(előszó)
Voldemort halála után 7 hónappal

Hideg téli hajnal volt, a telihold sikoltó fénye még mindig ott kúszott a lombtalan fák között, megvilágítva a szikrázó havat, amiben farkasok lábnyoma volt kivehető. Az idén korábban érkezett a hó. A napnak sem akaródzott igazán felkelni, így a tájad egyedül a hold világította meg. Álmos baglyok panaszos huhogása hallatszott a távolban.

Metszően hideg volt a levegő, szinte csontig hatolt. A fák között egy kis kunyhó bújt meg, aminek egyik rozzant ablakából némi pislákoló fény szűrődött ki. Farkasok ólálkodtak körülötte, ami cseppet sem volt átlagos. A rozzant ajtó keserves nyikorgás közepette kinyílt, majd egy csuklyás öregember lépett ki rajta. Intett az állatoknak, hogy menjenek el onnan, s meglepő mondom egy szempillantás alatt el is tűntek onnan.

Az öreg visszament a kunyhóba. Bent fülledt meleg volt és szinte alig lehetett megmaradni ott. Elhaló nyöszörgés hallatszott az egyik sarokból, ahol egy ágy állt elfüggönyözve, amin nem lehetett átlátni. Halk suttogás és biztat szavakat hangzott fel. Majd egy vén bábaasszony bicegett ki a nehéz függöny mögül.
- Elhúzódik- mondta aggodalmas képpel a férfinak.
- Már két napja vajúdik- sóhajtott a férfi, de még mindig nem vette le a csuklyáját.
- Nem engedte, hogy beleavatkozzak- feleselt vissza az asszony.
- Tartsa szemmel a lányt és majd meglátjuk, hogy mi fog történni.
- Magának elment az esze, ha nem fordul meg a gyerek akár meg is ölheti mindkettőjüket.
- Akkor meghalnak- morogta szárazon, majd leült a tűz mellé- egy pillanatra kivillantak a krétafehér kezek a kopott köpeny barna redői közül.
- Nem lehet ilyen gonosz- hüledezett az asszony.
- Fizettem neked a szolgálataidért, és nem kértem, hogy a lelkiismeretem légy. Ennek a gyereknek varázslat nélkül kell a világra jönni.
- Értem- motyogta az asszony, majd elindult az ágy felé, mikor a függöny felé ért visszafordult és így szólt:- Vannak mugli módszerek is, csak dönteni kell kit mentsek?
- A gyereket... a gyereket- nyomatékosította fáradt hangon a férfi.
- Értettem uram- mondta a boszorkány.
Tompa sikoly töltötte be a kis kunyhót és egy nő erőtlen sírása hangzott a függöny mögül. Kérte az apját, hogy segítsem neki, de az öreg csupán a fejét fordította el. Erőtlen nyögések és velőtrázó sikolyok egyre erősödtek.

Majd gyereksírás váltotta fel őket. A bába remegő kézzel bugyolálta be a kisbabát, aztán a nyivákoló csöppséget, s a férfi karjába nyomta. A gyerek azonnal elhallgatott és nagy szemekkel az öregre nézett.
- Túl fogja élni a lányon?- kérdezte a férfi.
- Pár bájital és rendben lesz.
- Helyes. Itt a pénzed- mondta és egy erszényt rakott az asztalra- És jól figyelj! Senkinek nem szólhatsz erről.
- Számíthat a diszkréciómra, mint mindig.
- Reméltem is. Nem akarom, hogy kiderüljön született utód a sötét oldal trónjára.
- Ez nem lehet- képedt el az asszony.
A férfi rájött, hogy túl sokat árult el. Felemelte a kezét, amin egy furcsa szimbólum jelent meg. Az asszony felé emelete a tenyerét, aki teljesen megdermedt, majd pislogott egyet és így szólt:
- Nagylelkű voltál velem uram- és megcsörgette az erszényt.