-Hát...-kezdett bele a mesébe Frank -Egyszer mikor pihentünk, együtt elmentünk valami étterembe. Ott  feltétlen akarta, hogy mind az ötünknek ő hozza ki a kaját, mert svédasztal volt...És mikor megkaptuk azthittem elhányom magam...Először is nekem mogyorókrémes szalámit hozott. És mellé persze kávé volt...a többiek menüéről ne is beszéljünk! -ismét felnevetett.

Én se bírtam ki, hogy el ne nevessem magam...

"Na szép! Még a végén ideállít valami tonhalas sütivel..."-gondolta, majd elképzeltem magamba a jelenetet ahogy azt tálalná...

-Na de azért nem csinálta ezt komolyan...-szakította félbe vicces képzelgésemet Franky -Utána rögtön választott valami normális kaját...

-Csodálkoznék, ha Gerardnak ilyen ízlése lenne...-folytattam teliszáj vigyorral.

Ekkor toppant be Gee, kezében két tálall, melyek meg voltak rakva méretes szendvicsekkel.

-Tessék, remélem ennyi elég lesz. -lerakta ölembe az egyik tányért

én meg kajla vigyorral arcomon nézegetni kezdtem az elém pakolt ételt.

Gerardnak ez feltűnt, és kérdően nézett rám.

-Büdös vagy mi? Vagy esetleg azt hiszed, hogy mérget raktam bele? -tette fel kérdését.

Már nagyon idegesítette, hogy kutatómunkát végzek a szendvicseken.

Erre nem tudtam mit válaszolni, csak lesütött szemekkel Frankyre sandítottam, aki látta a nevetéstől visszafolytott arcomat, amely kezdett színt váltani. Majd ő is próbálta kontrolálni magát.

Végül belőlem kitört a röhögés...

Gerard észrevette hogy Frank se bírja sokáig, majd mosolyogva folytatta:

-Nyugi Lora, te nem vagy áldozat! -és egy barackot nyomott Frank fejére...

 Majd ledopta magát egy közelben lévő fotelba, és ő is enni kezdett.

Mikor leült, egy hatalmas darabot haraptam a szendvicsből, és jóízűen enni kezdtem.

Amióta úton voltam nemigen ettem semmit...

Majd miután megettük mind a ketten a szendvicseket, Gerardéknak sietnie is kellett próbálni.

-Figyelj! Nekünk este koncertünk lesz, és most tényleg mennünk kell. Maradj itt légyszi! -hadarta el gyorsan Gerard.

-De.." Najó, szép. Itt hagytak egyedül, azt se tudom mi-hol van. Ezt nem hagyom annyiban..."

Miután elmentek felkeltem a kanapéról, és utánukosontam, óvatosan, hogy nehogy észrevegyenek menet közben.

Majd amikor odaértünk a színpadhoz odaosontam Gerard háta mögé, aki épp gyanútlanul olvasgatta a műsortervet, és befogtam a szemét.

-Mi van? Bob, te szórakozol? -nevetett, majd levette szeméről a kezem, és épp tréfásan be akart egyet boxolni, de én közbevágtam...

-Gerard, megmentettél, és most megversz? -kiáltottam fel kissé ijedten.

Gee keze hirtelen megállt a levegőben, és gyorsan hátrafordult.

-Lora! Te mit keresel itt?

-Ugye nem gondoltad, hogy ott hagyhattok engem egyedül?! Légyszi, hadd maradjak! Szeretnék segíteni!

-Őőőő, oké, biztos van munka számodra is...Tudsz kávét főzni?

-Aha.

-Oké, hát akkor most egy kis kávé jól esne. A kávéfőző az irodában van.

-Oké...-feleltem csalódottan -"Ennél nehezebb feladatot énse tudtam volna kitalálni..."-sóhajtottam magamban, majd hátatfordítva elindultam vissza az irodába, át egy hosszú folyosón.

Sokáig tartott míg lefőtt a kávé. Már nagyon mérges voltam a vacak kávéfőző miatt.

Miután végre sikerült kiérnem a folyosóra, türelmetlenül suhantam végig rajta. Alig vártam, hogy odaadjam a csészét Gerardnak.

-"Úgy érzem, erre a napra elég volt ennyi kávét főzni" -dünnyögtem magamban.

Mikor megérkeztem a színpad háta mögé, sehol nem találtam Geet. Jobban körülnéztem, de nemcsak hogy Gerardot nem láttam, a többieket sem. Aztán hirtelen meghallottam, hogy valaki elkezd gitározni a színpadon.

-"Jaj, ne! Már biztos elkezdték a próbát."

Gyorsan a színpadi bejáróhoz robogtam, és onnan kikukucskáltam. Valóban, ott álltak és már majdnem kezdték is az első számot...

-"Most mit csináljak? Odamenjek? Vagy megvárjam míg vége van az egész próbának?" -tanakodtam magamban, és közben nemis vettem észre, hogy elindultam Gee felé.

Amikor észhezkaptam, már ott álltam szemtől szembe vele, a csészét szorongatva.

-Ja, a kávé...-szólalt meg hirtelen Gerard -Köszi.

-Őőő, szivesen -adtam volna neki oda, de hirtelen kicsúszott a csésze remegő kezeim közül, és egyenesen Gee, mellkasára löttyent tartama.

-ÁÁÁ! -nyögtem fel ijedten -Ne haragudj, én nem azért...tényleg...olyan béna vagyok! -alig bírtam levegőt venni.