-Ja, bocs...ez a te ágyad? Nem látok semmit...-megpróbáltam lekászálódni róla, és amikor sikerült, gyorsan megkerestem a saját ágyamat, és bebújtam a takaró alá.

De nem bírtam elaludni. Átfutotta az agyamat sok ezer gondolat, amelyek nem hagytak nyudogni.

-"Nem akarok holnapot! Szörnyű lesz búcsúszkodni, szörnyű lesz utoljára látni a srácokat!" -töprengtem szomorúan.

Majd hirtelen eszembe jutott valami. Egy nagyon jó, bombabiztos ötlet.

Még egy utolsó gondolat suhant át rajtam, majd el is aludtam.

Mikor legközelebb felkeltem, már nem volt sötét. A nap gyengéd, narancssárga sugarai látszottak. Mikor megláttam hogy felkelt a nap, nem bírtam ki, hogy fel ne keljek.

Még félálomban voltam, de odatámolyogtam az ablakhoz, és kinéztem rajta.

-"Nem hiszem, hogy teljesen reggel van már. A kinti lámpák még mindig pislákolnak..."-állapítottam meg, majd ismét a fürdőszobába indultam, de ahogy visszafordultam az ablaktól hirtelen megláttam a még mélyen alvó Geet. Annyira aranyos volt.

Félig kitakarózva, tátott szájjal aludt.

-"Hehe, ilyet se lát mindennap az ember." -gondoltam magamban kuncogva.

Majd meggondolva magam a fürdőszoba helyett letelepedtem Gee ágya szélére, ügyelve arra, nehogy felkeltsem.

Csak néztem némán, és nem tudtam egy pillanatra se levenni róla a szemem. Még akkor sem, mikor láttam hogy dörzsöli a szemét, és nyújtózkodik. Csak mosolyogtam, és lefagytan bámultam.

Szép lassan kinyitotta a szemét, felült majd rámnézett. Ekkor hirtelen feleszméltem, és próbáltam valami magyarázatot keresni, hogy miért ülök az ágyán, és nézem folyamatosan.

-Őőő...jó reggelt! -molyogta kómásan.

-Ja, szia!

-Megint eltévedtél? -kérdezte, majd egy mosolyt próbált produkálni.

-Ja, nem. Csak...nem tudsz valami pólót adni? Nemigen hoztam magammal ruhát...-ki kellett találnom valami elfogadható magyarázatot. Igaz, tényleg szükségem volt valami pólószerűségre.

-Jó, keresünk majd neked valamit. De ne mondd már, hogy ezért ülsz itt mellettem. -nézett kérdőn rám.

-Hát..."Nem olyan könnyű hazudni neki..."-Én csak meg akartam várni míg felkelsz. Mert tudod én tusolni mentem, csak hogy utána legyen mit felvennem és...

-Jójó, értem. -szakított félbe, de láttam rajta, hogy nem teljes mértékben hiszi el amit mondtam.

Felállt, majd ismét nyújtózott egyet és nagy bőröndjéhez lépett.

-Nos, nézd! Van nekem fekete pólóm. De ha jó lesz van itt még fekete...Melyiket kéred?

-Őőő...várjál. Ez nehéz kérdés. -mondtam, s közben elnevettem magam.

-Ááá, még találtam egy másik feketét! -már ő is nevetett saját magán.

Végülis megegyeztünk hogy egy jó vastag, fekete pólót vegyek fel.

-Őőő...gatya jó az, amibe vagy...ugye? -kérdezte Gee, bár ez inkább kijelentésnek hangzott.

-Aha...-kuncogtam.

-Mi az? -nézett rám csodálkozva -Mi olyan vicces?

-Semmi, semmi. -alig bírtam abbahagyni...

-Najó... -Gerard az órára pillantott -Kilenc óra...Jobb lesz ha gyorsan megzuhanyzunk, és összekapjuk magunkat. Utána már lehet is lemenni az étterembe.

-Okés. -kivettem a szekrényből egy törölközőt, a pólót vállamra csaptam, és elindultam a fürdő felé. Nemtudom hogy meddig voltam benn pontosan, de biztos nem csak pár percet. Nagyon jól esett a meleg víz. Eközben sokat töprengtem este kidolgozott tervemen.

-"Igen, így lesz a leghelyesebb. Nem hagyom magam ilyen könnyen..."

Mikor kiértem mosolyogva ledobtam a fotelbe vizes töröközőmet és ráhasaltam ágyamra.

Mikor mind a ketten elkészültünk kisétáltunk az előcsarnokba, és ott vártuk a többieket.

Először Ray érkezett meg.

-Jó reggelt! -köszönt kissé rekedten.

-Helló, Ray! -köszönt vissza neki Gee -Nem láttad menet közben a többieket?

-Hát, Mikey mondta hogy mindjárt jön. De amúgy senkit.

Ray becslése ellenére egész hamar itt volt mindenki.

Utána egy pillanat alatt ott voltunk az étteremben, és már lehetett is reggelizni.

Jókedvű voltam egész idő alatt, de nem igazán tudtam enni. Fejembe volt egy terv, és nem tudtam tőle nyugodni. Gerard észrevette, hogy nem eszek szinte semmit. Ránéztem, és láttam rajta, hogy aggódik.

-Ja, nincs semmi bajom...-nyugtatgattam, mivel láttam hogy arcomat pásztázza. De közbe próbáltam szomorúságot színlelni.

-Hát...tudod...most megyünk...de ha gondolod szivesen hazaviszünk, hogy ne kelljen gyalogolnod! -szólalt meg Gee kissé zavartan.

-Nem kell köszi. Épp eleget tettetek értem, amit szerintem soha nem fogok tudni meghálálni.

-Ugyan már, semmiség. Mondtam, semmi pénzért nem hagytalak volna ott...

Halványan elmosolyodtam.

Véget ért a reggeli, mindenki visszament a szobájába szedelőzködni.

Miközben Gerard pakolt én leültem a fotelbe, és csak néztem őt. Belül forrtam az örömtől.

De Gee nem látszott ilyen boldognak. Elég lassan pakolt, és nemis szólt hozzám túl gyakran.

-Segítsek? Látom még fáradt vagy...-kérdeztem.

-Nem kell köszi. Csak pár holmi amit be kell rakni és kész.

Vége a pakolásnak, indulunk ki, majd mikor megérkeztünk a csarnokba ott telepedtünk le. Míg ismét a többiekre vártunk, Gerard szomorkás hangulatban beszélgetett velem.

-Mostmár jól vagy, ugye? Figyelj, de tényleg hazaviszünk!

-Igen jól vagyok. De nem kell hazavinni. Szeretnék...csak egyedül...-feleltem határozottan.

-Hát, jólvan....

Mikor mindenki kihurcolkodott, ideje volt elbúcsúzni.

-Helló, aztán légy rossz! -ölelt át barátságosan Franky.

-Szia! -Gee is átölelt -Aztán, viszel haza egy kis ajándékot legalább-majd hajdani pólójára mutatott.

-Ja, tényleg...-nemis gondoltam rá, hogy most tulajdonképpen hogy adhatnám így vissza.

De ő csak mosolygott, és nem törődött vele.

Végül mindenkitől elköszöntem és kisétáltam a hotel ajtaján.