(Lisa P.O.V.)

A szemeim lassan kinyíltak. Hallottam valaki hangját, de nem tudtam kié lehetett. Próbáltam megemelni a fejem, de az túl nehéz volt. Körbenéztem a szobába. Minden fehér volt. Lecsuktam a szemeimet és pár másodperc múlva, valaki kezét éreztem magamon. Próbáltam erőszakosan megszabadulni tőle. Visszatért. Megpróbált megcsókolni és megerőszakolni megint. Kiabálni, csapkodni és rugdosni kezdtem. Hallottam egy hangos csattanást és leszállt rólam. A könnyeim patakokban folytak végig az arcomon. Felugrottam és kifutottam az ajtón.

-SZÁLLJ LE RÓLAM!!! KÉRLEK HAGYJ BÉKÉN!- sírtam, amikor megragadott valaki hátulról.

Hallottam valaki kiabálását.

-Nyugi!- hallottam kiáltásokat és egy csomó más zajt, de én nagyon féltem.

Ki akartam szabadulni bárhol is voltam, de ők követtek.

-Frank!- kiabáltam jó hangosan.

Összeszorítottam a szemem és a padlóra estem. Sok kezet éreztem magamon mindenhol, majd minden eltűnt a szemem elől.

Felkeltem hirtelen és erősen köhögni kezdtem. Rugdostam a lábammal, a kezemet a számhoz tettem és még mindig köhögtem. Lépéseket hallottam. Egy csomó lábat láttam magam előtt, ahogy lenéztem. Hallottam, hogy a nevemet mondja valaki újra és újra, de nem tudtam válaszolni. Mikor végre felemeltem a fejem, sok nővér állt körülöttem. Kórházban voltam. Segítettek visszafeküdni az ágyba. Becsuktam a szemem és összeszorítottam, majd valami hideget éreztem a karomon. Felnéztem és megláttam az egyik nővér kezében egy injekciós tűt. Vettem egy mély lélegzetet, ahogy a tű átszúrta a bőrömet. Erősen szorítottam a paplant, majd végül sóhajtottam, amikor óvatosan kihúzta és beletemettem a fejem a párnába. Megint könnyek hagyták el a szemem és utat törve, gyorsan lefolytak az arcomon. Egy meleg kezet éreztem magamon, de nem néztem oda.

-Mindjárt visszajövünk.- hallatszott egy női hang. Semmi mást nem hallottam ezután, csak az ajtó csapódását.

Pár perccel később hallottam egy másik hangot.

-Lisa! Baby! Én vagyok, Frank. Jöttem hozzád. Rendbe fogsz jönni.- mondta.

Ahogy meghallottam Frank hangját, felpattantam, egyenesen a karjaiba ugrottam és fékezhetetlenül sírni kezdtem.

-Frank, mi történt? Úgy féltem. Sajnálom. Én nem akartam megcsókolni a pasast. Én nem. Szeretlek. Nagyon szeretlek.- sírtam a vállán.

-Tudom. Baby, tudom.- ölelt meg szorosan- Én is szeretlek édes.

Néhány perces sírás után, végül lassan elengedtem.

-Frank.- mondtam és belenéztem a lélegzetelállító szemébe- Mi történt? Mi történt, Frank?

-Nem emlékszel semmire?

Körülnéztem gyorsan, és miután rájöttem, hogy kettesben vagyunk, visszanéztem Frankre.

-Csak a részeg srácra emlékszem meg hogy kiabáltál velem. Ennyire.- mondtam gyorsan.

-Nos, miután elájultál, behoztunk a kórházba. Este mindenki hazament pihenni, én pedig itt maradtam veled. Vissza fognak jönni nemsokára. Mikor reggel felkeltél, kiabáltál és remegtél. A nővér azt mondta, adott neked nyugtatót és fájdalomcsillapítót. Az injekció már hatott.

-Bocsánat a sok gondért, amit okoztam.

A fejét rázta és a szemembe nézett.

-Nem kell mentegetőznöd! Nem a te hibád volt. Semmi gond, rendben. Ne kérj bocsánatot.

Halványan mosolyogtam és megöleltem. Szétváltunk, amikor meghallottuk, hogy nyílik az ajtó. A nővér jött be, nagy mosollyal az arcán.

-Helló!- köszönt és ránk nézett.

Én nem szóltam semmit csak visszamosolyogtam, Frank pedig egy „Hi”-vel üdvözölte.

-Mikor mehetek el innen?- kérdeztem azonnal.

Mindketten nevetni kezdtek, én pedig csak egyenesen a nővér arcát néztem. Mikor észre vette, hogy nem vagyok túl vicces kedvemben, végül válaszolt.

-Választhatsz.- mondta- Az egyik, hogy itt maradsz, és megfigyelés alatt tartunk, vagy kapsz gyógyszereket, amikre szükséged van, és otthon pihensz.

-Hazamegyek.- mondtam gondolkodás nélkül.

-Oké, mindjárt hozom a gyógyszereket.- mondta és kiment a szobából.

