-Megyünk enni valamit?- kérdezte Frank, miközben leült az ágyra.

Bólintottam és visszaraktam a képet az asztalra.

-Persze, csak felhívom Gerardot, hogy megérkeztünk.

-Ő kérte?

-Aha.

-Hogy aggódik érted.- nevetett.

Felvettem a mobilom az asztalról. A telefonkönyvre kattintottam, majd Gerard nevére.

Csöngött párat és Gerard felvette.

-Helló.- szólt bele egy kicsit lihegve és valami röhögés hallatszott a háttérbe.

-Szia Gerard!

-Lisa! Hogy vagy?

-Jól. Kösz. Megérkeztünk.

-Jaj, köszi, hogy szóltál édes.

-Te hogy vagy?

-Remekül.- hangos röhögcsélés és beszélgetés hallatszott a háttérben- Héé, fogjátok már be.- mondta Gerard.

-Kik?- nevettem.

-Csak a fiúk, meg Misha.

-Ti most Misha-val tényleg együtt vagytok?

Nem láttam őt, de gondoltam, hogy az arca épp piros színt ölt. Végül csak simán annyit mondott hogy „Aha”. Nevettem.

-Mindegy. Most mennem kell, megyünk enni.

-Oké, majd még beszélünk.

-Szia Gee.- mondtam és letettem.

Felálltam és a zsebembe raktam a telefonom. Felvettem a fekete rózsaszín vans cipőm és elindultam a nappali felé. Megláttam Franket egy kanapén ülni, nekem háttal. Csendben, lábujjhegyen odalopakodtam mögé és megálltam mögötte. A füléhez hajoltam és…

-Booo!- felpattant és gyorsan megfordult.

Nevetni kezdtem, Frank pedig csak keresztbetett kezekkel bámult. Végre abbahagytam a nevetést és megöleltem.

-Booocsiii!- nevettem.

-Nem baj.- nevetett- Jó téged boldognak látni.- megállt egy kicsit- Még akkor is, ha ehhez meg kell ijesztened.

Felnevettem, majd kimentünk a hotelszobából.

-Kint vagy bent?- Frank kérdezte, amikor leértünk.

-Mi?

-Kint vagy bent akarsz enni?

-Oh…- körülnéztem- ööö…kint.

Frank felnevetett.

-Örülök, hogy ezt mondtad.- megállt egy kicsit és körülnézett- Giccses…- motyogta az orra alatt. Felnevettem, majd elindultunk kéz a kézben.

Bementünk a helyi kajáldába. Rendeltünk magunknak vegetáriánus hamburgert és sültkrumplit. Nem voltunk annyira éhesek. Pár percig csendben ültünk. Megint eszembe jutott Mollie.

-Aww…szerelmes lettem a napokban, Frank.- mosolyogtam.

-Én is szeretlek Lisa.- mosolygott ő is.

-Nem. Úgy értettem, hogy egy kutyába a boltból. A neve Mollie és ő a legcukibb, akit valaha láttam.

-És mi lesz velem?- vágott szomorú arcot.

-Hát…te sexy vagy és cuki…a kutyus csak simán cuki.

Felnevetett.

-Milyen fajta?

-German Sheppard.- mosolyogtam- Az utcán találták félig holtan. Nagyon szerencsés, hogy még él.

-Szívás…hogy tudnak az emberek egy cuki kiskutyust kidobni az utcára? Az emberek kibaszottul betegek…

Egyetértően bólintottam. Frank mesélni kezdett az új barátjáról, Pollyról a papagájról. Csak nevettem rajta, hogy milyen komolyan tudja mesélni, hogy a papagáj lett a legjobb barátja.

Mikor végeztünk a kajáldába, körülnéztünk egy kicsit a belvárosba. Benéztünk a VHSmith-be, a Woolworths-ba, a Claries-ba(oda én rángattam!), egy csomó ruhaboltba és még sok más helyre. Frank elvitt a Virgin Megastores-ba. Pontosan tudta merre akar menni, tehát hagytam elmenni, én pedig körülnéztem egyedül a sok CD és DVD között. Mikor elmentem az ablak mellett, észrevettem, hogy kint már besötétedett, ezért elindultam megkeresni Franket.

-Úgy imádlak! Olyan vagy mint a hősöm!- hallottam egy izgatott lány hangját.

Követtem a hangot és megláttam, hogy Franket 6 lány állja körül. Nevettem kissé és vártam.

-Hi, Elnézést. Csinálnál rólunk egy képet?- ugrált oda hozzám az egyik lány.

-Persze.- nevettem és elvettem a fényképezőt tőle.

Mindannyian körülállták Franket és mosolyogtak. Felemeltem a fényképezőt és megnyomtam a piros gombot.

-Köszönöm.- vette el a lány a fényképezőt.

-Szívesen.

-Sajnálom lányok, de nekünk most mennünk kell.- mondta Frank.

-Nektek?- kérdezte meglepődötten a fényképezős lány.

-Igen nekem és Lisa-nak.

Rám nézett és vissza Frankre.

-Ti ismeritek egymást?

-Aha…Lisa a barátnőm.

Ez mind a 6 lányt sokkolta. Nem gondoltam volna, hogy Frank most elmondja a fanoknak. Eléggé meglepődtek, de mégis nagyon boldogok voltak. Frank rám kacsintott. Elköszöntünk és fizettünk. Végül egy The Used cd-t vettünk, meg Frank vett még vagy 5 cd-t.

Frank a derekam köré fonta a kezét és visszasétáltunk a hotelbe. Felmentünk az emeletre a szobánkba. Az órára néztem. Este 8.

-Én megyek aludni.- fordultam Frankhez.

-Én is.- ásított.

Mosolyogtam és bementünk a hálóba.

Átvettem egy fölsőt és egy rövidnadrágot. Bementem a fürdőbe és megmostam a fogam. Visszamentem és megláttam, hogy Frank már be van takarózva és a kezeit nézi. Vigyorogtam és futni kezdtem az ágy felé. Ráugrottam az ágyra, átlökve ezzel Franket a másik oldalra.

-Mi a…?!- kiáltott hirtelen, mire nevettem.

Frank rámnézett, én pedig egyre jobban nevettem.

Mikor végre sikerült abbahagyni a nevetést, bemásztam a takaró alá és elvettem az éjjeliszekrényről egy összehajtott papírt. Széthajtottam és olvasni kezdtem.

-Mi az?- fordult felém Frank.

-A szüleim címe.- válaszoltam még mindig a papírt nézve.

-Donna még mindig tudja a címüket? Én úgy tudtam utálják egymást.

-Hát, ez a régi címük. Donnan nénikém nem tudta megmondani, hogy ott laknak-e még vagy már nem…Remélem, hogy igen. Elég nagy kockázat, de hajlandó vagyok vállalni.

Frank bólintott. Visszaraktam a papírt az asztalra és lekapcsoltam a lámpát. Lefeküdtem szembe Frankkel. A derekam köré tekerte a kezét.

-Szeretlek.- mondta.

-Én még jobban.

-Mibe fogadunk?

-Most akarsz fogadni?- nevettem.

-Nem…így most nagyon kényelmes.

Felnevettem. Ő is nevetett, azzal az elképesztő nevetésével. Lágyan megcsókolt. Lassan elaludtam a számomra egyetlen bámulatos férfi mellett.