Végigsétáltam a járdán, ahogy a férfi mondta. Mikor az út végére értem, megláttam balra a The Rose nevű vendéglőt. Ahogy jobbra fordultam, az első dolog amit megláttam, az az „Old Coach House” volt. Nagy levegőt vettem és elindultam az étterem felé. Előttem volt pár ház, oldalt pedig egy sor ház.

Kivettem a zsebemből és újra elolvastam a címet. Már szinte tudtam a címet, annyiszor olvastam. Az 1. ház az, amire rá van írva hogy „The Haven”. Jobbra fordultam és elindultam a sorházak felé. Óvatosan átmentem az úton és az első ajtóhoz mentem. A falon volt egy tábla „The Haven” felirattal. Ez az! Ez az a ház!

Vettem még egy mély levegőt és kinyitottam a kaput. Lassan felemeltem a kezem és a csengőre raktam. Ott pihentettem a kezem a gombon. Az egyik felem azt mondta, hogy rohanjak el innen és inkább éljem le Gerarddal az életem hátralevő részét, de a másik felem azt mondta, hogy nyomjam meg a csengőt és találkozzak az igazi szüleimmel. Ennek pont a közepén voltam. A remegő kezeimre néztem, ahogy a gombon van és könnyek készültek kitörni a szememből.

Megnyomtam a gombot és hallottam a hangját a házban. Hátrább léptem és éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, mint valaha. Lépteket hallottam és egy árnyékot láttam közeledni az ajtó felé. A kilincs lassan lenyomódott és az ajtó kinyílt.

Az ajtóban egy lány állt. Kb. annyi idős lehetett, mint én. Hosszú fekete-szőke haja volt és szoros farmert viselt Green Dayes pólóval.

-Helló.- köszönt.

-H-hi…ömm…én cs-csak Viv-et és Graham-et keresem…n-nem laknak véletlen itt?- dadogtam.

-De igen. Elmentek valamiért. Nem akarsz bejönni és megvárni őket?

Egy kicsit hezitáltam, de aztán bólintottam.

-Köszönöm.

Mosolygott és bementünk. Körülnéztem, majd vissza a lányra. Becsukta az ajtót és megint mosolygott.

Követtem a kis előszobán át a nappaliba.

-Bocsánat a rendetlenségért.- mentegetőzött.

-Nem gond.- mosolyogtam.

Körülnéztem a nappaliban. Két kanapé volt. Az egyik egy nagy ablak közelében, a másik a fal mellett. Egy nagy tv, egy díszes kandalló, egy csomó kép és egy hifi volt a sarokba. A képeket néztem. Néhányon a szüleim voltak. Mosolyogtam, mikor megláttam. Olyan boldognak látszottak.

-A szüleim.- mondta a lány és mosolyogott.

Gondolom észrevette, hogy a képeket nézem. Mosolyogtam és bólintottam.

-Ülj le, ha szeretnél.- mondta.

-Kösz.- mondtam.

Odasétáltam a fal melletti kanapéra és leültem, ő pedig leült mellém.

-Mary vagyok, amúgy.

-Én Lisa.

-Szóval…miért akarod látni a szüleimet?

-Ömm…hát…ez tudom lehet kicsit furcsán fog hangzani, de te találkoztál már velem, mivel én…én a…

-MARY?- vágott a szavamba egy női hang.

-Oh, bocsi…ez anya. Rögtön jövök.- mosolygott és kiment.

Próbáltam visszatartani a sírást, miközben kiment.

Van egy testvérem és nem is ismerem ráadásul olyan aranyos. És most…szembe kell néznem a szüleimmel. Hogy mondjam el nekik? Nem emlékeznek rám…Miért csinálom ezt? Olyan hülye vagyok…

Mielőtt még lett volna időm bármit is csinálni, bejöttek a szobába. Gyorsan felálltam és rájuk néztem. Ők voltak. A férfi és a nő a képről. A férfi az álmomból. A szüleim!

-Oh, Helló! Mary egyik barátja vagy?- fogott kezet velem az anyám.

Mielőtt megszólalhattam volna, Mary jött oda.

-Anya, apa ő itt Lisa.- mondta.

-Örülök, hogy találkoztunk.- mosolygott anya.

Mosolyogtam és kezet ráztam apával is.

-Mióta vagytok barátok Mary-vel? Még nem is láttunk téged itt.- kérdezte apa.

-Oh, nem. Nem a barátom.- mondta Mary- Lisa hozzátok jött.

Összeszorítottam a szemem erősen, majd kinyitottam. Reméltem, hogy mond még valamit.

-Oh.- mondta egyszerre anya és apa.

Mindannyian rám néztek. Nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem.

~*~

Frank’ P.O.V.

A kanapén ültem a hotelbe és Lisa-t vártam. Belenyúltam a zsebembe és elővettem a telefonom. Fel akartam hívni, hogy minden rendben van-e, de tudtam, hogy rosszkor hívnám. Biztos épp a szüleivel beszél. Visszaraktam a telefont a zsebembe. Már vagy 2 órája elment. Szeretném tudni mit csinál. Már megbántam, hogy nem mentem vele. Mi van, ha valami rossz történik vele? Nem vagyok ott, hogy támogassam!

Fél órával később hallottam, hogy az ajtó kicsapódik. Gyorsan felpattantam és megfordultam, hogy odarohanjak Lisa-hoz, de nem volt ott és az ajtó csukva volt. Meg mernék esküdni, hogy hallottam, ahogy kinyílik. Gyorsan visszafordultam, amikor meghallottam, hogy a hálószoba ajtaja becsapódik. Akkor ide ment Lisa.

Lassan elindultam a háló felé, de felgyorsítottam lépteim, amikor halk sírást hallottam. Gyorsan kinyitottam a hálószoba ajtaját és megláttam, hogy Lisa az ágyon ül és arcát a tenyerébe temetve sír. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé az ágyra. Átkaroltam, ő pedig rögtön a mellkasomra borult és csak sírt.