Mikor megérkeztünk, az úton haladtunk befelé Gerardék házába. Izgatott voltam a Donnával és Donaldal való találkozás miatt. Elég késő lehetett már. Az ajtóhoz értünk. Gerard lerakta a táskáját a földre és a zsebébe kezdett kutatni a kulcsok után. A kulcsot a zárba dugta, elfordította és nyílt is az ajtó. Bent sötét volt.

-Anya és apa valószínűleg alszik.- mondta Gee, miközben körülnézett.

Gerard bevitte a táskáját, én pedig követtem. Elindultunk az emeletre. A lépcsőn felfelé menet a falon sok kép volt. Valamelyiken az egész család, valamelyiken Mikey és Gerard és volt olyan is, amin csak Mikey vagy Gee volt.

-Ez te vagy?- mutattam egy képre, amin egy 3 év körüli kisfiú volt. Az ágyán ült és nevetett.

-Nem, ez Mikey.- válaszolt a képre nézve.

Gerardra néztem, majd vissza a képre.

-Pedig hasonlít rád.- mosolyogtam.

Elindultunk Gerard szobája felé.

Elég sötét szoba volt. Felkapcsolta a lámpát, de nem sokat változott a szoba. Körülnéztem. Rengeteg rajz volt az íróasztalon, a sarokban, a falon és az egész szobába. Olyan Halloweenes hangulata volt, a szobrokkal és a tárgyakkal benne.

-Bocsi a rendetlenségért.- mondta, miután beléptünk a szobába- Nincs mindig időm takarítani.

-Nem baj.- nevettem.

-Holnap ha szeretnéd körbevezetlek a házban, csak most fáradt vagyok.- nevetett.

-Rendben.- válaszoltam- Én is fáradt vagyok.- nevettem.

Odasétált a kanapéhoz és leült.

-Oh, egy kanapé.- mosolyogtam.

-Aha.- nézett rám.- Hol szeretnél aludni? Az ágyon vagy a kanapén?

-Azt mondtad, hogy Mikey szobájában alszom.

-Igen ott fogsz, csak az még rendrakásra szorul.

-Oké.- nevettem- Mindegy hol alszom. A kanapé is jó.

-Rendben.- mondta és odasétált az ágyához.

-Uh…Gerard!- mondtam, miközben lefeküdtem az ágyra.

-Hmm?- nézett rám.

-Mért van két ágy a szobádba?

-Oh, mert néha Frank vagy valaki itt alszik, akkor jól jön…meg…akkor nem kell az ágyamon osztozkodni.

-Értem.- nevettem- Köszi, hogy itt lehetek.

-Lisa te olyan vagy nekem, mint a testvérem az utóbbi időben. Úgyhogy NAGYON szívesen.

-Köszi Gerard.- mosolyogtam.

Lehajtottam a fejem a párnára és azonnal elaludtam.

A saját sikításomra keltem. Felültem gyorsan és megláttam, hogy egy kis Chihuahua dörgölőzik a lábamhoz.

-Whoa! Minden rendben?- ugrott fel a sikításomra Gerard.

Csak szótlanul a lábaimat néztem, majd a tekintetemet követve ő is odanézett.

-Oh…ő Olivia.- nevetett Gee.

Felállt, megfogta a kutyust és leült az ágyára.

-Szereted a kutyákat?- kérdezte aggódó hangon.

A kutyusra néztem, aki elaludt Gerard ölébe. Elmosolyodtam.

-Persze…csak nem tudtam, hogy van kutyád.

Nevetett, majd visszanézett az alvó kutyusra, aki nem lehetett nagyobb a fejemnél.

-Már régóta van ő nekem…nem is emlékszem mióta.

Felálltam, leültem mellé az ágyra és megsimogattam Oliviát.

-Nagyon aranyos!- mosolyogtam.

-Igen.- mosolygott ő is.

Pár percnyi simogatás és játék után Gerard felállt.

-Elmegyek zuhanyozni…itt maradsz addig?- kérdezte.

-Persze.- mosolyogtam.

-Mindjárt jövök.- mosolygott, majd kisétált.

Mikor kiment felálltam, letettem Oliviát a földre és körülnéztem a szobába. Észrevettem hogy abban a ruhában aludtam, amiben tegnap voltam. Uhhh. Ideje volna átöltözni. A táskámhoz mentem, kivettem egy farmert és egy kék felsőt. Átöltöztem és kifésültem a hajam. Odamentem az íróasztalhoz és leültem egy székre. Rengeteg rajz volt az asztalon, aminek legtöbbjén akció figurák voltak. Nézegettem a rajzokat és megakadt a szemem egy rajzon. Egy maci volt rajta fehér pólóban, piros kalapban és oda volt írva hogy „The breakfast monkey”. Mosolyogtam, ahogy megláttam. Már hallottam és olvastam róluk.

Épp csodáltam Gerard rajzait, amikor ajtócsapódást hallottam. Egy nő állt ott. Szőke, göndör haja volt és alacsonyabb volt, mint Gee.

-Hát te ki vagy?- kérdezte, de még mielőtt válaszolhattam volna, Gerard jelent meg mögötte.

-Szia anya. Ő Lisa. A lány, akiről meséltem. Itt fog maradni nálunk.- mondta.

-Oh…oké.- nézett Gerardról rám- Akkor üdvözöllek a családunkban. Ha szükséged van valamire, nyugodtan szólj.- mondta gondoskodó hangon.

-Köszönöm, Mrs. Way.- mosolyogtam.

-Oh, kérlek! Hívj csak Donnának. A Mrs. Way olyan öreges.- nevetett.

-Anya…öreg vagy.- húzta fel Gerard a szemöldökét.

-Te meg szemtelen vagy.- csípte meg az arcát- Elnézést a fiam szemtelenségéért.- mondta mire én nevettem- Lent leszek a földszinten ha kellek.- mondta és kiment.

Gerard becsukta az ajtót utána.

-Anyák…ejj…úgy kezel, mint egy 5 évest nem, mint egy 30.- mondta, mire én megint nevetni kezdtem.

-Látom elfoglaltad magad a rajzokkal.- jött oda hozzám.

-Igen, nagyon jók.- néztem a rajzokra- Csak csodálom őket.

-Kössz.- mondta és megfogott egy rajzot- Bár most nem tudok ilyet.

A rajzra néztem. Egy akció figura volt rajta, tüskék jöttek felé és egy gránát volt a kezében.

-Miért?- kérdeztem.

-Mi miért?

-Miért nem tudsz rajzolni?

-Mert…most nincs lehetőségem rá.

-Most van időd rá.- mosolyogtam.

-Igen…de…most kávéidő van!

-Megegyeztünk!- nevettem.

-Gyerünk!- nevetett ő is.

Leraktam a rajzot az asztalra és követtem.