Lassan kinyitottam a szemem, és megpillantottam Frankyt,kezében egy vizes törölközővel, amit szorosan a homlokomnál tartott.

Mikor látta, hogy egy kicsit magamhoz tértem beszélni kezdett.

-Jobban vagy? Szeretnél valamit?

Halványan elmosolyodtam, majd megráztam a fejem.

-Hát, akkor oké. De jobban vagy, ugye? Fáj a fejed? Jajjj...ezt a hülye kérdést...

Elnevettem magam.

-"Nagyon jó, hogy ennyire törődnek velem..."

-Akkor örülök. Mindjárt jön Gerard és...-hirtelen csörögni kezdett Frank mobilja -Pillanat!

-Oké...

Míg Frank telefonált, ismét körbenéztem. De már nem az unalmas szürke tapétákat láttam, és a hosszúkás asztalt. A sarkokban papírdobozok sorakoztak egymáson. A szoba közepén lógott egy nagy tükör, mely körül sok ruha sorakozott az akasztókon. Mellesleg elég barátságos, kényelmes hely volt ez...

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Gerard és Ray jött be.

Gerard odalépett hozzám.

-Minden rendben van? -kérdezte aggódó tekintettel.

-Persze, már minden rendben. -válaszoltam, majd hátrasandítottam Rayhez, aki épp fontos ügyeket intézett.

-Mindjárt idejön. -szólalt meg hirtelen Gee, hisz látta, ahogy kíváncsian Rayt bámulom.

-Oké. -feleltem zavartan, majd búsan lesütöttem a szemem.

Hirtelen szinte minden egyes szó eszembe jutott, amiket Gerardnak mondtam. Ő látta hogy szomorú lettem. És tudta hogy miért...

-Figyelj, beszéltem erről a dologról a többiekkel. Raynek és Bobnak még meg kell ismernie, de amúgy örülök, hogy végülis találkoztnuk. És, hát...arra jutottunk hogy itt maradhatsz ameddig mi is itt leszünk.

-És az mennyi idő? -kezdtem megrémülni. Általában egy banda nem 1-2 évet tölt egy helyhez kötötten a hosszú turnéjaik során...

-Hát, az tuti hogy leszünk még itt egy napot...-szavai nehezen hagyták el száját.

Hirtelen lefagytam, és úgy ültem Gee mellett hosszú percekig. Nem hittem a fülemnek...Egy napot engedtek...

Gerard szomorúan nézett rám. És valahol legbelül szégyelte is magát...

Ekkor lépett oda hozzánk Ray, és kedvesen kezet nyújtott.

-Helló, Lora vagyok. -intéztem felé egy erőltetett mosolyt. Neki nemsok értelme lett volna bemutatkoznia...

-Húúú, de megéheztem...Jesszus, de bunkó vagyok, meg se kérdeztem hogy te kérsz-e valamit... Szóval...Szeretnél valamit enni? -kérdezte témát váltva Gerard.

-Őőő...aha. -szinte olvasott a gondolataimban.

Majd kilyukadt a gyomrom...

-Hát akkor keresek neked valamit. Ray, vigyázz rá addig légyszi! -Gee felállt, majd gyorsan elszelet ennivalóért.

Láttam rajta, hogy még mindig piszkálja ez az ittmaradósdi...próbálta magában tartani, de nem állt neki jól a tettetés...

Ray ezután odaült Gee helyére, majd beszélgetni kezdett velem.

-Gerard mondta, hogy elszöktél otthonról...-kezdett bele. Próbált minnél barátkozósabb hangon társalogni velem.

-Na igen...-válaszoltam kissé meglepődve. "Igaz, hogyha itt szeretnék maradni, a többieknek is ismerniük kell, de rögtön ezzel kezdeni..."

-Nem sokat mesélt rólad-ekkor jött egy váratlan mondat -De azt is hozzátette, hogy vagány csajnak tart...

-Igen? -ez egy kicsit tényleg meglepő hír volt...bár mondott nekem valami hasanlót, de nem gondoltam hogy komolyan is vette..-Itt végülis nem a vagányságon múlt.

-Értem, nos...-Ray mondatát Frank szakította félbe.

-Bocsi Lora, nagyon fontos volt. Látom, már itt van Ray is...-fejezte be, majd a kanapé karfájára telepedett le -Gerard? Őt is láttam bejönni...

-Elment Lorának ennivalóért. -válaszolta Ray.

-Imátkozz, hogy Gerard valami normálisat hozzon enni...-nevetett fel Frank úgy, hogy majdnem hátraesett a karfáról.

-Miért? -kérdeztem kíváncsian.

-Nos, mondjuk azt, hogy nem az erőssége más embernek bármit is hozni...

Ray is nevetni kezdett...

-Na, tényleg mondjátok már el! -egyre kiváncsibbá tettek, és ezt csak fokozta egyre növekvő jókedvük.