A dinoszauruszok biológiája, viselkedése

Amikor a paleontológusok megpróbálják felvázolni a dinoszauruszok külső megjelenését és viselkedését, vérbeli nyomozók gyanánt dolgoznak: minden fellelhető adatot megkeresnek és igyekeznek beilleszteni a képbe. Ugyan főként csontok és fogak alapján dolgoznak, de egyéb leletek - például lábnyom- és bőrlenyomatok - is szolgálhatnak számukra érdekes információkkal. Az ősállatok testének és viselkedésének számos vonására óhatatlanul nem találunk utalást a megkövesedett maradványokban; a dinoszauruszok biológiai jellegzetességeivel kapcsolatban sokszor merő találgatásokra kényszerülünk.

A dinoszauruszokkal és egyéb kihalt lényekkel foglalkozó paleontológus a mai élőlények biológiájának és természetrajzának kitűnő tudója. Tökéletesen tisztában van vele, hogy mi módon alkotnak egységet az izmok, a belső szervek és a csontváz a ma élő állatok testében; ezek az ismeretei szolgálnak számára kiindulópontként, amikor a megkövesedett maradványok alapján elképzeli és felvázolja egy-egy dinoszaurusz
testének lágy részeitmés csontvázát. Az őshülllőkhöz leginkább hasonló állatok, vagyis a madarak, a krokodilok és a gyíkok a maguk jellemző vonásaival szintén támpontot adhatnak a dinoszauruszok biológiai jegyeinek tisztázásához és összehasonlításához.

Meleg- vagy hidegvérűek?

 A mai melegvérű állatokat, tehát a madarakat és az emlősöket erőteljeseb anyagcsere jellemzi, mint a ma élő hidevérűeket, vagyis a halakat, a kétéltűeket és a hüllőket. Ez annyit jelent, hogy a melegvérűek szervezetében a kémiai folyamatok gyorsabban és magasabb hőmérséklet mellett megy végbe, mint a hidegvérűeknél, vagyis a melegvérűek magasabb energiaszinten élnek. Ez a magasabb energiaszint természetesen fokozott táplálékfelvételt tesz szükségessé.
 De nem ez az egyetlen különbség. A melegvérű állatok energiájuk legnagyobb részét a tápanyag elégetése révén szerzik. Ezzel szemben a hidegvérűek energiaszükségletüknek csak egy részét fedezik ilyen módon; ők felhasználják a környezet energiáját, elsősorban a napfény melegét, hogy megfelelőképpen felmelegedve mozgékonyak és életerősek legyenek. Emiatt van az, hogy a hidegvérűek sokkal inkább függenek az éghajlati adottságoktól, mint a melegvérű állatok: testhőmérsékletük mindig az időjárás változása szerint ingadozik, miközben a melegvérűek testhőmérséklete közel állandó. A másik különbség, hogy a legtöbb hidegvérű hüllő, például a gyíkok és a kígyók villámgyors mozgásra képesek ugyan, de csakis rövid távon - hamar kifogynak a szuszból. Életmódjukat és vele anyagcseréjüket is inkább a rövid idejű, heves erőkifejtések jellemzik - nem képesek olyan állandó és kitartó aktivitásra, mint a madarak és az emlősök.