-Mi?- megráztam a fejem- Ez nem igaz. Meghaltak, amikor születtem.

-Nem kedvesem. Ők…nem haltak meg.- mondta Donna nyugodtan.

-HONNAN A FRANCBÓL TUDOD?- kiabáltam és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel. Lehajtottam a fejem és sírni kezdtem. Éreztem valaki kezét a vállamon, de én erősen ellöktem. Kirohantam a nappaliból és felmentem a szobámba. Becsaptam az ajtót és a földre rogytam.

Honnan a fenéből tudják ők azt, hogy a szüleim élnek? Nem ismerik a családom és még engem is alig ismernek. Igen tudom, hogy jó ideje velük vagyok, de még mindig nem ismernek teljesen. Ők nem voltak velem, bár amikor a nevelőszüleimhez kerültem, csak két éves voltam. Kibaszottul nem ismernek engem és a családomat sem!!!

Álomba sírtam magam. Nem tudtam miért sírok, de nem tudtam abbahagyni.

Az ágyamban keltem fel. Gerardnak tegnap este fel kellett volna jönnie hozzám. Bűnösnek éreztem magam, azért amit tegnap mondtam. Féltem lemenni és a szemükbe nézni. Az órára néztem. Délelőtt 11:04.A fejemre húztam a takarót és megint sírni kezdtem. Pár perc múlva egy halk kopogást hallottam az ajtón. Nem szólaltam meg. Az ajtó kinyílt és becsukódott. Gondolom odajött hozzám, mivel az ágy egy kicsit lesüllyedt. Gerardnak kell lennie.

-Lisa.- nem Gerard volt. Nem ismertem fel a hangot.

Lehúztam a fejemről a takarót és a férfire bámultam, aki az ágyam szélén ült.

-Ki vagy?- kérdeztem, miközben felültem.

-Az apád vagyok Lisa.

Az éjjeli szekrényemen lévő képre néztem, amin a szüleim voltak, majd vissza rá.Tényleg ő volt!

-Apa?- könnycseppek folytak végig az arcomon- Én…úgy tudtam, hogy meghaltál.

-Nem drágám…Élek. Nagyon szeretlek…kérlek, keress meg.

-Gondolod, hogy megtalálnálak?

Mosolygott és elkezdett lassan eltűnni.

-NE!- kiabáltam és próbáltam elkapni, de csak a levegőbe hadonásztam- APA NE! NE HAGYJ ITT! APA!- sírtam, de nem segített. Eltűnt. A fejem visszahajtottam a párnára.

A szemeim kinyitódtak.

-Lisa? Lisa, hallasz?- hallttam Frank hangját. Elég aggodalmasnak tűnt.

Felültem és ránéztem.

-Azt akarja, hogy megkeressem.- suttogtam.

-Ki akarja, hogy megkeresd? Ki?

-Az apám…életben van…és…azt akarja, hogy megkeressem.- dadogtam.

Eléggé értetlen fejet vágott.

-Hallottam, hogy a szüleid élnek…Gerardhoz jöttem és ő elmondott mindent…ezért jöttem fel megnézni, hogy hogy vagy.- körülnéztem, de nem szólaltam meg.

-Akkor gondolom…ööö…az örökbefogadás most elmarad, egyelőre?- kérdezte pár másodpercnyi csend után.

Megrángattam a vállam és nem mondtam semmit.

-Elég furcsa volna, hogy az unokatesód, egyben az apád is…nem?- nevetett.

-Unokatesóm?- néztem rá.

-Aha…Gerard.

-Gerard az unokatesóm?- halkult el a hangom.

Frank úgy nézett rám, mint aki egy másik bolygóról jött.

-Hát…ööö…aha. Anyukád Donna testvére. Donna pedig Gerard anyja. Ebből következik akkor, hogy Gerarddal unokatesók vagytok.

-MI?! Az anyám Donna testvére?! DONNA A NÉNIKÉM?!?!

-Oh…nem tudtad?- fordult el tőlem- Francba…- motyogta magába.

Meglepődötten néztem rá. Ledobtam magamról a takarót és lefutottam a földszintre. Berohantam a nappaliba, ahol Gerard, Donna és Donald ültek.

-Az anyám testvére vagy?- mondtam halkan.

Mindenki rám nézett. Ahogy ezeket a szavakat kimondtam, mindenki sírni kezdett.

