- Legalább elhívott a bálba!

- Jaj, Alicia! Olyan nehéz!

Angelina és Alicia a klubhelyiségben beszélgettek. Szerencsére senki nem volt ott rajtuk kívül.

- Már két éve tetszik és eddig soha nem volt képes ezt felfogni. És most meg elhív! De még hogy! Semmi romantika, csak megdob egy galacsinnal.

- Mit vársz tőle? Weasley...

- És George? Ő romantikusan hívott el téged, félrehívott és adott neked virágot! Na meg egy csókot.

Alicia felsóhajtott.

Igen, az volt a gyökeres különbség az ikrek között. Fred inkább bohóckodott, George meg inkább romantikázott, ha lányokról volt szó.

Angelinát az bosszantotta, hogy bármilyen törekvéseket hajtott végre, Fred mindig csak barátként kezelte.

Először összejött Oliver Wood csapatkapitánnyal, de Fred nem szólt semmit. Most persze Wood elment és véget vetett románcuknak. Rengeteg fiúval flörtölt, de Fredet hidegen hagyta. Kihívó ruhákat vett fel (még télen is kivágott pólók) de semmi.

Kviddics kapitány lett Oliver után, és Fred csak hátba-veregetéssel gratulált. Meg tudta csinálni a Mount-csavart, amit eddig senki, de nem ért el így se eredményt. Még az is felmerült benne, hogy szerelme melegecske, bár George megnyugtatta, hogy biztos nem, mert Egyiptomban kitanulmányozták a nőket/lányokat és nagyon nem úgy tűnt, mintha Fred ferde hajlamú lenne. Egy beszélgetésükben még azt is elárulta, hogy testvére szerint Angelinán nagyon jól áll a lila és a vajszín, de a rózsaszín ellen sincs kifogása, meg hogy aznap milyen jól nézett ki. A probléma tehát az, hogy vagy nem tetszik neki Angelina, vagy csak nem meri bevallani.

Most, amikor jött ez a bál dolog és McGalagony kifejtette az oroszlánok és a hattyúk dolgait, a lány már „égett” a szerelemben. Lám, a fiú megkérte, hogy jöjjön el vele a bálba.

- Tudod, Georgie szerint...

- Georgie?

- Csak négyszemközt hívom így, szóval szerinte Fred béna a nők terén. Ne mondd el senkinek, de  - Alicia suttogóra fogta – Frednek még nem volt barátnője.

- Mi?

- Jól hallottad, még soha. Én is alig hittem el, amikor George elmondta. Te leszel az első hódítója. Gyere, segítek kiválasztani a ruhádat a bálra! Már csak egy hetünk van!

Az az egy hét azonban nagyon gyorsan eltelt. A bál napján történt reggeli események következnek:

- Na, Roni, van bár párod a bálra? – kérdezte Fred a Nagyteremben, miközben egy hatalmas szendvicset tömött magába.

- Van – vörösödött el Ron.

- És ki az? – vonta fel a szemöldökét George.

- Padma Patil – sóhajtotta Hermione, mire mindenki ránézett – Harry mondta – vágta ki magát, hogy milyen jól-informált.

- Csodálom, hogy összeszedted a bátorságot és megkértél valakit – vigyorgott Fred.

- Én is – emelte ikertestvérére a szemét George.

- Ezt meg hogy értsem?

- Azt ajánlom, csípd ki magad a bálra és vegyél virágot, esetleg egy puszit is adhatsz neki...

- Mi?

George elvigyorodott, azzal felállt, hogy üdvözölje a közeledő Aliciát, majd mindketten a tanári asztalhoz indultak, hogy McGalagonnyal konzultáljanak a közeledő házi dolgozat időpontjának megmásításáról. Még George visszakiáltott Frednek:

- Remélem a táncról meg a kézfogásról tudsz...

A délelőtt még kimentek hógolyózni (Harry, Ron, Hermione, Ginny, Fred, George, Angelina, Alicia, Katie, Dean, Seamus, Lee és még Neville is beállt egy kicsit).

- Nem megyünk fel öltözködni? – Hemione idegesnek tűnt.

- Ilyenkor? – kérdezte Ron.

