Már a 6. ilyen helyet hagytuk el ma este. Frankkel karon fogva mentünk részegen, a többiek pedig mögöttünk ugyan csak részegen, bár én félig azért józannak éreztem magam, mivel annyi alkoholt nem ittam.

Valahogy, miközben sétáltunk, egyszer csak a tengerparton kötöttünk ki. Kihalt volt, mivel már éjfél körül lehetett. Frank elengedte a kezem és Gerarddal futni kezdett a vízbe. Megállás nélkül mindketten fejest ugrottak a vízbe.

-Te jó ég…- akadt el a lélegzetem és odafutottam hozzájuk, mindenki követett- Hideg?

-Próbáld ki.- nevetett Frank és megrántotta a lábam, annyira hogy beleestem.

Sikítottam és csapkodtam.

-Seggfej!- kiabáltam, erre ő csak még jobban nevetett.

Mindenki a parton lévők közül tett egy lépést hátra, nekifutottak és ők is beleugrottak a vízbe. Nevettem és fröcskölni kezdtem Franket, miközben próbáltam kimenni a vízből. Megfogta a derekam és visszarántott, tehát nem volt választásom, hogy maradok-e vagy nem.

-Most már nem mehetsz ki.- mondta Frank.

Megfordultam és ránéztem. Nevettem és ráugrottam lerántva a víz alá.

-Rossz döntés volt, hogy ma este ezt a ruhát vettem fel.- nevettem és próbáltam a víz alatt tartani a ruhát, hogy ne lebegjen a víz tetején. Frank felnevetett.

-A víz alatt senki se látja. És különben is, nem rossz látvány.- kacsintott.

Nevettem és gyorsan körülnéztem. Szerencsére senki sem hallotta. Visszafordultam Frankhez.

-Szeretlek.- mosolygott.

Én is mosolyogtam, majd a kezem a nyaka köré tekertem és megcsókoltam.

-Én még jobban.

-Lisa, nincs senki aki jobban szeretne mint én.- suttogta.

Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak megint és megcsókoljam. Nagyon nagyon szerencsés vagyok hogy itt van nekem Frank. A világ legszerencsésebb lányának éreztem magam, mert Frank Anthony Thomas Iero a pasim, a legjobb barátom és a hősöm.

Fél órányi játék után, kimásztam a vízből mert kezdtem fázni.

-Hova mész?- kérdezte Frank és megfogta a kezem megállítva ezzel. Megfordultam.

-Csak leülök a partra…Már fázok a vízben.- válaszoltam.

Bólintott és elkezdett követni.

-Neked nem muszáj kijönni velem.- mondtam.

-De…már én is fázok.- mondta.

Kimentünk a vízből és lerogytunk a partra.

-Jó szülinapod volt?- kérdeztem, miközben leültem a lába közé.

-Igen, ez volt a legjobb szülinapom és te is tudod miért…

-Miért?- néztem rá.

-Mert te itt vagy nekem.- mosolygott.

Én is mosolyogtam és megcsókoltam.

-Nagyon szeretlek.- mondtam a csókok között.

-Én is.- suttogta- Rohadtul szeretlek.

Pár perccel később majdnem hátraestem, mert Frank lefeküdt. Nevettem és ránéztem.

-Csupa homok lesz a hajad.- mondtam.

-Nem érdekel.- válaszolta.

Kacagva lefeküdtem mellé. Kisöpörtem a vizes hajam az arcomból és felnéztem az égre. Nagyon szépek voltak a csillagok. Az ég úgy nézett ki, mint egy csillogó fekete lepedő.

-Gyönyörű az ég.- suttogtam.

Frank bólintott.

-De én tudok még annál is szebbet.

Ránéztem. Ő is rám nézett. Fordult egyet és így most félig rajtam feküdt. Lehajolt és megint megcsókolt. Könnyeket láttam a szemébe.

-Mi a baj?- kérdeztem és a kezemmel végigsimítottam az arcát.