-Felhívom Gee-t, hogy jöjjön el értünk.- bólintottam, de nem néztem rá.

Megpuszilta gyorsan a homlokom és kiment. Amíg egyedül voltam az ágyam szélén ültem és nem csináltam semmit. Csak bámultam lefelé a sápadt kezeimre. A fejem már majdnem leesett. Elhatároztam, ha visszamegyek Gerardhoz, aludni fogok. Az ajtó kinyílt. Felemeltem a fejem lassan és megláttam a nővért. Odajött hozzám és adott egy kis dobozt, amiben a gyógyszerem volt. Elvettem és megköszöntem.

-Ebből vegyél be kettőt naponta háromszor.- mondta, mire én bólintottam.

A hangja kislányosra váltott mikor gyorsan beszélni kezdett.

-Szóval Frank Iero. Hatalmas MCR fan vagyok. Honnan ismered őket? Frank barátnője vagy? Csak mert láttam a képet rólatok az újságban. Lefeküdtél vele? Lehet, hogy találkozunk hamarosan, ha terhes leszel. Ha-ha lehetséges. Jól csókol?- fejezte be.

Meglepetten néztem rá. Mielőtt válaszolhattam volna, a kezeit gyorsan a szájához rakta jelezvén, hogy fogjam be, mert Frank visszajött.

-Gee már úton van.- mondta nekem, majd a nővérhez fordult- Köszönet mindenért.

-Semmiség.- változott a hangja ismét normálissá.- Amint megjön, elmehet. Lisa, remélem jobban leszel.- mondta és kisétált.

Felhúztam a szemöldököm és a fejemet ráztam. Frank odajött hozzám és leült mellém.

-Hogy vagy?

-Mhm, már jobban.- nevettem.

-Gerard hoz neked ruhát.- mondta, én pedig erre nevettem halkan és megköszöntem.

Frank átkarolt, a fejem a vállára hajtottam, ő pedig megpuszilta a fejem. Gerardra vártunk.

Nem akartam, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat. Bár egy kórházba voltunk, akkor is csodálatos volt. Sajnos véget ért. Kb. 15 perc múlva Gerard megérkezett. Egyenesen hozzám jött és megölelt. Mosolyogtam és átkaroltam.

-Úristen Lisa! Úgy örülök, hogy jól vagy.- mondta.

Ránéztem és a szemein látszott, hogy nem aludt az éjjel. Elég fáradtnak tűnt.

Egy farmert és egy fölsőt vett elő a táskámból. Átöltöztem és elhagytuk a kórházat.

Frank is velünk jött Gerardékhoz. Bementünk és leültünk a nappaliba.

-Kérsz valamit enni vagy inni? Nem vagy fáradt?- kérdezte Gerard, miközben leült mellém.

-Valóban érdekel hogy van-e szükségem egy kis szundításra? Elég fáradt vagyok.- mondtam és egy nagyot ásítottam.

-Rendben.- válaszolta.

Mindketten megöleltek és felmentünk az emeletre. Bementünk Gerard szobájába, én pedig lefeküdtem a kanapéra. Rögtön el is aludtam Oliviával a lábaimnál.

Elég különös álmom volt. Egy ágyon ültem egy szobába. Nem tudom hol. Egy csomó irat és rajzot láttam. Az ajtó kinyílt, az arcomon pedig hatalmas mosoly jelent meg. Egy hangot hallottam. Úgy gondoltam Gerardé, de nem voltam benne biztos. Mielőtt még megláthattam volna kié a hang, felültem az ágyon. Körülnéztem. Gerard szobájában voltam. Megráztam a fejem és elindultam le a földszintre. Mikor kinyitottam az ajtót, halk kiabálást hallottam. Lementem a lépcsőn és már tisztán hallatszottak a kiabálások. Gerard és Frank kiabált, de nem hangzott túl vidámnak.

Gyorsan a nappali ajtajához mentem és hallgatózni kezdtem.

-GERARD NEM TEHETED!- kiabálta Frank.

-Mért nem?!

-CSAK 16 ÉVES TE PEDIG 30! EZÉRT KIBASZOTTUL NEM! Nem lenne elég időd, hogy gondoskodj róla meg minden! Nekünk erre nincs időnk!

-De lenne idő! Szakítanák rá időt! Kibaszottul lenne rá időm!

-GERARD NE! CSAK NE CSINÁLD, OKÉ!

-MI A SZARÉRT NE?!? CSAK EGY OKOT MONDJ! CSAK EGYETLEN EGYET FRANK!- Gerard hangja nagyon mérges volt.

Egy rövid szünet következett.

-Mert…én…én…- dadogott Frank és megint szünet következett, bár ez egy kicsit hosszabb volt, mint az előző.

-FRANK MON…

-MERT ÉN KIBASZOTTUL SZERETEM ŐT! OKÉ!!! NAGYON SZERETEM ŐT, A TELJES KIBASZOTT SZÍVEMBŐL!

A számhoz kaptam a kezem és dermedten álltam ott. Nagyon nagy csend lett. Az egyetlen zaj, amit hallottam, az a saját légzésem volt.