47.fejezet
Amikor már úgy éreztem, hogy legalább egy órája sírok, elengedtem Aliciát.
-Most mit csináljak, Alicia?- sírtam.
-Hát, először is ettől szabaduljunk meg.- megfogta a tesztet és kidobta a kukába- És…el akarod mondani valakinek?
-Nem tudom…mi van, ha Frank nem akarja a gyereket? Mi lesz, ha szakít velem? Én…nem akarom elveszíteni őt, Alicia. Nagyon szeretem!
-Istenem Lisa! Nem. Nem hinném, hogy szakítana veled. Nagyon szeret téged. Mindig amikor beszélek vele állandóan Lisa így, Lisa úgy…mindig rólad mesél. Fenébe Lisa! Nagyon szeret téged. Ezt nem kellene elmondanom neked, de amikor egyszer beszéltem vele azt mondta, hogy ha majd elég idős leszel hozzá, akkor megkéri a kezed, hogy megmutassa mennyire szeret .
-Komolyan?!- sokkolt a hír- Istenem!
-Aha!- bólintott- Elég régóta ismerem Franket, de még soha nem láttam ilyen boldognak azelőtt mielőtt találkozott veled.
Mielőtt még bármit is mondhattam volna, hangokat hallottunk. Úgy látszott a többiek visszajöttek.
Megfogtam gyorsan minden csomagolást és egyebeket, majd kidobtam a kukába. Alicia felállt és engem is felsegített.
-Mint valami öregasszony, úgy érzem magam.- kacagtam.
Felnevetett ő is.
Letöröltem az arcomról a könnycseppeket és követtem Aliciát ki a fürdőből. Ő egyenesen Mikey-hoz ment és megcsókolta. Észrevettem, hogy mindenki furcsán néz rám, először nem tudtam miért, de aztán rájöttem hogy azért, mert még mindig Frank boxerében és egy pizsama felsőben vagyok.
-Azt hiszem én visszamegyek a szobánkba.- nevettem és elindultam az ajtó felé- Hol van Frank?- fordultam meg, amikor észrevettem, hogy mindenki itt van csak Frank nem.
-Visszament a szobátokba.- mondta Gerard és leült.
-Oh, oké. Később találkozunk.
-Helló.- köszöntek.
Odamentem az ajtónkhoz és próbáltam kinyitni, de zárva volt. Nyúltam volna a zsebembe a kulcsér, de nem volt zsebem. A kulcsot bent hagytam a szobába. Kopogtam az ajtón.
-Frank!- kiabáltam.
Miközben vártam hogy kinyissa, egy elegáns férfi és nő sétált el mellettem. Sugdolóztak egymásnak valamit, gondolom rólam, hogy pizsamában állok az ajtó előtt.
-Frank!- kiabáltam megint és kopogtam.
Pár másodperc múlva kinyitotta.
-Végre.- mondtam és bementem.
-Bocsi.- nevetett, majd becsukta az ajtót és követett.
-Hol voltál?- kérdezte.
-Szomszédba.
-Oh, értem.- mosolygott és megcsókolt- És, mit csináltál ma reggel?
-Ööö…semmi különöset…te?
-Csak a városba voltunk.
Bólintottam és megrántottam a pulcsiját.
-Mi a fene?!
-Mi?
Az ablakra néztem és vissza Frankre.
-Kint süt a nap és meleg van, te pedig pulcsiba vagy?- húztam fel a szemöldököm.
Felnevetett.
-Csak várom, hogy meggyógyuljon a karom.- kacsintott.
-Mi? Miért? Mi történt a karoddal?
-Semmi.
-Frank!
-Lisa!- utánozott.
-Mondd el!
-Ígérem el fogom.- nevetett- Majd meg tudod, emiatt ne aggódj.
-De ha megsérültél, tudni akarom.
-Nem. Nem úgy értettem, baby.
-Utállak.- sóhajtottam.
Nevetett és megölelt.
-Aww, te is tudod, hogy szeretsz.
Elengedtem és ránéztem. Elővette a cuki, ártatlan mosolyát, amivel akárkit le tud venni a lábáról másodpercek alatt.
-Nem lehet téged utálni, ha így mosolyogsz.- mosolyogtam.
