Kiértünk a levegőre, és ott beszálltunk egy minibuszba. Nem sok volt az az idő míg a szállodához értünk, de azt is nagyon élvesztem. Franky mondott pár viccet, és azokon röhögtem végig.

Megérkeztünk, és elámultam a hotel csarnokában lévő díszektől.

Nem tudom miért, de magával ragadott ez a sok, szebbnél szebb festmény, a márványból kifarikcsált alakok. Még nemigazán jártam ilyen helyen...

-Na, akkor én húzok is! -szólt ásítva Frank.

-Helló haver, holnap találkozunk!

-Várjatok csak! -szólt a búcsúzkodás közbe Ray -Hol fog aludni Lora?

-Őőő... -Geen látszott, hogy nem igazán tud felelni erre a kérdésre.

-"Na, igen. Erre nem gondoltam. Egyszerűen csak szabadulni akartam, de a részletekre sajnos nem figyeltem eléggé."

-Nos, végülis mindanyiunknak két ágyas szobája van...szóval bármelyikünknél alhat...-tette fel az ajánlatot Mikey.

-Igazad van. -mosolyodott el Gerard -Akkor...kinél alarsz aludni? -kérdezte telses nyugalommal.

-Őőő...-ilyen "nehéz" kérdést életemben nem tettek még fel nekem.

-Áhá...nem tudja megmondani. Jobb lesz ha mind egy szobában alszunk, és nem kell választani. -szakított félbe vidáman Franky.

-Oké, én benne vagyok. -válaszolta poénkodva Gee.

-Na, most komolyan. -vágott bele a beszélgetésbe Bob.

Arra lettem figyelmes, hogy a fiúk egymásra nézve próbálnak üzenni valamit.

-Hát...-szólalt meg végül Ray -Én hangosan horkolok, szóval nem hiszem, hogy jó társaság lennék.

-Én pedig ordítozni szoktam álmomban. -nyögte be Franky.

Bobra néztem, és vártam az ő kifogását...

-Hát én...alvajáró vagyok! -látszott rajta, hogy alig tud valamit mondani.

Majd Mikeyra és Gerardra néztem, Gee pedig felhúzott szemöldökkel öccsére.

-Akkor csak mi ketten...-fogott bele mondanivalójába Mikey, de Frank oldalba bökte, mire rájött, hogy mit akarnak a többiek -Vagyis...én meg nagyon koránkelő vagyok, és tuti hogy felébredsz mellettem.

-Jééé! Hát akkor csak én maradtam...-mondta Gee tetetett meglepődéssel.

Oké, a "Hol aludjon Lora?" kérdés megoldódott. Már csak el kéne valahogy vonszolni magam az ágyig, mert hulla fáradt vagyok.

Szép lassan fogytak az emberek, mindeki ment saját szobájába. Mi maradtunk utolsónak Gerardal. Akkora már hol csukott szemmel szédelegtem egyhelyben, hol pedig félig Geere dőlve szúnyókáltam.

Végül feladtam a harcot, behunytam a szemem, és már nem is akartam kinyitni. Óvatosan nekidőltem Gerardnak és pillanatok alatt elaludtam.

Már csak azt éreztem, hogy cipelnek, és egyszer csak valami puhára fekszem rá. De utána teljes képzavar.

Majd valamikor felkeltem. Lehetett úgy hajnali négy körül. Nemtudom, csak annyit éreztem hogy sötét van, és nem pihentem ki magam. Nem is sokat láttam, csak az ablakon beszűrődő halvány fények világították meg a szobát. Valahogy sikerült kibotorkálni a fürdőszobába, és felkapcsolni ott a villanyt. Tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy még mindig nem nyertem vissza eredeti színemet. Megmostam az arcomat, majd mikor mentem volna vissza nagy zajra lettem figyelmes.

-A  k**** életbe! Ki hosszabította meg az ágyat? -mérgelődött hangosan Gerard.

-Őőő...jól vagy? -kérdeztem.

-Ja, asszem. Mivan? Már reggel van?

-Nem egészen. Csak felkeltem...Amúgy bocs, hogy felriasztottalak.

-Ja, semmi. Nem is miattad ébredtem fel. De most jobb lesz ha visszafekszel, nehogy úgy járj, mint a csarnokban, ahonnan én vonszoltalak be.

-Oké. -válaszoltam ásítva, majd lekapcsoltam a villanyt, és próbáltam visszamenni az ágyhoz. Sokáig kutattam, majd végül kitapogattam az ágy végét. Azonnal végigdőltem és...

-Auuu! Szálj le a lábamról! -hallottam Gerard kétségbeesett kiáltását.