A padon ülve azon gondolkodtam, hogy tudassam Frankkel a terhességet. Tudtam, hogy el kell mondanom neki, nyilvánvaló, hogy nem tudom örökké titokba tartani. Egy nap úgy is kiderülne és akkor viszont inkább előbb kéne elmondani. De hogy mondjam el? Mégsem állhatok úgy elé hogy ’Frank terhes vagyok’…Vagy igen? Nagyon féltem! Igaz amit Alicia mondott? Vagy amikor elmondom neki itthagy…Nem akartam elveszteni soha…Attól is féltem, hogy gyerekem legyen…

A gondolkodásomat a karomra hulló esőcsepp szakította meg. Felnéztem az égre és szürke volt. Esni fog. Mollie-t kezdtem keresni. Kiszúrtam, amint pár kutyával játszik a park másik felén. Felálltam és odafutottam hozzá.

-Mollie.- hívtam, ő pedig elkezdett felém futni.

Mosolyogva lehajoltam és ráadtam a pórázt. Elindultunk.

Egy dombon sétáltam lefelé a házak mellett. Eleredt az eső, tehát lehajtott fejjel sétáltam. Ahogy sétáltam, véletlen nekimentem valakinek.

-Oh, sajnálom.- hallottam egy lány hangját mentegetőzni.

-Bocsi.- mentegetőztem én is még mindig lehajtott fejjel.

-Lisa?- hallottam a lány hangját megint.

Lassan felnéztem és megláttam…Mary-t.

-Oh, ööö…Hello.- köszöntem félénken.

-Istenem…Szia!- ölelt meg vigyorogva, én csak zavartan visszaöleltem, mert azt hittem mérges rám- Bocsánat az anyám…vagyis anya miatt. Nagyon rosszul érezte magát azok után, ami történt. Az elején nagyon összezavarodtam, de aztán anyáékkal leültünk beszélgetni és mindent elmeséltek rólad. És te vagy a húgom! Nem tudtam, hogy van testvérem. Visszajönnél hozzánk? Kérlek…mindig akartam egy tesót!

-Én…sajnálom…nem lehet.

-Miért nem?

-Nem tudom…- ráztam a fejem- Nos…mi egy hét múlva megyünk haza.

-Haza? Hova haza? Ez az otthonod.- mutatott a házukra, eddig észre se vettem, hogy előtte állunk- Itt a családod!

-Nem hagyhatom el Gerardot és a többieket.

-Az ki?

-Az unokatesóm…vagyis…unokatesónk.

-Oh, Gerard Way? Wow, vele élsz? Akkor majd akarok vele találkozni! Tudom hogy unokatesóm, de még soha nem találkoztam vele.

-Sajnálom Mary. Nem akarom elhagyni őket. Én…nem hagyhatom ott Franket.

-De igen. Mi vagyunk a családod, nem ők!

-És eddig hol voltatok? Hol a pokoba voltatok, amikor a nevelő szüleim fenyegettek és megvertek? Hol volt anya és apa ezekben az időkben? És egyébként is miért dobtatok ki? Ezekre a kérdésre akarom tudni a választ!

-Gyere be és megbeszéljük.- mondta és megfogta a karom.

Elhúztam a kezem.

-Nem akarok bemenni! Nem akarok semmit csinálni! Már megbántam hogy eljöttem idáig és ennyit kerestelek titeket! Csak haza akarok menni. Igen, New Jersey-be a nénikémmel, a bácsikámmal és az unokatesóimmal élni. Oda tartozom!

-Nem, nem oda tartozol! Hozzánk tartozol. Mi vagyunk az igazi családod!

-Az igazi családom nem dobott volna ki, vagy igen?!

-Hát, nem…de…

-Megyek…- mondtam és elindultam.

-Várj!- fogta meg a karom megint, de én elhúztam.

-HAGYJ BÉKÉN!- kiabáltam és elfutottam.