-Jaj.- nevetett és megcsókolt.
-Mit kerestél te az én gatyámban Aliciánál?- húzta fel a szemöldökét.
-Istenem Frank…de lassú vagy.- nevettem.
-De…tényleg nem tudom…- hirtelen aggódni kezdett- Te sírtál?
-Nem.- válaszoltam gyorsan, kerülve a tekintetét.
-De pirosak a szemeid. Mi a baj?
-Semmi. Csak…smink.
-De…
-Megyek felöltözöm.- mondtam, majd bementem a hálóba és becsuktam az ajtót.
Odamentem a tükörhöz. Franknek igaza volt. Pirosak a szemeim. Sokat sírtam. Megdörzsöltem a szemem és odamentem a szekrényhez. Kivettem egy sötét lila farmert és egy fekete lila csíkos ujjatlant. Felvettem. A tükörbe nézve észrevettem, hogy elég rendesen gömbölyödik a hasam, tehát inkább felvettem egy bő, sima fekete pólót. Visszamentem a tükörhöz. Ez már valamennyire eltakarta a hasam. Sóhajtottam és kifésültem a hajam. Nem volt már energiám kivasalni és sminkelni, szóval azt inkább hagytam.
Visszamentem a nappaliba. Frank a kanapén ült és gitározott valami új dalt. Megálltam mögötte és hallgattam. Nem tudta, hogy ott állok. Mikor vége lett, mosolyogva leültem mellé.
-Ez klassz volt.
-Te hallottad?- nézett rám. Zavarba jött.
-Igen, itt álltam mögötted. Ez új MyChem dal?
-Nem, nem igazán. Csak úgy jött.
-Csak úgy azonnal?- kérdeztem meglepődve, mire ő bólintott- Wow, tök jó…milyen tehetséges pasim van.- vigyorogtam, mire ő felnevetett- Le kéne jegyezned, dalszöveget írnod hozzá és sikeres dal lenne belőle.
-Tényleg úgy gondolod, hogy jó?!
-Igen, tényleg nagyon jó.
-Hát, kösz.- mosolygott.
Megfogtam a távirányítót és elkezdtem kapcsolgatni a tv-t, miközben hallgattam Franket, ahogy különböző dallamokat játszik. Amikor egy kicsit abbahagyta, ránéztem és láttam hogy a kezével legyezi magát.
-Vedd már le azt a rohadt pulcsit!- nevettem.
-Nem.
-Miért nem? Megsülsz!
-Nem akarom.
Sóhajtottam és ráztam a fejem.
Mikor már 5 percnyi tv kapcsolgatás után sem találtam benne semmi jót, felálltam és a szememmel Mollie-t kezdtem keresni. Végül a hálóban találtam meg. Megfogtam és visszajöttem vele a nappaliba.
-Elviszem sétálni Mollie-t.- mondtam Franknek. Megfordult és rámnézett.
-Akarod, hogy veled menjek?- kérdezte.
-Nem kell, csak egy kis nyugalomra vágyom. Nem maradok sokáig.
-Rendben, de vidd el a telefonod, hogy fel tudj hívni, ha történik valami veled.
-Mi történhet velem?
-Nem tudom, de vidd el…csak a biztonság kedvéért.
-Oké.- visszamentem a hálóba, kihoztam a telefonom és jól láthatóan Frank előtt zsebre tettem. Ráraktam Mollie-ra a pórázt.
-Majd jövünk.
-Szia. Szeretlek.
-Én is.- mosolyogtam és elindultunk Mollie-val.
Lementünk a földszintre, át az előcsarnokon és ki az ajtón. Gondolkodtam merre menjünk, aztán eszembe jutott hogy van egy park, amerre a szüleim laknak, tehát elindultam arra.
A park nagyon szép volt. Sok ember volt még rajtam kívül a kutyájával. Elmentünk elég távol a park széléig. Megláttam ugyanazt a tengerpartot, ahol tegnap voltunk. Mosolyogtam és leültem egy közeli padra. Levettem Mollie-ról a pórázt hagy fusson egy kicsit. Mosolyogva néztem, ahogy futkározik és odamegy egy másik kutyához játszani.
|