1985-ben Washington városában (Washington DC) Ian Mckaye és Guy Picciotto, a lassan megcsontosodó és az erőszak által egyre jobban elborított washingtoni hardcore szcéna veteránjai úgy döntöttek, hogy valami újba fognak. Mackaye együttese, az Embrace, és a Picciotto nevéhez fűződő Rites of Spring a hardcore-ra addig nem jellemző mértékben és módon voltak innovatívak, és az eredetileg a kulcsszereplők egyedi, személyes kísérletezgetésének induló stílus hamarosan saját, egyedi hangzással rendelkezett (a Hüsker Dü 1984-es Zen Arcade albumát gyakran emlegetik, mint az új hangzásra jelentős hatást kifejtő alkotást). A kísérletezés és az innováció megújult szellemének eredménye, hogy az 1985-ös nyár a szcénában "Forradalmi Nyár" néven híresült el.
Rövid időn belül a DC színtér emo hangzása más együttesekre is hatással volt, úgymint a Moss Icon, a Nation of Ulysses, a Dag Nasty, a Soulside, a Shudder To Think, a Fire Party, a Marginal Man, a Gray Matter, amelyek közül számosan jelentettek meg anyagot MacKaye Dischord Records-ában. A DC emo eredeti hulláma 1994-ben fejeződött be a Hoover együttes széthullásával.Nem tudjuk, hogy az emo kifejezést voltaképpen ki is használta először. Legkorábbi dokumentált megjelenésekor a Rites of Spring tagjai említették a Flipside Magazinnak adott 1985-ös interjújukban, hogy néhány rajongójuk ezt a kifejezést alkalmazza az együttes hangzásának leírására. A korai 90-es években mindenesetre nem volt szokatlan, hogy a washingtoni színtérre, mint emo-core-ra hivatkoztak. Az emo terminus emo-core-rá alakulásának ideje szintén bizonytalan.
Ahogy a washingtoni színtér nőtt, hasonló hangzással bíró és a DIY (Do-It-Yourself, konyhamagyarul Csináld Magad) etikát előtérbe helyező színterek jöttek létre. San Diegoban, a korai '90-es években a Gravity Records kiadott néhány hardcore emo anyagot. A korszak együttesei közt az alábbiakat találjuk: Heroin, Indian Summer, Drive Lik Jehu, Angel Hair, Antioch Arrow, Universal Order of Armageddon, Swing Kids, Mohinder. Kaliforniában az Enullition Records adott ki hasonszőrű együtteseket, így a Still Life-t és a Portraits of Past-ot, számos más klasszikus hácé együttes mellett. Az együttesek közti közös nevezőként változatos és számos szociális, illetve politikai téma említhető.
Ugyanebben az időben a New York/New Jersey területen olyan együttesek, mint a Native Nod, a Merel, a 1.6 Band, a Policy of 3, a Rye Coalitionés a Rorschach ugyanezt a lendületet érezték. Számos az előző együttesek közül kötődött a az ABC No Rio klub köréhez. Ez a mikroszíntér szembehelyezkedett a szcénán eluralkodó erőszakkal és a stagnálással, és a mára már legendává vált CBGB's mellett egyedüliként biztosított teret New Yorkban a hardcorenak. Az emonak ez a hulláma, különösen a San Diegoi színtér az emo egy kaotikusabb, agresszívebb formája, a screamo irányába alakult tovább.Ahogy a legkorábbi bandák feloszlottak és szétszóródtak, úgy halványultak el az emo korábbi, hardcore-osabb beütései. Mindazonáltal, ennek a hangzásnak az elemei tovább éltek olyan együttesekben, mint a Four Hundred Years és a Yaphet Kotto. Emellett számos modern együttes is merít az emonak ebből a vonalából, többek közt a Circle Takes the Square, a Hot Cross, a City of Caterpillar, a Funeral Diner és az A Day in Black and White.
Az Embrace 1986-os feloszlását követően MacKaye megalapította a Fugazit, amelyhez nemsokára csatlakozott Guy Piccioto is. Noha a Fugazit általában nem tartják emoegyüttesnek, az együttes számos második hullámos emoegyüttesre hatott, mint a Sunny Day Real Estate, a Braid vagy a Jimmy Eat World. |