Csend terjedt szét a szobában, ami nekem már egy órának tűnt. Végül Frank megszólalt, csak épp azt nem tudtam, hogy ez jó vagy sem.

-T-terhes vagy?- kérdezte halkan.

Lassan bólintottam anélkül, hogy ránéztem volna.

-M-mióta tudod?- pár pillanatig semmit sem feleltem.

Felemelte a fejem, hogy ránézzek.

-Válaszolj! Mióta tudod?!- kiabált és láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe, ahogy nekem is.

-Csak egy napja…N-nem rég óta.- mondtam, félve a reakciójától.

Felállt, én pedig hátraestem, majd végül én is felálltam és rá néztem.

-Miért nem mondtad el nekem?!- kiabált.

-Én…én féltem…b-bocsánat.

-Mitől féltél?

-Féltem, hogy mit fogsz rá reagálni…mint most…

Rázta a fejét.

-Azt hittem bízunk egymásban! Nyilvánvalóan kibaszottul nem, mert akkor nem titkoltad volna el!- mondta és megragadta a csuklóm.

-Én próbáltam elmondani már, de aztán csöngettek…csak egy nap volt, én se tudom rég óta!

-Akkor kellett volna elmondanod, amikor megtudtad! Nem bízol bennem?!

-Természetesen bízom benned…sajnálom…bocsánat.

Megint csak a fejét rázta és a szemei megteltek könnyekkel. Ellökött magától, én pedig elvesztve az egyensúlyom a földre estem.

-Frank…- sírtam és felnéztem, amikor észrevettem, hogy elindul az ajtó felé.

-NEM ÉRDEKEL!- kiabált vissza és becsapta az ajtót.

Gerard gyorsan felállt onnan, ahol eddig ült és odafutott hozzám. Letérdelt mellém és átölelt. Felnéztem és láttam hogy Ray is kirohan az ajtón, valószínűleg Frank után ment. Rögtön a könnyeim elhagyták a szemem, miközben még mindig Gerardot öleltem.

Frank’s P.O.V.

Átrohantam a másik szobába és lerogytam a földre. Felültem a kanapénak támaszkodva és a fejemet a térdeimre hajtva sírni kezdtem. Bűntudatom volt, hogy ellöktem Lisa-t és kiabáltam vele, de nagyon mérges lettem rá, amiért eltitkolta előlem. Az egyik felem mérges volt Lisa-ra, amiért titkolózott, tudom hogy csak egy nap volt, de úgy éreztem nem bízik bennem. A másik felem pedig úgy érezte, hogy most azonnal visszarohan hozzá és bocsánatot kér. Nem az volt a baj, hogy terhes, mert amiatt nagyon boldog vagyok, hanem az hogy eltitkolta előlem.

Hirtelen halk kopogást hallottam az ajtón.

-Húzz innen!- kiabáltam.

Jelen pillanatban senkivel sem akartam beszélni, csak egyedül akartam lenni. Bár tudtam, hogy nem fognak békén hagyni. Igazam is lett, mert az ajtó kinyílt. Lassan felnéztem és megláttam hogy Ray közeledik felém.

-Nem hallottad? Azt mondtam húzz innen! Nem akarok senkivel se beszélni!- kiabáltam, de ő figyelmen kívül hagyva engem odajött és letérdelt mellém.

-Nem hagylak itt!- mondta halkan.

Felálltam hogy elmenjek, de Ray 3 lépés után megfogta a karom és megállított.

-HAGYJ BÉKÉN!- kiabáltam és kitéptem a kezem a szorításából, de megint megragadott.

-Frank! Hallgass meg! Mi van veled?! Miért vagy ilyen mérges?!- kiabált és megfordított hogy ránézzek.

-Nem hallottad amit Lisa mondott az előbb?! Süket vagy?! Azt mondta terhes!!! Ezt miért nem mondta nekem eddig? Azért vagyok mérges, mert Lisa félt elmondani nekem! Tudom, hogy csak egy nap volt, de nagyon felzaklatott, hogy én mennyire szeretem ő pedig fél elmondani és nem bízik bennem! Tudod milyen érzés ez?

-Igen haver, megértem mit érzel, de mindezt Lisa-nak kéne elmondanod. Ellökted és elrohantál. Lisa most a másik szobában sír és ugyanígy érezhet mint te. Menj és beszélj vele!

-Nem…- ráztam a fejem.

-Frank!- kiabált és megfogta a vállam- Ha annyira szereted, amennyire az előbb mondtad, menj és kérj tőle bocsánatot! Ne hagyd már hogy ott sírjon! Menj és beszélj vele már!

