmas kő esett le szívemről. De ezek mellett féltem is egy kicsit. Féltem, mit fognak hozzám szólni, és hogy mit csináltam most tulajdonképpen. Mert nem egészen fogtam föl, hogy ez épp velem történik -"De még nem láthatnak meg. Keresnem kell egy biztonságos búvóhelyet..."-az ötletek csak pörögtek bennem, és úgy éreztem, bármikor el tudnám üvölteni magam izgatottságomban. De persze ezt most nem engethettem meg.

Körülnéztem a buszban. Egész tágas hely, ágyak, minikonyha, minden ami egy turnébuszban kell. Végül találtam magamnak egy tökéletes helyet. a konyhában volt egy nagyobb szekrény amibe pont belefértem. Tétovázás nélkül bemásztam oda, és magamra csuktam a szekrényajtót.

Így vártam, míg őkis felszálltak, majd egy pukkanás szerű hang, és a busz elindul. Mostmár kijelenthetem, hogy helyet loptam az MCR turnébusz járatra.

Mosolyogva behunytam a szemem, és csak hagytam, hogy elrázzon a busz a meleg konyhaszekrényben.

Szivesen aludtam volna sokáig, de azt kezdtem érezni, mintha valaki finoman pofozgatná az arcomat. Nagy nehezen kinyitottam szemeimet, de még cs annyit láttam, hogy egy ülésen fekszem, és egy fekete alak próbál keltegetni.

Teljesen magamhoztértem, és megpillantottam magam elött Geet és Rayt, akik, miután látták hogy teljesen ébren vagyok nem pofozgattak tovább.

-Hogy képzelted? -nézett rám feldultan Gerard -Ne vigyünk el, mi? Egyedül akarsz menni...Ja, egyedül akarsz felszökni a buszra!

-"Hopp, ennyire mérgesnek még nemigen láttam Geet. Azthiszem túl messzire mentem..."-gondoltam, majd lesütött szemmel hallgattam.

-Azthitted, hogyha bebújsz a konyhaszekrénybe nem veszünk észre? És amúgy is...hogy képzelted ezt? -magyarázott, s közben össze -vissza hadonászott.

Kicsit vicces volt, ahogy nem bírta megállni ezeket a mozdulatokat, és ezután már nem is igazán izgatott szidalmazása.

Inkább azzal foglalkoztam, hogy visszafolytsam egyre növekvő nevetésemet. Majd megköszörültem a torkomat, és komolyra fordítottam a szót.

-Én...Gerard,  értsd meg, nincs hova mennem. És ha most haza is visztek, ugysincs más választásom, mint újra elszökni. És akkor ki tudja ki kap el az utcán...Nem is tudjátok, hogy mióta próbálkozom a szökéssel. És...-egy könnycsepp gördült le arcomon -Szeretnék élni, olyan igazából. Hogy ne mindig attól függjön a kedvem, hogy épp milyen régi emléket akasztanak a nyakamba. Könyörgök Gee, segítsetek! -ismét egy könnycsepp, de még tartottam magam.

Egyenesen belenéztem Gerard szemeibe. És csak néztem. Ott égett még a düh lángja, de valahol, távolabb megcsillant az én reménycsillagom.

Ő nem szólt semmit, csak nézett vissza rám. Majd végül Ray törte meg a csendet.

-Már elég messze jöttünk, hogy most visszavigyük...-Rayre pillantottam, aki hamiskásan mosolygott. Majd ismét vissza Geere. Az ő szemeiben még mindig kételkedés jelei látszottak.

-Najó...ahhoz, hogy visszavigyünk tényleg késő van. -szólalt meg végül.

Miközben beszélt láttam, hogy kezd lenyugodni, és a hangja is egész más volt -De ezért még felelni fogsz nekem...-mondta ravaszan.

Nem egészen értettem mire céloz ezzel, de semmi okot nem találtam hogy tiltakozzak.

Sőt,amikor ő is beleegyezett ittmaradásomba majd kiugrottam a bőrömből.

Nem bírtam ki, felpattantam az ülésről, és boldogan a nyakába ugrottam.

Ő meglepődve fogadta ezt, de azért átkarolta a derekamat. Dejó érzés volt! Rögtön melegség öntötte el szivem minden pontját.

Igaz, Gerard és Ray beleeggyeztek ittmaradásomba, de a többieknek is tudniuk kell a dologról. Franky és Bob  egy távolabbi ülésnél kártyáztak nyugodtan, hozzájuk mentünk, és odahívtuk Mikey is.

Épp a konyhából jött ki, és nagyban falatozott egy csomag gumicukrot, mikor hirtelen meglátott, és kiesett az egész zacskó a kezéből meglepődöttségében.

-Gyere, kérdeznünk kell valamit! -Mikey gyorsan összeszedte az elejtett cukorkát, és közénkült -Szóval...-fogott bele mondandójába Gerard -Ahogy látod, Lora sikeresen becsempészte magát hozzánk. És már a többiek döntöttek hogy maradhat. Már csak rajtad áll! Te szeretnéd?

Mikey egy darabig még állt, és nézett hol engem hol pedig bátyját, majd határozottan bólintott, és szélesen mosolygott.

-Egyhangú...-vágott közbe Franky, majd megborzolta a hajamat.

Igaz, én ezt sose viseltem el, de most az egyszer kivételt tettem.