Gee nézett egy darabig, majd elnevette magát.

"Jó az én hülyeségemen röhögni vagy mi?" -vontam kérdőre magamban, miközben furcsálkozva néztem Gerardot, aki eközben előhúzott egy zsepit, és azzal próbálta valamelyest letörölgetni a kávét.

-Csak egyet bánok. Hogy új volt ez az ing! -majd újra nevetni kezd.

-Hát... köszi...-egyre jobban vörösödött a fejem -Ha gondolod, hozok másikat...-folytattam remegve.

-Hát...rendben. De mostmár az ingem nem szomjas...-tette hozzá gúnyosan.

Azthittem ott olvadok el a színpadon.

Majd lassan hátatfordítottam nekik, és visszesántikáltam újabb kávéért.

Beértem az irodába, és mikor már ott tartottam, hogy a vizet öntöttem bele a kávéfőzőbe teljesen ideges volt.

-"Ha megint elszúrom..."-fenyegettem magam, de már kicentiztem szinte minden egyes mozdulatomat, hogy el ne rontsak valamit.

Ismét a folyosó, és ismét a színpad hátulja.

Határozottan leültem egy székre. Most nem viszem neki oda a kávét, hogy ismét csak egy nagy égés legyen belőle!

Vége lett a próbának, és mikor megláttam Geet közeledni, gyorsan felpattantam, és óvatosan odamentem hozzá, gondosan vigyázva arra, hogy  ne forrázzam le.

-Khm, tessék...-nyújtottam oda neki a bögrét.

Ő először bizonytatanul nyúlt érte, amitől mérgesen ránéztem.

-Ennyire béna nem vagyok...-morogtam, majd elmosolyodtam.

-Oké, csak látom hogy még mindig remeg a kezed...-átveszi a csészét.

-Én...tényleg bocsi az ing miatt...kimossam?

-Á, nem kell, köszi… Majd a szállodában kimossuk.

Hosszú némaság...

-És...mikor kezdődik a koncert? -törtem meg végül a feszült csendet.

-Kb. 9-kor...de ez ott úgyis kiderül mennyit csúsznak a dolgok...

-Aha, értem...

Hat óra van...mi a fenét kezdjek most magammal még három órán keresztül?

 Mikor mindenki befejezte a próbát, visszamentünk az irodába.

Frank ledobta magát a kanapéra, és mohón enni kezdett egy csokiszeletet. Gerard kezébe vett pár papírt, leült velük a fotelba, és olvasgatta.Ray és Mikey nem jöttek be, de viszont ott volt Bob, aki feltűnően méregetett engem. Leültem Gerard mellé egy székre és

akarva -akaratlanul énis bámultam Bobot. Végül lassan odament hozzám.

-Helló! -üdvözölt széles mosollyal arcán.

Én először tátogtam mint egy hal, majd végül sikerült kiböknöm, hogy "Szia!".

-Hallottam rólad, csak még nem láttalak. -mondta csevegő hangon, majd odahúzott mellénk egy másik széket.

-"Remek, legalább már mindenki találkozott velem..."-gondoltam magamban, majd kissé letölten az olvasó Gerardra néztem -"De sajnos nem sokáig fogom látni őket..."

Nemsok mindent csináltam ebben a pár órában. Csak beszélgettem a többiekkel. Nagyon jó volt. Azt éreztem, hogy ők szeretnek, és bennük megbízhatok.

Nyolc óra...

Már mindannyian készülődnek a fellépésre. Ruhák,bemelegítés...

-Sok szerencsét! -ismételgettem a tagoknak, ahányszor csak elment elöttem valaki. Az se számított, hogy mondjuk Franky négyszer ment el mellettem, és neki is elismételtem. De nem sok idejük volt válaszolni. Csak bólintottak egyet, és siettek is tovább.

Így telt el fél óra. Utána mentünk is a színpadhoz. Igen, énis...fantasztikus érzés volt. Igaz, ott is csak ülhetek, vagy hallgathatom őket, mert nem sokat fogok látni az biztos.