Kitéptem magam a karjai közül és gyorsan berohantam a hálóba becsapva magam mögött az ajtót. Az ajtónak támaszkodva megint sírni kezdtem. Hallottam, hogy Ray hangosan sóhajt és visszamegy a többiekhez, becsapva maga után az ajtót. Leültem az ajtónak támaszkodva és sírtam.

Lisa’s P.O.V.

Sok sírás után, hallottam hogy kinyílik az ajtó és reméltem hogy Frank az, de csak Ray volt.

-M-megtaláltad?- kérdeztem halkan, mire bólintott- Mit mondott? Haragszik rám?

-Nem azért mérges mert terhes vagy, hanem mert eltitkoltad előle.

Letöröltem az arcom és felálltam.

-Hova mész?- kérdezte Gerard és ő is felállt.

-Megyek és beszélek Frankkel…- válaszoltam és elindultam az ajtó felé.

Ray megfogta a karom és megállított. Megfordultam.

-Nem hiszem, hogy ő most akar beszélni veled.

-De beszélnem kell vele.- megfordultam és mindenki engem nézett.

Kirántottam a kezem Ray szorításából és kimentem a szobából.

Egyenesen bementem az ajtón.

-Fra…- megálltam, amikor furcsa hangokat hallottam a hálóból.

Csendben az ajtó elé mentem és hallottam Frank hangját, úgy hangzott mintha sírna. Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült.

-Frank?...Frank, kérlek engedj be.- mondtam és kopogtam a hálószoba ajtaján.

Hirtelen a sírása elhalkult és az ajtó mögül a súly felemelkedett. Lassan kinyitottam az ajtót és megláttam hogy Frank az ajtó melletti falnak támaszkodva ül a földön. A térdeit felhúzta és az arcát a kezeibe temette. Rossz volt így őt látni. Felnőtt férfi, rocksztár és olyan rossz volt ilyen feldúltnak látni. Még soha nem láttam ilyennek.

-Frank?- mondtam és letérdeltem elé- Én…nagyon sajnálom.

Lassan felnézett. A szemei pirosak voltak a sok sírástól. A látványa már engem is sírásra késztetett.

-Miért nem mondtad el Lisa?- kérdezte suttogva. Megnyugodtam, hogy milyen halkan mondta.

-Én…tényleg nem tudom…csak…féltem…

-De mitől féltél? Ilyen szörnyű vagyok, hogy a barátnőmnek félnie kell tőlem?- a hangja egyre hangosabb lett.

-Nem, természetesen nem.

-Akkor?

-Én…féltem a reakciódtól…hogy nem akarod a gyereket és szakítani fogsz velem emiatt.

-Lisa, nem baj hogy terhes vagy, az a baj hogy eltitkoltad.

-Már úgyis mindegy mert…elvetetem a gyereket.

-Mi?! Miért?!

-Mert túl fiatal vagyok Frank…én…nem akarok gyereket…már tegnap eldöntöttem.

-Meg se vártad mit mondok?

-Akármit mondhatsz…de…akkor sem gondolom meg magam…túl fiatal vagyok hogy gyerekem legyen.

-Nem vagy túl fiatal!- kezdett a hangja megint mérges lenni.

-Frank! 17 vagyok.

-Az nem túl fiatal…és én itt leszek melletted!

-Nem…nem akarom.- ráztam a fejem.

-Miért? Nem bízol bennem?

-De…bízom benned de…nem akarom megtartani a gyereket. Nem tudnák vele jól bánni.

Felállt és kirohant a szobából. Sóhajtottam és rohantam utána.

-FRANK!- kiabáltam utána- MIÉRT VAGY ILYEN ÖNZŐ?

-NEM VAGYOK ÖNZŐ! TE VAGY AZ EGYETLEN, AKI ÖNZŐ!- kiabált vissza.

-TE VAGY ILYEN ERŐSZAKOS, AMIÉRT ÉN NEM AKAROK GYEREKET! ÉN MARADOK EGYEDÜL, HA VALAMI TÖRTÉNIK KETTŐNK KÖZT!

-De nem fog történni semmi kettőnk közt! Ígérem!

-Nem tudod megígérni! Remélem nem történik semmi kettőnk közt de…nem tudhatod a jövőt.

-Tudom, de nagyon szeretlek! Kérlek, Lisa! Tartsuk meg a gyereket!

-Frank…én…nem megy…sajnálom.

-Az istenít! Jó menj és vetesd el! Menj csak, öld meg a gyereket! De ne várd, hogy veled menjek!

-Te…nem jössz?

-Nem. Ha meg akarod ölni a gyerekünk menj, de én nem akarom.- mondta.

Megfordult és elindult.

-Hova mész?

-El!- mondta és becsapta az ajtót.

Megint sírni kezdtem. Most mit csináljak?