Nagy volt a feszültség. Nemsokára végül Gerard törte meg a csendet.

-És…szóval…ő is ugyanígy érez?- kérdezte elég zavart, de mégis meglepett hangon.

Elég halkan hallottam Frank egy szavas válaszát, ezért nem tudtam kivenni mit mondott. Reméltem, hogy a válasza igen volt.

A kínos csend hallatán elhatároztam, hogy bemegyek. Besétáltam a nappaliba mintha semmit sem hallottam volna.

-Miről beszélgettetek?- kérdeztem.

Nem akartam, hogy megtudják, hogy hallgatóztam az ajtó előtt.

-Semmiről.- válaszolt Gerard gyorsan, majd egy kicsit félrelökve Franket felment az emeletre.

Kérdően Frankre néztem.

-Ne aggódj Lisa. Semmiség. Ööö…akarsz nézni egy DVD-t?- kérdezte.

-Őőő…oké.

Leültem az ágyra, Frank pedig keresni kezdett egy filmet. Megfogott egyet és felém fordult.

-Mit szólnál a „The Ring”-hez?- kérdezte.

-Még nem láttam.

-Oh, oké! Szereted az ijesztő filmeket?

-Jó lesz.- nevettem kissé.

Mosolygott, majd berakta a DVD-t a lejátszóba. Elvette a távirányítót a TV tetejéről és leült mellém. Lenyomta a Play gombot és lerakta a távirányítót az asztalra. Soha nem voltam még ennyire nyugtalan Frank közelében, kivéve amikor első nap találkoztam vele. A vállamra rakta a kezét, én pedig hirtelen felugrottam.

-Jól vagy?- kérdezte és az arcán látszott, hogy aggódik.

-Én…igen csak elfelejtettem. Be kell vennem a gyógyszerem.- mondtam félénken és kirohantam a konyhába. Elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel. Megfogtam a gyógyszerem és kivettem 2 tablettát a remegő kezeimbe. Bevettem egyet a számba és ittam rá vizet, majd bevettem a másikat is. Beraktam a poharat a mosogatóba és gondolkodni kezdtem.

-Miért vagyok ennyire nyugtalan, amikor Frank a közelemben van? Miért vitatkoztak? Miért mondta el Frank Gerardnak, hogy szeret engem? Miért nem mondta el Frank, hogy miről beszéltek Gerarddal?- gondolkodásban egy hang zavart meg, a másik szobából, ahogy a nevemet kiabálja. Megráztam a fejem és lassan visszamentem a nappaliba. Leültem Frank mellé megint.

-Minden rendben?- kérdezte Frank, még mindig aggódva.

-Persze. Csak be kellett vennem a gyógyszerem.- mosolyogtam.

Visszamosolygott, de még mindig látszott az arcán egy kis nyugtalanság. Tovább néztük a filmet. A fejem a vállára hajtottam és a félelmetesebb részeknél a fejem a vállába temettem, de Frank szemei egész végig a TV-re tapadtak, csak néha nézett rám és nevetett. A szemeim lecsukódtak hiába próbáltam nyitva tartani őket. Túl fáradt voltam. Lassan álomba merültem a film felénél.

Megint egy szobában ültem. Nem tudom hol.

-Jó reggelt édes!- jött be egy férfi az ajtón.

Rövid, barna hajú és elég magas volt. Úgy nézett ki, mint az apám. Mint az igazi apám. Állj…ő az apám.

-Szia apa!- mondtam mosolyogva.

-Gyere csinálok neked reggelit.- mosolygott és kiment.

Leraktam az asztalra a füzetem és kiugrottam az ágyból. Elindultam az ajtó felé de közbe belenéztem a tükörbe. A hajam teljesen fekete volt és nem rózsaszín. Igazán jól néztem ki  a hosszú hajammal. Mosolyogtam és kimentem a szobából.

Oliviára keltem, ahogy a nedves orrával szimatolja a kezem. Letöröltem az arcomról a könnyeket és lassan felültem. Összezavarodtam. Az én voltam? A férfi az apám volt? Úgy nézett ki, mint egy képen, amin az igazi szüleim voltak. Körül néztem. Frank a földön aludt, Gerard pedig már felkelt. Újságot olvasott az ágy másik végén.