-Én csak…nem tudom elhinni, hogy lehetek ilyen szerencsés. Tényleg nem. Nekem vannak a legjobb barátaim. Olyan, mint egy álomban. Egy rock banda gitárosa vagyok. Nekem van a legcsodálatosabb barátnőm, akit a világ el tud képzelni. Ez…hihetetlen…Soha nem akarom, hogy ennek az álomnak vége legyen, Lisa. Nagyon szeretlek.  Tudom, hogy mindenki ezt mondja. ’Nagyon szeretlek’ de ezekkel a szavakkal nem tudom kifejezni hogy igazából mit érzek igazából. Úgy szeretném megtalálni a legmegfelelőbb szót, de a szerelmemet irántad nem lehet szavakba önteni.

Letöröltem a kóborló könnyeket, amik elhagyták a szemem és mosolyogtam.

-Annyira szeretlek Frank.- ez volt az egyetlen, amit mondani tudtam és megcsókoltam megint.

Én soha soha soha nem akarom elveszíteni Franket. Ő a legbámulatosabb dolog az egész életemben. A legjobb dolog, amit eddig egész életemben csináltam, hogy elfutottam otthonról. A végén egy My Chemical Romance koncerten kötöttem ki és találkoztam a hőseimmel. Kiderült hogy két tagja az unokatesóm is. Az egyik tag lett a tökéletes és csodálatos pasim. A többiek pedig a legjobb barátaim lettek az egész világon. Leírhatatlanul szerettem őket. Régebben úgy éreztem magam, mint egy depressziós levert rabszolga, most meg mint a világ legszerencsésebb embere. A legszerencsésebb lány, aki Frank karjaiban fekszik és nézi a többieket, ahogy a vízben nevetgélnek és játszanak. Lehet ennél még jobb az életem?

~*~

A város még mindig tele volt emberekkel, mikor két órával később hazaindultunk. Hajnali 2 óra volt. Mindenki minket nézett. Bár az elején nem értettem miért, de aztán rájöttem, hogy csurom vizesek vagyunk.

A hotel felé sétálva vacogni kezdtem, mert nagyon hideg lett és én hülye meg nem hoztam magammal kabátot.

-Fázol?- kérdezte Frank egy perccel később miután észrevette.

Bólintottam. Elengedte a kezem és elkezdte levenni a kabátját.

-Ne.- állítottam meg- Fázni fogsz.

Megrázta a fejét.

-Nem, tényleg.- mondta és rárakta a kabátot a vállamra.

-Biztos nem fogsz fázni?- néztem rá.

-Nem fogok, ígérem baby.- mosolygott.

Visszamosolyogtam. Átkarolta a derekam és tovább mentünk.

Mikor visszaértünk, mindenki gyorsan a saját szobájába ment. Elköszöntünk és Frankkel mi is elindultunk.

Mollie odafutott hozzám, én pedig felvettem.

-Mindjárt visszajövök.- mondtam Franket és levittem Mollie-t egyenesen ki.

Mikor kiértünk leraktam a földre. Elvégezte a dolgát, ment egy kört és visszafutott hozzám. Mosolyogtam és felvettem. Megpusziltam a pici orrát és visszamentünk a szobába.

Leraktam Mollie-t a földre, ő pedig egyből ment megkeresni Franket. Bezártam az ajtót és bementem a hálóba.

-Frank?- kiabáltam, amikor észrevettem, hogy nincs ott.

-A fürdőszobában vagyok.- mondta.

-Oh, oké.- mondtam.

Odamentem a szekrényhez, kivettem egy rózsaszín pizsama felsőt és Frank egyik gatyáját. Átöltöztem és elkezdtem lemosni a sminkem. Frank kezét éreztem a derekamon és ajkait a nyakamon. Becsuktam a szemem és sóhajtottam, majd mosolyogva megfordultam.

-Szeretlek.- suttogta Frank.

-Én még jobban.- suttogtam vissza.

-Bazd meg, én akkor is sokkal jobban.- kacsintott.

Nevettem és megint megcsókoltam. Miután letöröltem a sminkem hátralevő részét, lefeküdtünk az ágyba. Megfordultam és a szemeibe néztem. A bámulatos ragyogó szemeibe. Nem bírtam mosolygás nélkül.

-Köszönöm a csodálatos szülinapot!- mondta lágyan.

-Nagyon szívesen. Szeretlek.

-Én is.

Megint megcsókolt, majd a fejem szorosan a nyakához nyomtam. Átölelt és nem sokára el is aludtam.