Donna felállt és lassan odajött hozzám.

-Miért nem mondtad el nekem?- kérdeztem gyorsan.

-Mert én se tudtam. Ez nagy meglepetés volt számunkra is. Tudtam hogy a testvéremnek van egy lánya, de azt nem tudtam, hogy mi történt a bírósági tárgyalás után.

-Hol vannak a szüleim?

-Amikor utoljára beszéltem Viv-vel, akkor Devon-ba voltak.

-D-de ha a szüleim élnek, akkor miért kerültem a nevelőszüleimhez.

Megfogta a kezem.

-Gyere, ülj le.- mondta, én pedig követtem.

Leültünk és elkezdte elmagyarázni az egészet.

-A szüleid alkoholisták voltak. Nagyon szerettek téged, de túl sokat ittak. Nem fogták fel, hogy mennyire veszélyes volt téged kirakni. Én és az anyukád nagyon sokat beszéltünk erről, mindig próbáltam leszoktatni, hogy ne igyon annyit, de ő mindig megfeledkezett rólad. A végén már elvittük a bíróságra és…így kerültél nevelőszülőkhöz.

Könnycseppek folytak le az arcomon.

-Nem hiányzom nekik?- kérdeztem.

-Oh, biztosan hiányzol nekik édes. Veszekedtünk arról, hogy én vigyáztam volna rád. Nem jöttünk ki túl jól egymással. Ő nem akart odaadni.

Bólintottam jelezve, hogy értem.

-És mi van most velük?

-Nagyon rég beszéltem már velük, de úgy tudom segítettek nekik leszokni az ivásról.

-Meg akarom keresni őket.- mondtam pár perces csend után.

Mindenki rám nézett.

-Nem, nem tudod.- mondta Donna.

-De! Álmomban apám itt járt és azt mondta, hogy keressem meg. Megkeresem, meg szeretném keresni őket…kérlek Donna, engedd meg.

-Nem mehetsz el egyedül. Nem engedem, hogy egyedül menj.

Sírni kezdtem. Hallottam valaki hangját a folyosóról.

-Én elmegyek vele.- megfordultam és Frank állt az ajtóba.

Meglepődötten rámosolyogtam, majd visszafordultam Donnához.

-Oké.- sóhajtott.

Széles mosoly ült az arcomra.

-Bár legalább két napot kellene még várni, ha nincs kifogásod ellene. Ma még el kell intéznünk valamit és holnap pedig, elkezdjük szervezni az utazást és a hotelt.

-Rendben. Nem bánom, ha várni kell. Csak meg akarom keresni őket. Nagyon nagyon köszönöm. Nagyon szeretlek Donna nénikém.

Donna’s P.O.V.

Éreztem, ahogy nagy mosoly terül szét az arcomon a szavak hallatán „Donna nénikém” és megöleltem Lisa-t. El sem hiszem, hogy ő az! Utoljára amikor láttam, még olyan kicsi volt most meg…egy csodálatos lány! Örülök, hogy meg akarja keresni Viv-et és Graham-et és annak még jobban örülök, hogy Frank vele megy és vigyáz rá. Egy dolog viszont kiment a fejemből.

-Frank? Mi lesz a My Chemical Romance-al, ha elmész?- kérdeztem.

-Biztosan tudja valaki helyettesíteni erre a pár hétre.- válaszolt Gerard, akit most hallottam megszólalni először, mióta Lisa lejött hozzánk.

Bólintottam és mosolyogtam. Gerard, Frank, Lisa és Donald is mosolygott.

Pár perccel később jeleztem Franknek a szememmel a tervünk miatt. Bólintott és Lisa-hoz fordult.

-Lisa eljössz ma velem valahova?- mondta, Lisa pedig értetlenül nézett rá.

-Csak mutatni szeretnék valamit.- mondta gyorsan.

-Oké, köszi Frank.- bólintott- Megyek elkészülök.- mondta boldogan.

Felpattant és berohant a fürdőszobájába.

„Könnyebben ment mint gondoltam”

Fél órával később Lisa visszajött. Elköszöntünk, majd Lisa és Frank elmentek.

Nos, most hogy Lisa elment egy kis ideig…nem sok időnk maradt, hogy előkészítsük Lisa kis meglepetését mára…