- Még van legalább 5 óránk! – nevetett Angelina.

Lee felvetette, hogy építsenek hóembert. Csináltak is egy jó nagyot, ami mellesleg ronda volt, kicsit ferde, de ez van, majd csináltak neki társakat.

Hermione már tűkön ült, inkább felment készülődni.

- Minek cirkuszol? Senki nem hívta el... – nézett utána Ron.

- Szerintem pedig elhívták – mondta Neville – Amikor megkérdeztem a második napon, nagyon kedvesen azt mondta, hogy már elhívták, bár még nem mondott igent, de valószínű vele megy el...

- És arra nem gondoltál, hogy csak veled nem akart elmenni? – kérdezte Seamus.

- Jaj, nem! Hermione megmondta volna, mert Neville-t kedveli – torkollta le Ginny.

- Tényleg, ti együtt mentek – sandított húgára Fred.

Hirtelen egy hógolyó szállt felé, egyenesen az arcába.

- Bocsi, nem téged akartalak – nevetett George.

- Ha harc...

Újra beindult a csata. A kicsik voltak a nagyok ellen. A kicsik túlerőben voltak. A döntő harc volt, amikor:

- Angie, vigyázz! – kiáltotta Fred és ellökte a lányt egy jó nagy hógolyó útjából. A lendület miatt átestek az eldeformált hóembereken, amik most erődként működtek. Egy percre megállt az idő. Fred feküdt Angelinán, az arcuk pont egy vonalban volt. Csak néztek, néztek és néztek egymás szemeibe, amikor szájuk közeledett egymáshoz és lassan összeértek – na, hát nem ez történt. Néztek ugyan egymás szemébe, de többre nem maradt idő, mert George tűnt fel a színen.

- Háború van, ezt majd a bál után a gardróbban vagy hol legyenek szívesek folytatni!

A két fiatal fölpattant és folytatták a csatát. Sajnos elvesztették. Csurom vizesen, jéggé fagyva indultak vissza a kastélyba. Lee, Geroge, Alicia, Katie, Fred és Angelina kénytelen volt végighallgatni Seamus, Dean, Ron, Harry, Ginny és Neville győzelmi énekét.

Felérve a klubhelyiségbe, mindenki fogta a holmijait és elkezdett készülődni a bálra.

Egy óra múlva már nagyon sokan készen álltak.

Angelina egy gyönyörű vajszín-rózsaszín ruhát vett fel, ami kiemelte a sportos alakját. A haja szabadon volt, csak egy kis hajtű volt benne, de az oldalfrufruja még mindig kacéran a szemébe lógott. Amíg kiért a tömegből a klubhelyiségbe, a fiúk nem igazán ezt nézték, hanem a dekoltázsát. Fredet nem látta sehol, de George ott ült az egyik kanapén. Angelina lehuppant mellé.

- Én, mindent elkövettem, George. Ha Fred még így sem veszi észre, hogy belezúgtam, akkor elvonulok apácának...

- Angie, Fred vagyok – nézett rá a George-nak hitt Fred.

- Huh, akkor felejtsd el, amit mondtam, jó?

- Nem igazán.

- Légyszi, mert olyan hülyén érzem magam.

- A leghelyesebb pasi mellett? Ugyan! – nevetett Fred.

- Erre most mit mondjak?

- Semmit, most nekem kell mondani valamit. Nos, szóval... Te vagy a legszebb lány, akit ismerek, már régóta szeretném elmondani, hogy örülnék, ha több lenne köztünk, mint barátság.

- Megcsókolsz? – mosolyodott el a lány.

- Azon vagyok – felelte Fred, és agyon koncentrálva megcsókolta.

- Ahhoz képest, hogy nem volt barátnőd, jól csókolsz – sétáltak már kéz a kézben a folyosón.

- Igazából gyakoroltam.

- Kin? Min?

- Fagyin. Nagyon finom volt, pont olyan, mint a szájfényed.

- Fred, te vagy a legbénább, legviccesebb és leghelyesebb pasi a Roxfortban!

Azzal beléptek a többi párral a Nagyterem kapuján.

By: Hermron

(tervezem a folytatását, bár nem ennek, csak egy F/A párosítású kisregény formájában)