-Na, megmontam. -felelt hirtelen jött örömömre Mikey.

-Hát, akkor további bemutatkozásra nincs is szükség...- Gerard még mindig mosolygott.

-"Wááá, hogy koncentráljak ilyen kísértésben?"

-Jobban vagy? -kérdezte kedvesen Mikey.

-Őőő...asszem. -feleltem bizonytalanul, de gondolataim továbbpörögtek.

"-Szóval, itt állok két olyan emberrel, akiket tisztelek, szeretem a zenéjüket és mellesleg a világon őket(is) imádom a legjobbam. Főleg Gerardot. Mi a fenét csináljak? Ezt soha nem tudom majd neki meghálálni..."

Gerard az asztalon lévő iratokhoz ment, majd rendezgetni kezdte őket. Mikey pedig, miután megkérdezte, hogy nincs-e valamire még szükségem, elment.

Gerard folyamatosan a papírokat böngészte, de sokat szólt hozzám.

-És, tulajdonképpen kinek köszönheted hogy az utcán találtalak meg jégcsappá dermedve?

-Őőő...-"Nemár. Itt álok életem nagy kedvence elött, és megse tudok mukkanni?"

-Nyugi, nem harapok vagy ilyesmi...-Gee hangján hallani lehetett hogy jó kedve van.

Felnevettem zavaromban.

-Én...saját magamnak. -böktem ki végül, miközben idegesen gyűrögettem magamon a pólót.

-Elszöktél otthonról vagy mi?

-"Hogy kérdezheti?! Pont bele a közepébe...na jó..."-Igen, idén negyedszerre.

-Negyedszerre? -fordult felém döbbenten Gerard -Najó, kemény csaj vagy látom. -ismét egy mosoly.

-Kérdezhetek valamit, Gee? -a szavakat csak úgy hagytam a levegőbe elszállni, át se gondoltam, hogy tulájdonképpen mit is akarok kérdezni.

-Tessék, parancsolj! -felelte.

-Miért segítettél nekem? -hagnom teljes kétségeket takart.

-Miért? Mert láttam hogy nem sokáig húznád kinn egyedül. Egyszerűen nem bírtam végignézni ahogy ott szenvedtél. -szavai megnyugtadtak. De ez a talány valahol, ott mélyen még mindig csupa kérdőjelből állt.

-Na, de térjünk vissza rád. Miért szöksz el ilyen sokszor?

Arcomat elöntötte hirtelen valami hidegség. Éreztem, ahogy talpamtól a fejem búbjáig átjár a szomorúság.

-Ő, ne haragudj. Látom, nem szeretnél erről beszélni...-Gerard kissé megijedt falfehér arcom láttán.

-"Na, igen. Ez elég mélyponton érintett."

Gerard felállt az asztaltól, megfogta a tőle nem messze heverő zakót, és rámterítette.

-Amúgy, hogy hívnak?

-Lora vagyok.

-Oké, Lora. De figyelj, fogalmam sincs, hogy mit csináljak veled.

-Veletek mehetek? -tettem fel a hirtelen kérdést.

Gerard elkerekedett szemekkel rámnézett.

-De miért? Szívesen hazaviszlek vagy mit tudom én...de hogy pont itt maradj...és...hát...

-Kérlek! Nem akarok haza menni! Nem akarok rokonokhoz menni! Nem akarok haverokhoz menni! Mindegyikből elegem van!!! Otthon vissza kell emlékeznem életem legszörnyűbb perceire, a rokonságom kész katasztrófa, és még a föld alól is kitúrnak ha szükség van rám, de hozzám soha nem intéztek egy jó szót se. És haverok? Ugyan...

Gerard arcát pásztáztam. Kerestem az árulkodó jeleket, arra, hogy beadja a törölközőt. De nem láttam ilyet sehol.

Reménykedve szemeibe néztem.