-Jó reggelt!- mondtam gyorsan.

Hirtelen felriadt egy kissé és rám nézett.

-Oh helló! Jó reggelt!- mondta és letette az újságot, ami egy Kerrang volt.

Hangokat hallottam lentről. Lenéztem és megláttam, ahogy Frank szemei lassan kinyílnak. Nyújtózott egyet és amikor felülni készült beverte a fejét az asztalba. Gerard és én nevetni kezdtünk Frank, pedig káromkodott egyet és a fejét dörzsölte.

Lezuhanyoztam és átöltöztem. Miközben az emeletről jöttem lefelé, találkoztam Donnával.

-Jó reggelt édes!- mondta, amikor elment mellettem.

-Jó reggelt Donna!- mosolyogtam.

-Oh, Lisa! Hazaviszem Franket. Jössz velünk?- mondta Gerard a nappaliba belépve.

-Uh, most?- nevettem kissé.

Mosolygott és elindultunk a kocsihoz. Beszálltam a hátsó ülésre, Frank pedig előre Gerarddal. Megérkeztünk Frank háza elé. Egy férfi jött ki az ajtón, beszállt a kocsiba és elment. Gondolom Frank apja volt. Előre hajoltam és megöleltem Franket. Utánam pedig, Frank megölelte Gerardot, aztán azt vettem észre, hogy adott egy csókot a szájára és kacsintott egyet. Gerard csak nevetett, én pedig megdöbbenve ültem ott.

-Szia Geeeee, Szia Lisaaaaa.- köszönt és kiszállt a kocsiból.

Ahogy elhaladtunk mellette, dobott utánunk még pár csókot. Gerard és én csak ráztuk a fejünket és nevettünk.

-Nem megyünk el kávézni?- kérdezte Gerard.

-Ezt kérdezed, hogy tudok-e inni egy kávét?

-Nagyon jó választás. Rosszabb vagy, mint Frank.

Egymásra néztünk, amikor egy jelzőlámpánál álltunk és felhúztuk a szemöldökünk.

-Nahhhh.- mondtuk egyszerre.

Nevettünk és továbbmentünk a kávézó felé.

10 perc múlva megérkeztünk. Meglepődtem, hogy nem a Starbucks-ba mentünk. Leparkoltunk és elindultunk a bejárat felé. Bementünk, én leültem, Gerard pedig elment rendelni két kávét. Pár perc múlva visszajött és leült. Lerakta elém a kávém, én pedig megköszöntem.

Kínos csend volt és mindketten a kávénkat kortyoltuk. Végül megszólaltam.

-Gerard.

-Mhm?- lerakta a kávéját és rám nézett.

-Ööö…miről vitatkoztatok Frankkel tegnap este?- kérdeztem félénken.

Nem voltam benne biztos hogy tudni akarom.

-Lisa…sajnálom, de nem akartam, hogy amiatt rosszul érezd magad, hogy elmondom. Ezért nem mondtam neked semmit erről. Tudom, hogy a családoddal kapcsolatban rengeteg megrázkódtatás ért és hogy soha nem volt ott veled valaki, aki szeressen. Én igazán törődök veled. Mi mind gondoskodunk rólad. Mióta velünk voltál a turnébuszban, tudom ez nem volt túl sok idő, de úgy szerettelek, mint a lányomat. Igazából azt szerettem volna, hogy a családom része legyél. Ezért veszekedtünk Frankkel tegnap. Én igazán szeretlek téged, és nagyon nagyon törődnék veled. Hosszú ideje gondolkodom már ezen, de nem tudom eddig miért nem mondtam el neked. Anélkül akartam elmondani, hogy bárki is félbeszakítana. Úgyhogy most fogom megkérdezni.- megállt levegőt venni, mert ezt az egészet eddig egy levegővel mondta el- Mit gondolnál arról ha…én…örökbe fogadnálak?

Döbbenten ültem ott. Az utolsó két szó csengett a fülemben.

-Uh…én…ööö- motyogtam és megálltam egy kicsit- Nem bánod, ha kimegyek egy kis friss levegőt szívni?

-Persze…megértem, ha időre van szükséged, hogy gondolkodj.

Bólintottam, majd felálltam és kisétáltam a hideg, szakadó esőbe.