Mikor már nem látott, megint sétálni kezdtem. Bűnösnek éreztem magam, amiért kiabáltam a testvéremmel, de tudtam hogy ez az ő hibája. El akartam menni. Ha ott maradok, akkor bementem volna és azt nem akartam. Tudom, még nincs vége ennek az egésznek…

Visszaértem a hotelhez és egyenesen a szobánkba mentem…volna, de megint elfelejtettem elvinni a kulcsom. Kopogtam az ajtón és néhányszor kiabáltam Franknek, de nem válaszolt. Nem úgy hallatszott, mintha a szobában lenne. Gondolom a többieknél van, ezért egy ajtóval arrébb mentem és bekopogtam.

Gerard nyitott ajtót pár másodperc múlva.

-Szia édes.- mosolygott.

-Szia.- mosolyogtam én is- Frank itt van?

-Igen, gyere be.- állt oldalra.

-Köszi.- mondtam és bementem.

Misha Frankkel beszélt a kanapén, tehát odamentem hozzájuk. Misha felém biccentette a fejét, jelezve Franknek hogy jövök, mire Frank hirtelen elhallgatott. Felhúztam a szemöldököm és odamentem hozzájuk.

-Helló.- köszöntem.

-Szia.- mondták egyszerre.

-Folytassátok nyugodtan.- mosolyogtam.

-Már befejeztem.- válaszolt Frank.

-Rendben.- sóhajtottam.

Frank arrébb húzódott hogy leüljek. Leültem Frank és Misha közé, majd levettem Mollie-ról a pórázt, aki azonnal felugrott Misha ölébe.

-Jaj, de aranyos.- nevetett Misha.

-Tudom.- néztem mosolyogva, ahogy simogatja.

Miután beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, felálltam és elindultam a konyhába Aliciához, aki a vasárnapi vacsorát csinálta.

-Segítsek valamit?- kérdeztem.

Megfordult.

-Oh, felvághatod a zöldségeket, ha akarod.- mosolygott.

-Természetesen.- mosolyogtam.

Megfogtam a kést és elkezdtem felvágni a répát.

-És…elmondtad már Franknek?- kérdezte Alicia 5 perccel később.

-Ömm…- megfordultam és ránéztem- Nem egészen…

Odament az ajtóhoz és becsukta.

-És el akarod?- kérdezte.

-El, el akarom de…nagyon félek.

-Megértem hogy félsz, de el kell mondanod. Nem tarthatod már sokáig titokba.

-Tudom…- mondtam halkan.

-Akarod, hogy elmondjam neki?

Hirtelen ránéztem.

-Ne, nem. Olyan furcsán hangzana mástól megtudnia…azért köszi.

-El kell mondanod neki Lisa. Tudom, hogy nehéz.

-Tudom. Én…elmondom neki holnap…ígérem.

Bólintott. Sóhajtottam és visszafordultam felvágni a maradék zöldséget.

A vacsi után még sokat beszélgettünk, tv-t néztünk, stb. éjfélig. Frankkel elköszöntünk és visszamentünk a szobánkba.

Bementünk a hálóba. Felvettem a pizsamám és bementem a fürdőszobába fogat mosni, stb. Mikor kész lettem visszamentem és lefeküdtem, Frank pedig bement a fürdőbe.

Mikor Frank visszajött, lefeküdt mellém. Ránéztem és felhúztam a szemöldököm.

-Miért alszol hosszú ujjúba?- kérdeztem.

-Én…fázok.

-Frank, valamit eltitkolsz előlem. Mi az?

-Semmi.

-Este még póló sincs rajtad…nem hogy hosszú ujjú.

-Fázok.- ismételte megint.

-Mindegy.- megfordultam és becsuktam a szemem.

Hallottam, hogy halkan felnevet.

-Holnap megtudod, ígérem.- mondta halkan.

Megpuszilt. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy lekapcsolja a villanyt. Sóhajtottam és visszacsuktam a szemem.