Már hallom, hogy hangolnak...nemsokára már övék a színpad.

Ezekbe a gondolatokba belemerülve észre se vetten, hogy Gerard odaállt mellém és csak nézett ki a fejéből. Mikor feleszméltem ránéztem, majd ismét elismételtem önmagam:

-Sok szerencsét!

-Ezt már hallottam valahol...Körübelöl 5x...-vigyorgott Gee.

-Ja, bocsi...beleélem magam. -pirultam el.

Odaért mellénk Mikey.

-Köszi...-szólalt meg hirtelen Mikey, majd nagyot kortyolt ásványvizes üvegéből, melyet szorongatott.

-Mit is? -nézett rá értetlen arcal Gerard.

-Ja, én azthittem hogy megint el akaja mondani Lora, hogy "Sok szerencsét!"...Mindegy...csak hozzászoktam. -ismét egy nagyot kortyolt viéből, én pedig mégjobban pirultam.

Gerard nevetni kezdett...

-Én már megkaptam hatodszorra is. Azthiszem jó lennél papagájnak. -intézte hozzám szavait.

Vége a hangolásnak, a fiúk elköszöntek tőlem, én pedig már nyitottam volna a számat, de Gerard gyorsan megakadályozott.

-Rendben, tudjuk: Sok szerencsét...-majd vigyorogva elmentek.

-"Hoop...tényleg. Ezt abba kéne hagynom." -határoztam el, majd egészen a színpad mögé siettem, ahol a srácok felmentek. Majd ott a lépcsőre leültem és csak bámultam őket széles mosollyal.

Nemsokat láttam a közönségből, és a kint zajló eseményekből.

Csak egy hatalmas fekete tömeget, és elöl pár biztonsági őrt.

Sóhajtottam egyet, majd mikor elkezdődött a koncert, csak a zenével törődtem. Semmi mással. Becsuktam a szemem, és hallgattam. És gondolkodtam, hogy milyen mázlista is vagyok tulajdon képpen. Igaz, akadt itt némi furcsa dolog, amit magam se értettem. Még soha nem pirultam, voltam zavarban ennyiszer mint ezen a napon. Kicsit hülyén éreztem magam emiatt, de reméltem, egy idő után ismét visszatér a jó öreg régi énem.

Mire feleszméltem vége volt az utolsó számnak is. Mindenki sikítozott, és tapsolt. És a tapsolás alól én se lehettem kivétel, még akkor se, ha sikítozni nemigen tudtam.

-Köszönjük szépen! -üvöltötte bele befejezésnek a mikrofonba Gee, majd szép lassan lejöttek a színpadról. Én felálltam, hogy a lépcsőn utat adjak nekik.

-Óriási volt! -dicsértem meg a produkciót Mikeynak, akit legelsőként láttam meg.

Mikor mindenki leért töröklözőt vettek kezükbe, és azzal törölgették izzadt arcukat.

Én csak ott álltam mellettük és vigyorogtam.

Gerard hozott magának innivalót, majd odaállt mellém.

-Na, milyen volt? -kérdezte kissé lihegve.

-Szupi! -fejeztem ki teljes őszinteséggel.

-Akkor jó. Kiváncsi voltam a te véleményedre is...-folytatta.

Látszott rajta, hogy fel van pörögve.

Egy darabig még ott voltnuk, a fiúk pihentek egy kicsit. Majd elindultak. Én bizonytalanul ballagtam a hátuk mögött. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Gee észrevette, hogy bizonytalanul hol megállok, hol utánuk megyek.

-Gyere nyugodtan! -mondta hátrafordulva, mikor épp megálltam.

-Biztos? -kérdeztem kételkedve.

-Persze. -felelt rá határozottan, majd jól összehúztam magamon a hideg ellen Gerard rajtam lévő zakóját. Egészen eddig le se vettem. Utána bátran beálltam közéjük.